A dinamittól a békedíjig

Százhúsz éve, 1895. november 27-én kelt végrendeletében alapította meg Alfred Nobel svéd gyáros, feltaláló a világ legrangosabb tudományos kitüntetését, a Nobel-díjat.

A kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros mesés vagyonát a dinamit feltalálásával alapozta meg, de nevéhez még háromszáz másik találmány is fűződik. Rövid idő alatt a világ egyik leggazdagabb embere lett, halálakor milliói voltak Angliában, Franciaországban, Németországban, Amerikában. Alfred Nobel azon kevés ember közé tartozott, aki még életében elolvashatta saját nekrológját, ez azonban nem szolgált örömére. 1889-ben, bátyja halálakor ugyanis több lap őt búcsúztatta, nem túlságosan hízelgő szavakkal. Magába szállt, és úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira, az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja. 1890-ben kelt első végrendeletében még csak az orvostudomány és az élettan művelőire gondolt, a kitüntetés végleges formáját 1895-ben kelt harmadik, svéd nyelvű végrendeletében határozta meg. A híres dokumentum elég szűkszavú, ügyvéd sem látta, így a nyomában támadt viták rendezése évekig tartott. Kifogást jelentettek be a hoppon maradt örökösök, akiknek keresetét bíróság utasította el, ellenezte a díj kiosztását a svéd király, több politikus erkölcstelennek tartotta a „véráztatta” vagyon ilyen felhasználását, és a Svéd Akadémia is csak négy év húzódozás után vállalta el a díjak kiosztását.

(forrás: sok.riksarkivet.se)

A Nobel-díjat eredetileg a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom és a béke terén kiemelkedő tudósok, írók, közéleti személyiségek kapták. 1969 óta közgazdasági Nobel-emlékdíjat is osztanak a közgazdaság-tudomány legjelesebbjeinek, a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaság-tudományi Emlékdíját 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából alapította a svéd jegybank. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, és nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, de kétszer kivételt tettek (Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében).

2011-ben az orvosi Nobel-díj bejelentése után derült ki, hogy a díjazott amerikai Ralph Steinman három nappal korábban meghalt, de mivel a Karolinska Institutet a kihirdetéskor erről nem tudott, Steinman kitüntetett maradt. A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament által kinevezett öttagú bizottság ítéli oda. A fenti intézményekhez február 1-jéig kell befutniuk a jelöléseknek. Az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki, a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és nem utolsósorban egy csekket kapnak. A Nobel-díjak 120 éves történetében a közgazdaságtant kivéve minden területen volt példa arra, hogy a bizottság nem talált méltó kitüntetettet, utoljára 1972-ben a Nobel-békedíjat nem ítélték oda.

A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek elmúlta után csak az érem (felirata: „Inventas vitam iuvat excoluisse per artes” – Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni) és az oklevél jár, a pénz már nem. A pénzösszeg nagysága évről évre a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik, az idén nyolcmillió (adómentes) svéd koronáról, átszámítva mintegy 267 millió forintról szóló csekket állítanak ki. Nobel halála után a kitüntetettek fél évszázadig évről évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében 1953-ig a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani, legfeljebb kölcsönkötvényekre. Az Alapítvány rendelkezéseit csak ekkor módosíthatták (a teljes adómenteségre vonatkozó rész érintetlen maradt), és a kedvező befektetések révén a vagyon növekedésnek indult. Alfred Nobel, a közhiedelemmel ellentétben, nem volt sem radikális, sem békeharcos. Mint mondotta: „Dinamitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint az önök (béke)konferenciái.” Vagyonának egy részét mégis békés célokra hagyta, sőt békedíjat is alapított.

1865-ben már a németországi Krümmelben létesítette a svéd dinamitgyáros az első németországi leányvállalalát (forrás: Wikimedia Commons)

A Nobel-békedíj különbözik a többitől. Ez az egyetlen, amelyet nem az alapító szülőhazájában, Svédországban, hanem Norvégiában ítélnek oda. Nobel nem indokolta meg döntését, de halálakor a két ország még unióban élt, így természetesnek érezhette, hogy az egyik díjról Oslóban határozzanak. Lévén, hogy a politikához legközelebb a Nobel-békedíj áll, ennek visszhangja a legvegyesebb. Az is igaz, hogy a bíráló bizottság többször hozott vitatható döntéseket, nem titkolva skandináv, illetve konzervatív rokonszenvét. 1960 előtt az egyetlen nem észak-amerikai vagy nyugat-európai díjazott az argentin Carlos Saavedra Lamas volt 1936-ban. Mára változott a helyzet, és „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai” – a végrendelet szavai – mellett már az emberi jogokért küzdők tevékenységét is értékelik.

MTI

• Publikálva: 2015.11.27. 10:09 • Címke: művelődéstörténet, évforduló