a rovat írásai

​Öltönyt hordott, de sosem felejtette a harisnyát

Abban biztos vagyok, hogy az 50 éve halott Tamási Áron írásai lesznek azok, amikből a nyelve miatt legelőször egy kukkot sem fog érteni a tableten, okostelefonon, interneten felnövő generáció. És ez (is) nagy baj, mert egy olyan világ veszik el megint, amit nem lehet pótolni cukiságokkal és lájkokkal.

​Belső emigráns és a bölcsészek kedvence

Egy humán értelmiségi, avagy tarisznyás bölcsész olvasmányélményei között a mai napig előkelő helyen (biztosan benne van az első tízben!) szerepel Bulgakov A Mester és Margaritája. Így van ez már jó régóta, és így is lesz még jó darabig.

Múzeum A Mester és Margaritának

Múzeum nyílik abban a régi moszkvai lakásban, ahol Mihail Bulgakov A Mester és Margaritát írni kezdte, ott ünnepelik meg a hétvégén a világhírű orosz író születésének 125. évfordulóját, a nyitásra azonban még két évet kell várni.

Béke vele!

Száz éve, 1916. május 13-án hunyt el New Yorkban Sólem Áléchem jiddis író, akinek Tóbiás, a tejesember című munkájából készült a Hegedűs a háztetőn című musical. Belülről ismerte hősei világát, szeretettel, megértéssel, nem kevés humorral, bölcs iróniával írt sorsukról, tragédiáikról és örömeikről.

Mesék nélkül nem lehet boldog az ember

Száz éve, 1916. május 14-én született Méhes György Kossuth-díjas író. Az ötvenes években elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé. „Aki gyermekkorában nem hallgatott, nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember” – vallotta.

​Megjelent Illyés Gyula 56-os naplója

Illyés Gyula 1956. október 24. és 1957. január 31. között írt, két évvel ezelőtt napvilágra került naplófeljegyzéseit tartalmazó kötet jelent meg a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Szemle Kiadó közös gondozásában a forradalom 60. évfordulója alkalmából.

​Szabadszájú Nobel-díjas író, Rolls Royce-szal

Száz éve, 1916. május 11-én született José Cela Nobel-díjas spanyol író, költő. A csípős humorú, olykor talán túlzottan is szabad szájú, az emberi ostobaságot ironikus megjegyzéseivel ostorozó író sokszor került a támadások kereszttüzébe, így az 1989-ben neki ítélt irodalmi Nobel-díjat sem fogadta egyöntetű lelkesedés.

Elhunyt Réz Pál irodalomtörténész

Életének 86. évében elhunyt Réz Pál Széchenyi-díjas irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő – közölte a Magvető Kiadó szerdán Facebook-oldalán.

​Megszelídült, magányos dúvad az árkádiai tájban

A Kemenesháton, a pannon Árkádiában utazgatván mindig arra gondolok, hogy talán még vannak itt költők, akik az asztalfióknak írják a verseiket, de közben úgy vágynak a felfedeztetésre, mint a 240 éve született Berzsenyi Dániel. Akinek féktelen, szilaj ifjúságát melankolikus magánnyá szelídítették ezek az erdős, rétes dombok. Amik mai is őrzik A közelítő tél, vagy A magyarokhoz költőjének emlékét.

Varsóban Henryk Sienkiewicz életművét bemutató kiállítás nyílik

Henryk Sienkiewicz, a Nobel-díjas lengyel író életművét bemutató kiállítás nyílik Varsóban, a tárlat a lengyel parlament által meghirdetett, az író születésének csütörtökön ünnepelt 170., valamint a halálának novemberben esedékes 100. évfordulójához kötődő emlékév egyik rendezvénye.

Az irodalom Greta Garbója

Kilencven éve, 1926. április 28-án született Harper Lee Pulitzer-díjas amerikai írónő, a filmen is világsikert aratott Ne bántsátok a feketerigót! című regény szerzője.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia