a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

​Kiss Anna praktikái

kissanna leadKiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.

Sokan megnézték a neten ezt a rendkívül szórakoztató előadást. A férfi és női agy közötti különbségről szól. Praktikusan elnagyolt elmélet, Mark Gungor párterapeuta műve, azzal az imponáló sajátossággal, hogy konkrét segítséget nyújt a mindennapi gyakorlatban előálló helyzetekre. Röviden: az emberi agyat egymás mellé tett dobozok összességének írja le. A férfiak agyában a dobozok egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. A nőkében viszont minden doboz össze van drótozva az összes többivel. A férfi agyának közepén a számára legfontosabb doboz van, amely csak az övé; viszont ez a doboz üres. Ha a (gyenge vagy aktuálisan elgyengült) férfi (szerencsétlen pillanatában) felfedi titkos üresdobozát egy nőnek, akkor a nő akcióba lép, és hamarosan megjelenik az első cuccal, hogy berendezze a dobozt. Ami képtelenség, lévén a doboz per definitionem üres.

Talán váratlannak tűnik ez a felvezetés, pedig nem egészen légből kapott. Kiss Anna archaikus költői országára szeretném felhívni a figyelmet, arra a különös, zárt, női birodalomra, amelynek belső szabályszerűségeire még léteznek leírások, de amelynek foglalatát, környezetét nehéz lenne pontosan meghatározni.

video

Gryllus Vilmos – Kiss Anna: Nem múlik el a világ (Hangzó Helikon, 2006)

A könnyebb része: a Kiss Anna-vers mint sokszínű, az emlékezet és képzelet határát feloldó, az idő fogalmát mellőző (vagy az időt magát laza könnyűséggel eszközként használó) tenyészet, ökoszisztéma, amely sokkal többet, mást tud a világról, mint amennyi a szavakból építkező civilizációnak összejön. Máshonnan néz, időben és térben is máshol foglal helyet (ha ugyan helyet foglal, és nem valami csúszkán jár le-föl az időben, fonálon). Máshonnan szedi fel anyagát, mint ahogy ezt a modern kor iskoláiban tanítják, és ördög tudja, milyen szerszámai vannak mesterségének.

Birtokában van régi világok nyelvének, képi emlékeinek, sejtéseinek, babonáinak, rokon népek kultúrájának, és ezeket úgy húzza át markával az időn a mába, hogy pontosabb emléket konstruál számukra, mint amire évszázadokkal ezelőtt keletkezett, leírt források, pár évtizedes képi dokumentációk vagy mostanában összerakott 3D-s szimulációk képesek. Hiába vannak versei tele egyensúlytalansággal: játékkal, groteszkkel, abszurddal. Pontosabbak, az adott koordinátákhoz viszonyítva hitelesebbek, mint a büntető törvénykönyv, a metronóm vagy a méterrúd.

Ha bontócsákánnyal állunk neki a szövegnek, valóban felismerhetők a széttört szilánkokban igazi (archeológiai) őskövületek, aztán középkori műalkotások, népi motívumok, mesedarabkák, túlvilági szereplők kezének nyoma, de a lényeg talán nem ez, és nem is az olvasó öröme, ha rátalál a forrásokra. Hanem a kicsi univerzum maga, akkurátusan elrendezett, kiírt, belső szabályszerűségekkel, szépséggel felöltöztetett mivoltában. Mintha lenne az az út, hogy a kultúra hordozója az írás, majd a kép, és lenne párhuzamosan a Kiss Anna által képviselt mágikus, szakrális irányzat, amely valami egészen mást tud.

Kamerát hasonlítunk össze kaleidoszkóppal.

A férfi-nő hasonlatot még egyszer felidézem: korosztályom például, és azt hiszem, mehetnénk az időben ide-oda néhány évtizedet, lényegében úgy szocializálódott, hogy nem fektettek hangsúlyt érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Mintha Verne-figurák lennénk, okos és merész férfiak, hogy tisztességes polgárként felfedezzük az utolsó ismeretlen sarkokat is a földkerekségen. Ehhez képest Kiss Anna elsődleges terepe nem az agy, hanem a lélek, ott stimulál dolgokat, régészkedik és rakja szemlére kincseit, építi fel versének világát.
Idézzünk fel pár sort nemrég keletkezett, Még nem című verséből:

De a lámpa,

a lámpa
üvege eltört,
körben
érintik a falat,
sétálni
mennek a nagy

kalapok a
gerendáról,

Igen aprólékos kép, szinte szociofotó egy valamikori paraszti házról, de ez a díszlet hirtelen megnyúlik:

levett
ruhád nem
vérzik eleinte,

nem sejti
mi ez valóban,
az üvegszilánk
a sóban,

hogy aztán belefusson a Kiss Annára jellemző dimenziókba, megszülessen a saját világ:

de az
árulás
nem vérzik
eleinte,

még
nem vér
a bor,
nem vér,
de már

A ballada sűrítése, pontos, éles szöveg, már-már kép. Valahol átmenet a kettő között. Ha szavakat keresünk rá (a formára) továbbra is: olyan tiszta és sűrű esszencia, amely lekicsinyítve, zsugorítva megőrzi és átviszi az információt. Aztán összeáll formájára, felveszi eredeti méreteit, ha célba ér.

Kiss Anna világa, ez a sajátos varázslat, akkor is kettőzés, ha eredeti középkorinak vagy népinek ható szövegeket alkot. Kortársunk ő, rendkívüli képességekkel. Talán másfajta hozzáállást, megközelítést kíván, de nem elméleti, kutatói felkészültséget, hanem érzelmi ráhangolódást.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.22. 15:15 • Címke: kritika, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia