Gyilkos eszközöket gyártó női kezek

Az alább megtekinthető, 1917-ben készült filmhez talán nem is kellene magyarázatot írni, hiszen már az iskolában tanítják, hogy a Nagy Háború idején a katonának behívott munkások helyett sok helyen nők, fiatal lányok és családanyák dolgoztak az üzemekben, különösen a létfontosságú hadianyagyárakban.

Az Imperial War Museum (IWM) által közzétett felvételen most a Vickers cég gyáraiba látogathatunk el, ahol a lőszerek mellett géppuskákat és repülőgépeket is gyártottak. Legalább is eme két termékéről vált ismertté a márka a háború folyamán.

Mindenekelőtt a géppuskák előállításában jeleskedett a cég, már csak azért is, mert itt kezdték meg az amerikai Hiram Stevens Maxim 1883-as szabadalmának a gyártását 1887-ben. A Nagy Háborúban az 1912-es modellt vetették be nagy tömegben, a németek által használt „testvérétől”, az MG 08-astól leginkább az különböztette meg, hogy a csövet hűtő víztartály bordázott volt, míg a Spandauban gyártott német géppuskáknál ezzel a lehetőséggel nem éltek. No de ne vesszünk el a részletekben, a lényeg az, hogy az első világháború idején a Vickers már az egyik legmeghatározóbb szereplője volt a fegyver és hadianyaggyártásnak, és így maradt ez napjainkig. Az pedig, hogy a kieső munkaerő pótlására a különösen nagy elkötelezettséget és odafigyelést igényelő gyártási folyamatoknál nőket alkalmaztak, a szembenálló feleknél általános megoldásnak számított. A hadifoglyokat – rettenetes körülmények között – inkább csak a második világháború idején dolgoztatták hadiüzemekben. A Nagy Háború alatt túlnyomórészt a mezőgazdaságban foglalkoztatták őket, a Monarchia által elfogott oroszok tömegét a magyar falvakban, míg a mi bakáinkat orosz családoknál dolgoztatták. Már csak azért is, mert a mezőgazdaság gépesítettségi foka alacsony volt, a betakarítás túlnyomórészt még kézi erővel zajlott mindkét országban.



De a kézi erő nélkülözhetetlen volt az akkori gyártási folyamatokban is, a korabeli „futószalagok” leginkább a szerelősorokon végigfutó, szíjjal meghajtott tengelyek voltak, mint ahogyan ez az IWM felvételének elején is látszik. Azt is megfigyelhetjük, hogy a soron dolgozó nőket férfi művezetők felügyelik. A 18 fontos gránát gyártási folyamatának elején egy esztergagépet és egy nagynyomású présgépet láthatunk működés közben, majd pedig egy olyan csarnokot, ahol az elkészült munkadarabokat, jelen esetben a lövedékek gyújtószerkezetének alkatrészeit vizsgálják a munkásnők láthatóan összedolgozva, egymást segítve. Az anyagmozgatás, no és a felügyelet itt is a férfiak feladata. 7:10-nél láthatjuk egy asztalon, hogy hány alkatrész kell egy ilyen gyújtóhoz, ami aztán egy pillanat alatt semmivé lesz, amikor felrobban a gránát. Ezután különféle méretű töltényhüvelyeket mutatnak, majd pedig a préselésük három fázisát követhetjük végig, végül következik a hüvelyek hosszadalmas töltési folyamata. Ezután megint csak kézzel, pontosabban ecsettel le is festik a fényes rezet, hogy el ne árulja majd a tüzéreket a csillogása. A következő lépés, hogy a futószalagon beléjük kerül a gyutacs, majd pedig robbanófej nélkül ládákba csomagolják a gránátokat.

A megtöltött, gondosan lezárt ládákat aztán ismét csak a férfiak gyűjtik össze és rakják glédába egy közismert anyagmozgató eszköz, a taliga segítségével. Ezután ismét forgácsolókat láthatunk munkában, majd pedig a Londontól délre lévő Weibridge repülőgépgyárába látogat el a kamera. Itt először újra forgácsolókat láthatunk dolgozni a meghajtó szíjak dzsungelében, majd a bádogosműhely következik jórészt férfiakkal, ami után jön a hegesztés fázisa. Erre a képek alapján a női munkaerőt is alkalmasnak tartották, viszont itt is ott vizsgálódik a bajuszos művezető, és konstatálhatjuk a munkavédelmi felszerelések kezdetleges voltát is. A következő csarnokban a vászonborítású szárnyak favázának összeállítása zajlik, majd a textília szabását láthatjuk, végül a felfeszített vászon lakkozása történik és a szárnyra ügyes kezek által rákerül a felségjelzés is. A folyamat végén a gép összeszerelését mutatják, hogy aztán legvégül visszakanyarodjon a film a vászonborítás felapplikálásához. Talán azt akarván jelezni, hogy a női kezekbe mégis csak inkább a tű való, mint a halált hozó szerkezetek.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.10.02. 11:15 • Címke: első világháború 100