​Háború tartósan mínusz 40 fokban

filmhiradok_online_leadA második világégés egyik kevésbé ismert fejezete volt az orosz-finn háború. A volt szocialista országokban már csak azért sem foglalkozhattak behatóbban vele, mert ahogy Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia ellen, a Szovjetunió itt is agresszorként, hódító szándékkal lépett fel.

A finnekkel rokonszenvező magyarok a Magyar Világhíradó 18.-20. tudósításából is nyomon követhették a fejleményeket.

A sztálini vezetés egyik soha nem hangoztatott terve az volt, hogy a Szovjetunió területe elérje, sőt, haladja is meg az egykori cári Oroszország határait. Így került sor Lengyelország megtámadására, a megfélemlítés után 1939. szeptember 27-én Észtországgal, október 6-án Lettországgal, 11-én pedig Litvániával a védelmi szerződések aláírására, amit nem sokkal ezután az országok megszállása követett. Mivel korábban Finnország is a cári Oroszország része volt, a finn vezetés is megkapta Sztálin területcseréről szóló első ajánlatát, amit persze a teljes megszállás követett volna. A tervek szerint rokonaink a Karéliai SZSZK-hoz csatolva, Finn-Karélia néven élhettek volna tovább, amibe nem mehettek bele. November 13-án szakadtak meg a tárgyalások, német mintára 26-án sor került a mainiliai provokációra, mikor az orosz tüzérség pár száz métert behatolt finn területre, és onnan lőtte saját földjét. Sztálinék persze agressziót kiáltottak és 30-án hadüzenet nélkül nekiestek a finneknek. Öt irányból támadva összesen egymillió katona, 3000 harckocsi és 3800 repülőgép feladata lett volna a 170 ezres, 30 harckocsival és 130 repülővel rendelkező finn haderő megtörése. Ami az óriási erőfölény ellenére sem ment olyan könnyen.



A kezdetektől jelentkező hatalmas orosz veszteségek okát a diktatúrában felnőtt katonák kezdeményezőkészségének hiányában, a vak engedelmeskedésben látják. Emellett a finnek a svéd kódfejtők jóvoltából hallgathatták az orosz rádióforgalmazást, végül pedig a fehér álcaruhás, sítalpas finn mesterlövészek mellett ott volt a 40 fokos hideg is, ami ellen az oroszok nem húzódhattak be sehová, mert visszavonulva a finnek felégették a tanyákat és a falvakat. És már ekkor benne volt az orosz katonákban az a tudat, hogy nem adhatják meg magukat, mert ezt a családjukon kérik számon majd. Így már ebben a háborúban megjelentek a későbbről ismert jelenségek, a holttestekkel végül csak eltorlaszolt géppuskaállások, és az élőerővel történő aknamentesítés is. Így a 20 ezres finn veszteséggel szemben 120 ezer orosz esett el a három hónap alatt.

A túlerő aztán itt is győzött, amihez ráadásul asszisztált a demokratikus nyugat is azzal, hogy leginkább hallgatással felelt a finnek segélykiáltásaira. Végül 11 ezer önkéntes, jobbára a szomszédos országokból, sietett a finnek segítségére, de volt köztük 366 magyar is, róluk majd máskor emlékezünk meg. A kiválasztott tudósítás 1940 márciusában készült, amikor a felirat szerint is már zajlottak a fegyverszüneti tárgyalások. Hóláncos teherautókon indulnak még a fehér álcaruhás (az oroszoknak ilyen nem volt), sítalpas finnek a frontra, 00:25-nél láthatunk egy Suomi KP/-31-es géppisztolyt, ami a világháború egyik legjobb konstrukciója volt. Akár 900 lövésre is képes volt percenként, és a háború előtt bevezetett dobtárába 71 kilenc milliméteres töltény fért el. El is lopták az oroszok a fejlesztést, hogy aztán az egész világon ismertté tegyék a „davajgitárral”, a PPS géppisztolyukkal. A film végén látható orosz hadifoglyokból pedig a fentebb ismertetett okok miatt nem volt valami sok.

PL

• Publikálva: 2015.10.15. 14:07 • Címke: filmhíradók online