a rovat írásai

Rowling 50 – Az igazi varázslat

Nagy nap ez a mai: Joanne Kathleen Rowling és legismertebb hőse is ma ünnepli a születésnapját. Kettejük legnagyobb közös varázslata, hogy újra megtanították az ifjúságot olvasni, meghatározó közösségi élményt teremtve számukra.

Ki is napjaink Marcel Proustja?

Július 30-án hetvenéves az a Nobel-díjas francia író, akinek Raymond Queneau volt a geometria tanára.

Elhunyt Karátson Gábor

Életének nyolcvanegyedik évében, csütörtökön elhunyt Karátson Gábor Kossuth- és Munkácsy-díjas író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus.

Meghalt E. L. Doctorow amerikai író

Július 21-én, életének 85. évében New Yorkban meghalt Edgar Lawrence Doctorow amerikai író, a Ragtime című regény szerzője, halálát tüdőrák okozta.

​„Ilyen módon csak énrám nézett”

A Kossuth Rádió néhány napja adott le egy 26 éve készült interjút Beck Judittal, Radnóti Miklós szerelmével, több versének ihletőjével. A beszélgetés dobozba került, mert az asszony nem akarta a feleséget, Gyarmati Fannit megbántani. A kapcsolat nem volt titok, de az egyik szereplő személyes perspektívájából csak most ismerhetjük meg.

Magyar írónő az Európai Unió irodalmi díjazottjai között

Brüsszelben átadták az Európai Unió irodalmi díjait, amelyre idén a magyar Szvoren Edina Nincs, és ne is legyen című elbeszéléskötetét is érdemesnek tartotta a zsűri.

​„Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam”

110 éve született Jean-Paul Sartre francia filozófus, író, kritikus, politikai aktivista, az egzisztencializmus irányzatának kulcsfigurája.

Mario Vargas Llosa az ELTE új díszdoktora

A világjáró, Nobel-díjas perui írót hazájában 1990-ben kis híján elnökké választották. Magyarországon visszatérő vendég és az olvasók egyik kedvence. Olvasmányos, sokszor a hatalom titkait kutató regényeit az Európa kiadó életmű-sorozatban jelentette meg. A napokban az ELTE díszdoktorává avatta, Madridban vette át a kitüntetést.

​„Mert a szavak jönnek felém, mind, engedelmesen…”

150 éve született William Butler Yeats Nobel-díjas ír költő, drámaíró, a 20. századi irodalom egyik legjelentősebb alakja. Alaposan átgondolt, megmunkált rendszert alkotott, melyhez az alapot a teozófiai, rózsakeresztes, kabbalisztikus hagyományból, a keresztény és hindu tanokból vette át.

Könyvünnep heroldokkal és ingujjas költőkkel

Már zajlik a 86. Ünnepi Könyvhét, 147 pavilon várja az érdeklődőket Budapesten, és a vidéki helyszínek mellett Kolozsváron is. Kevesen tudják, de ez is magyar találmány, 1929-ben volt az első belőle, a maival megegyező fő helyszínekkel. A híradós felvételek szerint elég nagy volt még a káosz, de a lelkesedés is.

​A vers mögött – Papp Tibor digitális költői műhelye

A MaNDA digitalizálási tevékenysége révén küldetésének tartja, hogy a magyar kultúrkincset hozzáférhetővé tegye digitálisan: filmszalagokat restaurál és digitalizál, könyveket és muzeális dokumentumokat szkennel, műtárgyakról készít digitális felvételeket.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia