a rovat írásai

Voltaire, a szabálytalan írófejedelem

Voltaire – eredeti nevén François-Marie Arouet – francia író, költő és filozófus dicsőségét és befolyását ma már nem tudjuk elképzelni. Ahogy Szerb Antal írja A világirodalom történetében: egy egész század számára ő volt az ész, a haladás, a tudomány és jövő megtestesítője. Előtte csak Erasmus, utána csak Goethe volt ennyire fejedelem az írók világában.

„A törés a szavakban van” – Holokauszt-emlékezet és irodalom

A Petőfi Irodalmi Múzeumban jövő kedden nyíló kiállítás célja kettős: nyomatékot adni a szembenézés megkerülhetetlenségének, ugyanakkor megmutatni, hogy az emberöltőnyi idő, amely ma elválaszt a Holokauszt traumájától, fogódzókat is kínál a feldolgozáshoz.

Köszöntötték a 85 éves Kertész Imrét

Az oktatási és kulturális kormányzat feladata az, hogy segítsen eljuttatni Kertész Imre életművét a következő nemzedékekhez is - hangsúlyozta a 85 éves Kertész Imre tiszteletére tartott köszöntésen elmondott beszédében kedden a Petőfi Irodalmi Múzeumban az emberi erőforrások minisztere.

A teljes Radnóti-hagyatékot nem lehet elárverezni

A teljes Radnóti-hagyatékot nem lehet elárverezni, a költő februárban elhunyt özvegyének ugyanis nem egyetlen örököse van – közölte Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti-kutató, az irodalmi hagyaték kezelője az MTI-vel.

Zrínyi Miklós, a költő és hazafi

350 éve, 1664. november 18-án hunyt el gróf Zrínyi Miklós (horvátul: Nikola Zrinski) költő és hadvezér, horvát-dalmát-szlavón bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja.

Milton, az öntudatos

340 éve halt meg John Milton, korának legnagyobb költője, Cromwell titkára. Aki legszebb verseinek javát nem is angolul, hanem latinul és olaszul írta.

Nemere a láthatáron! 70 év űrkaland

Ma hajnalban, öt óra magasságában, Budapest Víziváros körzetében nagy sebességgel mozgó repülő csészealjat észleltek. Az objektum belecsapódott a konyhám kövezetébe, majd szilánkokra törött. Hogy miért keltem fel olyan korán, és főztem magamnak egy kávét? Természetesen azért, hogy ezt a cikket megírjam a november 8-án, szombaton 70 éves Nemere István tiszteletére.

Világháborús centenárium – Magyar írók emlékezései a PIM-ben

A háborút megélt magyar írók és költők személyes élményein keresztül, fotók, szövegrészletek és visszaemlékezések segítségével mutatja be az 1914 és 1918 közötti éveket a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán nyílt új időszaki kiállítása az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából.

Radnóti-legendák

Radnóti-hét az Országos Idegennyelvű Könyvtárban: kiállítások, verszenei előadás, műhelybeszélgetés, színháztörténeti előadás.

Csinszka élete a PIM-ben

Ady Endre múzsájának, feleségének, Csinszkának a művészéletben játszott szerepét és életét mutatja be a Petőfi Irodalmi Múzeum szerdától látogatható kiállítása.

​„Igazi emberszeretet csak a kutyákban van”

Amikor az ismert pacifistákat soroljuk, eszünkben juthat Gandhi és Picasso, Martin Luther King vagy Richard Wagner, de Lengyel Menyhért talán keveseknek.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia