a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Nemzeti Szalon: a negyedszázad legnagyobb vállalkozása
Most, hogy a Nemzeti Szalon 2015 az utolsó hetét kezdte a Műcsarnokban, talán megpróbálhatunk egy objektív képet adni a mögöttünk hagyott évtized, vagy talán negyedszázad legnagyobb kortárs művészeti vállalkozásáról.
207 művész cirka 450 műtárgyát láthatjuk a falakon és a padlón az ismert terekben. Nem mindennapi seregszemle, hogy ezt a múlt rendszerben gyakran használt kifejezést leporoljuk. És az is tény, hogy ezzel a seregszemlével, valamint a tavalyi, a magyar építészet állapotát bemutató tárlattal a Műcsarnok is maga mögött hagyta a múltat, újravállalva olyan funkciókat, amelyekért valaha eleink megépítették, hiszen terei Magyarországon mégis csak a legalkalmasabbak arra, hogy szalon jellegű tárlatokat rendezzenek bennük. És ahogy most a művek belakják termeit, ahogy töretlen az érdeklődés, úgy bizton lehet számítani a folytatásra is. A kurátor, N. Mészáros Júlia nem mindennapi feladatot oldott meg, amikor a 800 jelentkezőből kiválasztotta ezt a kettőszázhetet, és döntött a négy és félszáz alkotásról és nem mellesleg meghatározta ezek rendezési kereteit. Tizenegy nagy fejezetben, ezeken belül pedig 12 alfejezetben kerültek ki az alkotások, 750 kiállítónak pedig lehetőséget biztosítottak arra, hogy a Tár.hely című világhálós lehetőséget vegye igénybe a megmutatkozásra. Ha igazak a számok, akkor a Magyarország élő 6-8 ezer aktív képzőművészt nézve (ebből ezer ha rendszeres kiállító) nem is olyan kicsi ez a merítés. Természetesen vannak nagy hiányzók, a felkérést visszautasítók, majd magukat mégis meggondolók, de ez már csak így szokott lenni. N. Mészáros Júlia bevallottan igyekezett minden generációt és a határon túl alkotókat is valahogy képviseltetni, sőt, néhány esetben még a 2005 és 2015 között örökre eltávozottak is helyet kaptak a Nemzeti Szalonon.
Az Angliában élő Bolygó Bálint alkotása is látható (forrás: Műcsarnok Facebook-oldala)
Meggyőző tehát a tárlat reprezentativitása, és a művekről pedig valóban elmondhatjuk, hogy az a negyedszázad bizony nem múlt el nyomtalanul az alkotók felett, akik a maguk módján „lereagálták” a velünk történt jót, de a még több rosszat is. És az is jó, hogy a végkövetkeztetés mégis csak pozitívnak mondható, nem a sötétség, a végtelenített fájdalom és önmarcangolás, hanem a régről ismert értékek is fel-fel tűnnek az alkotásokban. Ugyanakkor egyfajta műfaji, technikai átalakulásnak is tanúi lehetünk, amennyiben a hagyományos kifejezési eszközök közül kiszorulóban van a klasszikus értelemben vett grafika (sokszorosított változata alig-alig tűnik fel a falakon), viszont egyre nagyobb teret nyer a szobrászat, had hozzam fel példának most az 1980-ban, Gyergyószentmiklóson született Polgár Botond torzóit, az 1977-es Elek Imre apjáról készített viaszportréját, vagy Egler András (1980) szép, magáról mintázott bronzait. És a régóta a pályán lévő Jószay Zsolt időtlen Pásztorát és az 1981-es születésű Fülöp Gábor iszonyatos játszóterét. Vagy éppen a határterületekről Bondor Csilla a mélység felszínén lebegő szép ladikjait.
Előtérben Kelemen Zénó szobrász alkotása, háttérben Braun András Kirobbanó ecsetkezelés című alkotás, amely a kiállítás PR-anyagán is látható (forrás: Műcsarnok Facebook-oldala)
A hagyományos értelemben vett festők közül is többen szerepelnek erőteljes munkákkal. Baranyai Levente Nemzeti Rendje szinte beleég a retinánkba, mint ahogy nem véletlenül lett Braun András Kirobbanó ecsetkezelése a Szalon „emblémája”. Keserű Ilona a zeneiség-képekből küldött be három nagyon szép alkotást, és hát Jovián György, Konok Tamás, Szemadám György, Konkoly Gyula és Szotyori László mellett Szurcsik József is hozza a legjobb formáját. (Utóbbi egy szem, de annál hatásosabb alkotása tárlat kapcsán megfogalmazott vádak komoly cáfolata.) És itt van persze a „nem tanult, de nem is felejtett” kategória is, jó néhány művésszel, de nem akarok ünneprontó lenni. Mert akárhogy is nézzük, a magyar képzőművészet nagy ünnepe ez, a múlt, a jelen, és remélhetőleg a jövő nagy találkozása, ami a szervezők szerint jövőre a média- és fotóművészettel folytatódik majd.
Itt és most. Nemzeti Szalon 2015.
Műcsarnok
2015. április 25. – július 19.
Pálffy Lajos