Csikósbojtárból „sztárszobrász”
Köztéri szobrásszal ritkán találkozhat az ember híradós tudósításokban, még ritkábban olyannal, akinek tehetségét Hermann Ottó fedezte fel. És aki börtönben kezdett el fát faragni, és így lett később mondhatni világhírű. A Túrkevéről induló Finta Sándorról van szó, akit egy pillanatra meg is mutat nyitrai szobrának avatása kapcsán az Est-Film rövid híradója.
Finta Sándor 1881-ben Túrkevén született, de az elemi iskola után, a család szegénysége miatt Nagyváradra költöztek. 12 évesen Ecsegpusztán, a nagybátyjánál lett csikósbojtár, amikor az arra bogarászó Hermann Ottó felfedezte a tehetségét. Ösztöndíjat is szerzett neki a polgári elvégzésére, ami után egy családi összeütközés miatt Sándor a szamosújvári börtön lakója lett. Itt kezdett el öccse, Gergely hatására fát faragni, és már ekkor híre ment tehetségének. 1912-ben töltötte le büntetését, visszaköltözött Túrkevére, 1915-ben pedig már Kossuth-szobrot készített Kondorosnak. Katonáskodik és meg is sebesül a Nagy Háborúban, és sorra születnek honvédemlékművei. 1916-ban elkészül a tudósításban szereplő, 1918 októberében Nyitrán felállított szoborral, majd 1917-ben a hatvani, 1918-ban pedig a hevesi, majd a kecskeméti és pöstyéni emlékművel. 1920-ban iparművész feleségével Brazíliába költözik, ahol még abban az évben állami megrendelést kap az Erő című gránitszoborra, 1922-ben a riói világkiállítás kapujához készíti el Botond és Lehel szobrát. Az éghajlat miatt 1923-ban New Yorkba költöznek, létrehozzák a Finta Stúdiót és kiállításokon vesznek részt. A köztéri alkotásokon (Whitman-emléktábla, Kováts Mihály-emléktábla, New York; Kossuth-emléktábla, Pittsburgh és St. Louis; Petőfi és Madách-mellszobor, Cleveland, Kossuth-mellszobor, Los Angeles) kívül plaketteket, érmeket készít, közéleti tevékenysége mellett iskolát is alapít és kritikákat ír a művészeti folyóiratokba. A bojtárkodásáról szóló regényéből (A kisbojtár, 1932 New York) egy részlet iskolai tananyag is lett. Finta több kitüntetés birtokosaként 1958-ban halt meg Los Angelesben, hagyatékát a szülővárosában alapított múzeum őrzi.
De az Est-Film kamerájának képein még egy 37 éves, elegánsan öltözött, befutott szobrászt láthatunk. Már az első snittben is láthatjuk, a szoboravatóra összegyűltek előtt állva. Az ünnepre kivonult a felvidéki város előkelősége, ott van a fiúkórus is a karnaggyal. Katonát viszonylag keveset látunk, azok is korosabbak, a többiek még valószínűleg a frontokon vannak. Nyitrán 1910-ben 16 500-an laktak, ennek 59 százaléka magyar volt, 30 százalék pedig szlovák. 2001-ben a 87 300 városlakó 95 százaléka volt szlovák, a városban alig 1500-an vallották magyarnak magukat, ami 1,7 százalékot tesz ki. Így nem is véletlen, hogy a Nyitra vármegye közönsége által a háború elesett hőseinek felállított, a Jézus Krisztus által tartott elhanyatló honvédet ábrázoló szobor a Zobor-hegyre állított millenniumi emlékművel együtt az enyészeté lett. Aki tud a sorsáról valamit, kérem jelezze szerkesztőségünknek.
Pálffy Lajos