a rovat írásai

Az irodalom Greta Garbója

Kilencven éve, 1926. április 28-án született Harper Lee Pulitzer-díjas amerikai írónő, a filmen is világsikert aratott Ne bántsátok a feketerigót! című regény szerzője.

Édes vagy mostoha?

Húsz éve, 1996. április 23-án halt meg Pamela Lyndon Travers ausztrál írónő, Mary Poppins „szülőanyja”. A tökéletes dada megalkotója saját életében nem bizonyult éppen gondos anyának.

​Cervantes, a tengerészgyalogos

400 éve halt meg Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha szerzője. Cervantes szép kort ért meg  a maga 69 évével, és nem csak azért, mert az orvostudomány kezdetleges volta miatt a betegségek nagyobbik része gyógyíthatatlan volt akkoriban. Másféle veszélyeknek is ki volt téve, amiket saját magának is köszönhetett.

Díszvendégek a Könyvfesztiválon

Számos külföldi vendég érkezik a ma kezdődő 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. A díszvendég Jostein Gaarder lesz, de Janne Teller, a Semmi írója is visszatér 4 év után az eseményre.

A papleány, akiből klasszikus lett

Kétszáz éve született Charlotte Brontë angol írónő. Két húgával férfi álnéven kiadott verseskötetükből csak két példány kelt el, első regényét visszautasította a kiadó, iskolájába egyetlen diák sem jelentkezett. Ma minden idők legjobb írói között tartják számon.

Oravecz Imre verseskötete kapta az Aegon Művészeti Díjat

Oravecz Imre Távozó fa című verseskötete kapta a 2016-os Aegon Művészeti Díjat, amelyet szerdán adtak át Budapesten.

​Az impotenciát is gyógyító költészet atyja

A kultúrtörténet egyik legfurcsább, mégis közismert darabja a dadaizmus. Talán a tökéletesen értelmetlen elnevezésből, vagy éppen a csapat által generált botrányokból következik ez az ismertség, az viszont tény, hogy a múlt század elejének izmuskavalkádjában fontos szerepet visznek. E lendület pedig jórészt a ma 120 éve, egy romániai kisvárosban született fiatalemberhez, Tristan Tzarához köthető.

Spiró György 70 éves

Április 4-én ünnepli hetvenedik születésnapját Spiró György Kossuth-díjas író.

​Elhunyt Kertész Imre

Életének 87. évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre, az irodalmi Nobel-díj eddigi egyetlen magyar kitüntetettje.

Botcsinálta politikus és vérbeli író

Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író, a hatvanas évek nagy latin-amerikai írónemzedékének utolsó élő képviselője 80 éves. Magyarországon is népszerű regényeiben a társadalmi valóságból kiindulva mesterien formálja a történelmi és politikai tapasztalatot fikcióvá.

A Halálos tavasz írójának szomorú élete

1891. március 27-én született Zilahy Lajos író, publicista, olyan sikerkönyvek és -filmek szerzője, mint a Halálos tavasz, a Szűz és a gödölye, vagy a Valamit visz a víz.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia