Egy szultán temetése

Most egy temetés kapcsán pillantunk rá az újkori Egyiptom történelmére. Az ország az első világháború alatt névlegesen az Oszmán Birodalom része volt, de Isztambulnak nem volt igazán befolyása a Nílus völgyére már az 1800-as évek elejétől. Előállt viszont az a furcsa helyzet, hogy az angolok jóvoltából 1914-ben létrejött az Egyiptomi Szultánság a film „főszereplőjének” vezetésével, tehát két szultán is uralkodott volna a birodalomban, de tényleges hatalma nem volt egyiknek sem.

Mint ismert, a nagy történelmi hagyományú Egyiptom volt az Oszmán Birodalom egyik legfejlettebb területe, ami Napóleon emlékezetes hadjárata után a helyi mamelukok vezetése alá került. 1805-ben egy albán kávékereskedő fia, Muhhamad Ali szerezte volna vissza a szultán számára a területet, de aztán inkább megtartotta magának, utódai így vagy úgy, de 1954-ig uralták Egyiptomot. Aztán a franciák mellett brit oroszlán is kinézte magának e vidéket, 1839-ben az osztrák mellett brit hadihajók lehetetlenítik el Ali függetlenedési törekvéseit. Egyiptom 1869, a Szuezi-csatorna megnyitása után értékelődik fel London számára, hiszen Kairó fontos részvényes a csatornatársaságban, és emellett jelentős gyapottermelő is, amit remekül fel tudnak dolgozni az angol textilgyárak. A kávékereskedő dinasztiája közben modernizálta Egyiptomot, európai minták felhasználásával kiépül a közigazgatás, az ipar, fegyvergyárat létesítenek és tanácsadók lepik el az országot. Ezzel párhuzamosan el is adósodnak alaposan a brit pénzintézetek felé, elúsznak végül a csatornarészvények is, 1874-ben pedig bekövetkezik az államcsőd, az ország brit pénzügyi ellenőrzés alá kerül. London pedig az adóterhek növelésével, és könyörtelen behajtással szerezné vissza pénzét, egyenes út vezet hát a felkeléshez, amit 1881-ben, ahogyan lenni szokott, le is vernek az angolok. 1882-től pedig Egyiptom protektorátus lesz, gyakorlatilag brit fennhatóság alá kerül, a Muhhamad Ali leszármazottai közül kikerülő kormányzót, vagy kedivét ugyan Sztambulban nevezik ki, de az igazi hatalom a brit főbiztosé lesz egészen 1922-ig.

A képre kattintva juthat el a filmig

Aztán valószínűleg a háborús helyzet vezetett oda, hogy a központi hatalmak felé orientálódó Isztambullal szemben az angolok 1914-ben létrehozzák az Egyiptomi Szultánságot, melynek ez első uralkodója Ismail pasa/kedive fia, Hussein Kamel vagy Kamal lesz. Hussein Bécsben végezte a jogi egyetemet, tehát tisztában volt az európai viszonyokkal. Azzal is, hogy a háború ellenére nem tud megszabadulni a nyakában ülő brit oroszlántól, ami egyébként az egyiptomi nacionalista erők legfontosabb célja volt. Ezek 1915-ben kétszer is megpróbálják eltenni láb alól Kamalt, a bábszultánt, de végül természetes halállal hal meg 1917. október 9-én. És mivel a Próféta minden igazhitű gyermekét egy nap alatt el kell temetni, másnap rendezik meg brit katonai részvétellel a nagyszabású temetését. (Aminek megszervezésére így kevés idő állt csak rendelkezésre, nem is lett olyan impozáns, rendezett, mint az orosz cár belgrádi követéé.) A temetési menetet az egyiptomi lovasság osztagai vezetik fel, majd landauerekben, nyitott hintókban a helyi és a brit előkelőségek vonulnak. Harold Jaspers híradós vállalkozó kamerája egy ablakból, vagy inkább háztetőről veszi a menetet. A tengerészek által vállon vitt koporsó a harmadik percnél tűnik fel a 6:21 hosszú anyagban. Amiben vannak furcsa vágások, kavarodások is, de az biztos, hogy az ötödik percnél feltűnik a végső nyughelyül szolgáló Refaii mecset, és 6:01-nél pedig kisétál onnan Kamel testvére, Ahmed Fuad, az új szultán. Őt is a britek tolták előtérbe, mert Kamel fia, a törvényes örökös nem volt hajlandó kiszolgálni őket.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.08.05. 01:34 • Címke: első világháború 100