a rovat írásai

Verset ír a számítógép – Digitális költemények a Műszaki Tanulmánytárban

Különleges, számítógéppel generált versekkel, valamint képet, hangot és szöveget egyaránt tartalmazó alkotással is találkozhat az érdeklődő szombaton a fővárosi Műszaki Tanulmánytárban, ahol Papp Tibor mutatja be digitális költeményeit a Magyar Írószövetség tagjainak társaságában.

„Sajnos ismerem a játékszabályokat” – Efrájim Kishon 90

90 éve született Efrájim Kishon (Ephraim Kishon, Kishont Ferenc) író, mindmáig a legsikeresebb izraeli szerző, a világ egyik legnépszerűbb humoristája. A pesti zsidó humor volt az anyanyelve, Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tartotta példaképeinek. Ötven kötetnyi elbeszélése, humoreszkje, színdarabja jelent meg héberül, műveit 37 nyelvre  fordították le, 43 millió példányban keltek el. „Héberül írt, németül beszélt és magyarul álmodott” – mondta róla lánya, Renana Kishon, amikor 2011-ben Budapesten felavatták apja háromnyelvű emléktábláját.

Canetti provokál

„Canetti? Nincs is olyan!” – fakadt ki Gabriel García Márquez az őt álmából feltelefonáló újságírónak 1981 őszén, hogy mit gondol, ki kapta a jelöltek közül az az évi Nobelt-díjat.

Aki végignézte saját műveinek elégetését

Erich Kästnerről mindenkinek az Emil és a detektívek vagy A két Lotti jut eszébe. Pedig szinte csak véletlenül írta meg a számára világhírt hozó ifjúsági regényt.

Egy tündöklő Kamélia emléke

Van a Montmartre tövében egy sírkert, ahol a romantikus lelkek leróhatják kegyeletüket az igazi kaméliás hölgy előtt, akinek történetét a 190 éve született Ifj. Alexandre Dumas vetette papírra.

Aldous Huxley szeme világa

A Pont és ellenpont valamint a Szép új világ tinédzserkori nyaraim kedvenc olvasmánya volt. Meleg nyarakon órákon keresztül el lehetett bújni a sötét szobában és Huxley folyamatosan beszippantva tartó regényeiben teljességgel el lehetett mélyedni, úgy, hogy semmi sem zökkentette ki az olvasót. Még a kinti élet sem.

Krasznahorkai László kapta az idei America Awards irodalmi életműdíjat

Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként – ismertette a Los Angeles-i székhelyű Green Integer irodalmi portál honlapja.

Több mint 300 újdonság a Könyvhéten

Háromszázharmincöt újdonság várja az érdeklődőket a 85. Ünnepi Könyvhéten és a 13. Gyermekkönyvnapokon, amely csütörtöktől hétfőig tart Budapesten, valamint az ország mintegy 80 településén.

Hivatása: múzsa

Boncza Berta, alias Csinszka 120 éve, 1894. június 7-én született. Nem csak művészemberek oldalán szeretett mutatkozni, hanem maga is alkotott.

​Vitéz, költő és jómadár

Szép jövőnek nézett elébe a fiatal Balassi Bálint, aki 1576-ban Rudolf pozsonyi koronázásán olyan virtussal táncolta az uralkodó és a birodalom előkelőségei előtt a kanásztáncot, hogy annak országosan híre ment. Aztán valahogy elromlik minden... Halálának 420. évfordulóján emlékezünk a költőre.

Grecsótól John Rambóig – jön a Margó!

„Lapozz bele a városba!” – idén ezzel a felkiáltással indul útjára, s várja látogatóit immár negyedszer, június 11-15. között – a Bookline támogatásával – a Margó Irodalmi Fesztivál.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia