Haj regö rejtem, adja a nagy Úristen!
A karácsonyt követő népszokások közül a regölés a legismertebb, míg a
szilveszterhez, az új év elejéhez a viasz- és az ólomöntés szokása
tartozik. Most mindkettőt megnézhetjük a Magyar Világhíradó 1936
decemberi összeállításában. A zalai Kiskomáromban vették fel az anyagot,
jó messzire elautóztak hát érte.Jelenleg Zalakomárnak hívják azt a Zala déli részén fekvő falut, ahonnan egy regölésről, majd egy viaszöntéses jóslásról tudósított a Magyar Film Iroda. Hogy miért tettek meg ezért a kétperces összeállításért 200 kilométert, nem tudni; a szerkesztő talált volna közelebb is élő néphagyományt is 1936-ban. Mindenesetre az anyag Kiskomárom látképével kezdődik, az idők folyamán Somogyhoz is tartozó településnek a török időkben vára volt, amit az ellenség mellett a pestis és a pénztelenség is pusztított, és végül 1681-ben meg is szűnt létezni. A falut újjátelepítették a török után, az 1730-as években 800 lakosával mezővárosi rangra is emelkedett, de aztán a 20. századra 2000 körüli lakósával és két kocsmájával visszaminősült nagyközséggé. A kamera egy jellegzetesen a mezőgazdaságból élő faluba, ott is egy módosabb gazda házához érkezett meg egy hó nélküli napsütéses decemberi napon.
Az utcafrontra kétablakos tisztaszobával néző, zsúptetős ház konyhájában látjuk a negyvenes éveiben járó, újságot olvasó házurát, és családját, pontosabban hímezgető feleségét és egyetlen lányát. Az asztali petróleumlámpa mellett azért jupiterlámpákkal is megvilágított konyhába érkeznek meg a regölők hárman, hogy előadják éneküket. Láthatóan ők sem a szegényebb rétegből származnak, ahogyan a vendéglátók, ők is a jobbik ruhájukban vannak, frissen borotválva, fényes csizmákban. Az operatőr pedig – mintegy sejtetve a látogatás célját – felváltva mutatja a szép fiatal lány és az egyik ifjú regölő arcát, akik végül egymásra is nevetnek. Mert a pogány gyökerű, december 26-én szokásban lévő regölés a termékenységvarázslás mellett a párkeresés, párosítás varázslata is, a regölők célpontjai szinte kivétel nélkül a lányos házak a Dunántúlon és a Székelyföldön is. Sokszor kifordított bundában, kucsmában vannak éneküket, mint jelen esetben is, csengővel, láncos botok csörgetésével és köcsögdudával, vagy más néven szütyökkel kísérik.
A tudósítás második felében a viaszöntés szokását mutatják meg, a 18. századból ismert eljárás szépen követhető az anyagban. A viaszöntő asszonyok fellépése, hanghordozása, majd pedig a pálinkázás közben elhangzó mondatok arra engednek következtetni, hogy Kiskomárom falusi színjátszóit állították kamera elé erre az alkalomra.
PL