a rovat írásai

Hazája a nagyvilág

December 1-jén lesz nyolcvanéves Müller Péter József Attila-díjas író, dramaturg, a kortárs ezoterikus-spirituális irodalom legismertebb, legnépszerűbb alakja.

​Az elveszett paradicsom krónikása

135 éve született Stefan Zweig, az elveszett paradicsom, az Osztrák Magyar Monarchia, és azon belül is Bécs finom lelkű krónikása. Azé a Bécsé, ami háboríthatatlanul állt a történelem akkoriban is erősen hullámzó tengerén. Egy nagy, Noé bárkájához hasonlatos hajó volt, a kormánykeréknél a Zweig által is tisztelt I. Ferenc Józseffel. És nem is süllyedt el, amíg az „első osztrák”, élt, és ha már sorrendet állítunk az „osztrákságból”, hát akkor itt Zweiget nagyon előkelő helyre kell állítanunk.

Az újságíró, aki életre keltett egy fabábut

Százkilencven éve, 1826. november 24-én született Carlo Collodi olasz író, újságíró, az életre kelt fabábú, Pinokkió „szülőatyja”.

​100 éve született Csorba Győző

Száz éve, 1916. november 21-én született Pécsett Csorba Győző Kossuth-díjas költő, műfordító.

​Előzményregénnyel folytatódik a Bűnös Budapest ciklus

Előzményregénnyel folytatta Kondor Vilmos a 2008-ban megkezdett történelmi krimisorozatát, a Bűnös Budapest-ciklust. A személyazonosságát titkoló író az MTI-nek adott email-interjúban hangsúlyozta: a Libri gondozásában most megjelent Szélhámos Budapest után is folytatja Gordon Zsigmond kalandjait.

A történelmi regények lengyel fejedelme

Száz éve, 1916. november 15-én hunyt el Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író, olyan nagy sikerű regények szerzője, mint a Quo vadis? vagy a Kereszteslovagok.

​A drámát író, színészkedő főügyész

Nem csak a Bánk bánt írta meg, hanem más színpadi műveket is összeállított a 225 éve született Katona József, aki végül Kecskemét főügyészeként kapott 39 évesen szívrohamot a városháza előtt. Írt verseket, várostörténetet, emellett maga is megjelent a világot jelentő deszkákon. Nem érte meg a Bánk bán bemutatóját és sikerét sem.

20 éves koráig akart elmondani mindent

1891. november 10-én hunyt el Arthur Rimbaud, a világirodalom egyik legrejtélyesebb géniusza, a „kamasz zseni”, aki új utakat nyitott a költészetben, majd 21 évesen elmenekült Európából, gyalog kelt át az Alpokon, Indonéziában beállt a gyarmati hadseregbe, bejárta Etiópiát. 37 éves volt, amikor meghalt.

Az írás mint túlélési esély és gyakorlat

November 3-án lesz nyolcvanéves Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas, Magyar örökség díjas költő, műfordító, a nemzet művésze. Debrecenben született szegény családban. A Fazekas Mihály Gimnáziumban tanára, Kiss Tamás költő biztatására kezdett versírással foglalkozni, és ettől kezdve rendszeresen publikált.

A Nobel-díjas írónő, akit országa közellenségnek tart

Ma hetvenéves Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő. A zongoratanárnő visszavonultan élő íróját sokan provokátornak tartják, Burgtheater című darabjával kifejezetten „az osztrák nemzet közellenségévé” vált, amin a Nobel-díj sem sokat változtatott.

Az író, „aki bejött a hidegről”

Október 19-én lett nyolcvanöt éves John Le Carré angol író, a kémregény-irodalom egyik legjelentősebb alakja. 2008-ban a Times a 22. helyen rangsorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” című listáján.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia