Az információs társadalom kialakulása korunk legnagyobb gazdasági, társadalmi, kulturális változása.
Diáknap a Néprajzi Múzeumban, 13+
Vannak megmagyarázhatatlan dolgok bőven a különféle, éppen divatos paranormális jelenségeken túl is. Itt vannak például a fagyosszentek.
Pongrác, Szervác és Bonifác. Amikor az esetek többségében el is
romlik az idő.
Részt vett az első helikopter fejlesztésében, a szuperszonikus repülés egyik megalapozója. Több rakéta és az első ballisztikus rakéta létrehozásában volt szerepe. Saját rakétatechnikai vállalatával több, mint 700 millió dollár forgalmat bonyolított le. A Holdon krátert neveztek el róla.
Ma a Föld bolygó számos országában megemlékeznek a Földről. Hogy milyen jó is itt lenni. Ilyenkor egy kicsit el lehet gondolkodni azon, elrontottunk-e valamit. Esetleg tenni is lehet azért, hogy ha elrontottunk valamit, kijavítsuk; amit pedig nem rontottunk el, az ne is romoljon el.
Baja városának egyik nevezetessége Jelky András földgömbön lépegető tarisznyás, pörgekalapos szobra, amely 1936 óta áll a napjainkban már a nevét is viselő téren. De miért is állít egy város szobrot – Medgyessy Ferenc alkotását a Miskolczy Ferenc készítette földgömbön – egy 275 évvel ezelőtt született szabólegénynek?
Induljunk el a kályhától: nemes uraink, miután világossá vált, hogy immár tartósan be fognak rendezkedni itt a török után a Habsburgok, 1687-ben, egy évvel Buda visszafoglalása után megszavazták, hogy annak kihalásáig a Habsburg-ház férfi ágából származzanak Magyarország uralkodói.
Meg tudná valaki mondani, hogyan terjedhetett el az a véméndi cigányok között 1920-ban, hogy Oroszországba kell menni? Mert felöltöztek, ahogy tudtak, és családonként csináltattak egy csoportképet a tanítóval az útlevélhez. És vélhetően el is indultak azokban a zavaros időkben, amikor még nem voltak biztosak a határok és még az sem dőlt el, hogy a bolsevikoké lesz a szent orosz föld.
A hétvégén a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezésében ismét rivaldafénybe kerülnek a budapesti száz éves házak. Ezeket a
házakat vagy 1913-ban adták át, vagy ekkor építették át.
Egy francia származású angol katona, aki magyar vitézként tündökölt és török pasaként halt meg.
Egon Erwin Kisch agyvérzés következtében halt meg Prágában 1948. március 31-én. Vélhetően néhány helyi lap pár sort szentelt is a halálhírnek, mert nem akárki szenderült jobblétre az új kor hajnalán, hanem maga a „száguldó riporter”, az oknyomozó újságírás úttörője. Aki ateistaként nem volt rest hosszasan várakozni arra, hogy bejusson Lourdes-ba, a barlang csodatévő vízéhez. És aki végigtudósította a spanyol polgárháborút is, a köztársaságiak mellett.
A tudósok fellázadtak az ellen, hogy az általuk előállított tudományos eredményekről csak méregdrágán olvashatnak. A Science Europe most megkísérli megfordítani az eddigi rendszert. A világháló sokféle sejtés, jóslat és prófécia szerint alapjaiban változtatja meg az emberi kultúrát. De hogy pontosan mi is lesz a változás iránya, azt nem tudjuk.
Umberto Eco szerint könnyen előfordulhat, hogy a harmadik évezred elején minden korábbinál komolyabb hasadás következik be az emberi társadalomban: a világhálót jól használók, tehát az információkhoz akadálytalanul hozzáférők kisebbségével szemben ott áll majd a digitális analfabéták hatalmas tömege, akiknek kiszolgáltatottságát könnyű lesz politikai és gazdasági célokra felhasználni.
E komor jóslat bizonyára túlzás, és a nagy különbségek is átmeneti jellegűek. Igaz ugyan, hogy meglepően sokan dolgoznak a digitális analfabetizmus fenntartásáért, és pillanatnyilag valóban döbbenetesek a különbségek, hiszen az internettel megbarátkozni kevésbé akaró nemzedék számos jeles tagja néhány év leforgása alatt marginalizálódott saját hibájából, az a forgatókönyv mégis sokkal valószínűbb, hogy az átmeneti bizonytalanságok után az új nemzedékek számára teljesen magától értetődő lesz a világháló használata.
Az akadálytalan információ-hozzáférésnek azonban a jelen szerzői jogi rendszer szerint ára van, amit valakinek meg kell fizetni. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a pénzért letölthető jogtiszta tartalmakkal szemben hihetetlen mennyiségű illegális tartalom is fönt van különféle tárhelyeken, és a közelmúlt határozott rendőrségi intézkedéseiig (főként a Megaupload 2012 januári felszámolásáig) úgy tűnt, hogy csak nagyon szűk körben lehet üzletileg sikeres a fizetős tartalomszolgáltatás.
Igaz, hatalmas különbségek vannak a jogkövető magatartás tekintetében a világ különböző pontjai, és a különféle társadalmi rétegek között. Valószínűleg a tudományos folyóiratok olvasói például lényegesen ritkábban és csupán súlyos szükség esetén töltenek le illegális tartalmakat; ehelyett inkább az egyetemi és intézeti hozzáféréseket használják szabályosan. Csakhogy válság van, amely a szegényebb, például magyar tudományos felhasználók után a nagy nyugati könyvtárakat is elérte. Nálunk például nem is olyan régen borzolta a kedélyeket az EBSCO-ügy, és nyilván még sok hasonló lesz.
| Az EBSCO-ügy A pécsi egyetemi könyvtár honlapján jelent meg a híradás március végén, hogy a közgyűjteményekből és egyetemi könyvtárakból elérhető adatbázis többé nem érhető el Magyarországról: „2012. március 31-től az EBSCO Publishing az egész ország számára szünetelteti az országos központi szolgáltatások keretében előfizetett EBSCO elektronikusfolyóirat-csomagok elérését. A sajnálatos esemény oka az, hogy az EISZ (az országos központi adatbázis szolgáltatások) teljes egészében átkerült az MTA fennhatósága alá, s a program korábban elbizonytalanodott pénzügyi helyzete és irányítása most konszolidálódik. Az EBSCO program hazai jövőjéről és annak kondícióiról a tárgyalások folyamatban vannak...” |
De nagyot téved, aki azt gondolja, hogy ilyesmi csak a hozzánk hasonló szegény országokban fordul elő, mert a Science Europe közelmúltban rendezett brüsszeli közgyűlésén kiderült, hogy még a Harvard Egyetemnek is le kellett mondania néhány folyóiratról az előfizetési költségek növekedése miatt.
Végül is ez a jelenség indította el a megoldás keresését, és az európai kutatási-fejlesztési tervek kialakítását, az európai kutatások koordinálását végző, ötvenegy tagot tömörítő szervezet úgy döntött, szabad hozzáférésűvé teszik a tudományos folyóiratokat. Minderről Pálinkás József, a Science Europe igazgatótanácsának a tagja értesítette az MTI-t.
Vagyis a Science Europe megfordítja a rendszert, mert, mint Pálinkás fogalmazott, „A tudomány képviselőinek elege van abból, hogy miközben ők szerzik meg a kutatások végzéséhez szükséges granteket, ők állítják elő a tudományos eredményeket, ők bírálják a folyóiratokban megjelenő cikkeket, horribilis összegeket fizetnek azért, hogy az általuk létrehozott eredményekről olvashassanak. Ez egy alapvető átalakulás, amely Magyarország számára is nagyon fontos, hogy a tudományos közlés költségei csökkenjenek, ne pedig növekedjenek”.
Meglátjuk, egy fecske csinál-e tavaszt. Ennek az új rendszernek az lenne a lényege, ami sok száz éven keresztül, de még a közelmúltban is működött, hogy tudniillik egy neves folyóiratban való tudományos közlésért a szerző nemhogy nem kap honoráriumot, hanem még neki (vagy az őt kiváltandó valamely szervezetnek) kell fizetnie a megjelenésért. Vagyis a folyóirat nem az olvasóktól, hanem a szerzőktől szedi be a fenntartáshoz szükséges pénzt. Különben most is van ilyen: ezek a reklámújságok. A különbség csak annyi, hogy egy neves orgánumban való megjelenés olyan, általában anyagiakban is megfogható presztízsnövekedést eredményezhet, amely valóban megéri a megjelenésbe való beruházást. Mindenesetre ez a változás talán elővetíti a szerzői jogok lassú át- vagy visszaalakulását is.
Fáy Zoltán