a rovat írásai

​Zavaros idők zseniális krónikása

A mai napig ott motoszkál egyesekben a kérdés: hogy volt képes egy néhány gimnáziumi osztályt végzett fiatalember olyan remekmű megírására, mint a Csendes Don? Hogyan tudta olyan hitelesen ábrázolni az első világháború és a bolsevik puccs előtti kozák életet, amit csak gyermekként élt meg? Most, hogy szinte minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy ki volt a szerző, nem tehetünk mást, mint meghajlunk zsenialitása előtt. 110 éve született Mihail Solohov, aki nehéz ember volt, de az élet sem volt könnyű azokban az évtizedekben.

A lágertől a Nobel-díjig és tovább

75 éve, 1940. május 24-én született Joszif Brodszkij Nobel-díjas orosz költő. Amikor megkapta a Nobel-díjat, már 15 éve kényszerű emigrációban élt. Szeretett szülőhazájában művei csak szamizdatban terjedtek, holott mindenki tudta, hogy ő a korszak legjelentősebb költője.

Színházi csatája a romantika győzelmét hozta

130 éve halt meg a francia romantika legnagyobb alakja, Victor Hugo. Királypártiból lett forradalmár, pályájának legtermékenyebb időszaka pedig egy csaknem húszéves száműzetésre esett, A nyomorultakat is ekkor írta.

A reménytelenség bravúros sokszínűsége

Krasznahorkai László tegnap elnyerte az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzetközi Man Booker-díjat, amelyre eddig magyar írót nem is neveztek. De hogy jutott el idáig? Pályakép.

Így nézett ki ​Shakespeare

Egy négyszáz éves növénytani könyvben bukkant rá egy brit tudós Shakespeare mindeddig egyetlen olyan portréjára, amely még életében készült.

Krasznahorkai a Man Booker-díj nyertese

Krasznahorkai László újító szellemű magyar írónak ítélték oda kedd este az idén hatodik alkalommal kiosztott Nemzetközi Man Booker-díjat a londoni Victoria és Albert Múzeumban tartott díjkiosztó gálán.

A rejtőzködő múzsa

Húsz éve, 1995. május 14-én hunyt el Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichológus, a gyógypedagógiai pszichológia hazai megújítója, Illyés Gyula író felesége, József Attila utolsó nagy szerelme.

Méhes György 99 éves lenne

Május 14-én lenne kilencvenkilenc éves Méhes György Kossuth-díjas író.

Az író, akinek saját szélmalma volt

Százhetvenöt éve, 1840. május 13-án született Alphonse Daudet francia író, Dél-Franciaország varázslatos tájainak, embereinek és legendáinak legavatottabb tollú ábrázolója.

Hatvanéves játékmackó hét lufival

Hatvan éve írta első meséjét Marék Veronika, akinek könyvein gyerekek generációi nőttek fel. A minap jelent meg legújabb Boribon-meséje, új Kippkopp-történeten dolgozik, Japánban a Laci és az oroszlán című 50 éves könyvéből készítenek animációs filmet, és ötlete nyomán egy gyerekeknek szóló tévéfilm is születik.

A kis herceg litográfiái Szegeden

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényéhez készített illusztrációinak litográfiáit vásárolta meg a Móra Ferenc Múzeum egy francia magángyűjtőtől.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia