Mit látott Jane Austen?

Jane Austen híres kultúrafogyasztó volt, s az ő korában kezdett kibontakozni a modern múzeumlátogatási kultúra. Azt, hogy milyen is lehetett a modern múzeumról alkotott kép az 1800-as évek elején, a Texasi Egyetem próbálja érzékeltetni egy érdekes digitális projekttel.

A világ egyik első, a középosztály szórakoztatására és művelésére szánt kiállítás Londonban, a Shakespeare Galleryben volt látható, amelyet 1789-ben John Boydell könyvkiadó nyitott meg. Fontos ponttá vált a múzeum a londoni társasági életben, többször említik regényekben, levelzésekben (például Jane Austen is). Minden kiállított kép valamelyik Shakespeare-dráma egy-egy jelenetét idézte meg, a múzeumnak pedig volt egy boltja is, ahol szuveníreket lehetett vásárolni. Az intézmény 1805-ben bezárt, a kiállított festményeket egy aukció során kiárusították, a Pall Mall sétány 52. alatt található épületet pedig 1870-ben lebontották. 

2016-ban Shakespeare halálának 400. évfordulója lesz

Janine Barchas Jane Austen-kutató, a What Jane Saw projekt vezetője, az austini University of Texas (UT) Liberal Arts Instructional Technology laboratórium kutatóival és hallgatóival fejlesztette ki a múzeum digitális lenyomatát, amely azt rekonstruálja, hogy Jane Austen 1796-os látogatása során (amely egy történészek által alátámasztott, megtörtént momentum) milyennek láthatta a három helyiséget. Az alkotók szerint ez azért is fontos, mert ez a múzeum a modern múzeum koncepciójának előfutára, amely a kultúrára kiéhezett középosztályt szólítja meg. A The Shakespeare Gallery képeinek és belsőjének felidézése nem volt könnyű feladat, hiszen nem csak katalógusokat kellett bújni, hanem a rendelkezésre álló forrásokból kellett kikövetkeztetni a festmények méreteit is (például, ha valamit drágábban adtak el, akkor az feltehetően nagyobb méretű kép volt).



A projekt egy korábbi What Jane Saw projektre épül, amely egy 1813-as Joshua Reynolds kiállítást mutat be, amelyet Jane Austen ugyancsak láthatott, miközben Mrs. Darcy-t kereste (ahogy azt egy aznapi levelében le is írja). Ezt a kiállítást közvetlenül a korábbi Shakespeare Gallery épületében lehetett látni, és ehhez már elkészült a galéria belső falainak szerkezete, ahova csak az új képeket kellett „felakasztani”. Az ott kiállított 86 munkának több mint fele elveszett, de fennmaradt például egy akvarell, amely a belső teret örökítette meg. A kiállítás szervezője, akit manapság kurátornak nevezhetnénk, nem a belépjegyekből kívánta fenntarthatóvá tenni az amúgy csillagászati, 150 000 fontban kerülő vállalkozást, hanem a múzeumshopban kapható minőségi metszetekből.

A készítők a megfelelő Shakespeare-idézeteket is hozzárendelték a képekhez

Ugyanakkor, valószínűsíthetően Boydell által szervezve, különböző reklámfogások, polgárpukkasztó performanszok is történtek a terekben, amelyek botrányosságuk miatt még több látogatót vonzottak: 1792-ben Frances Burney feljegyezte, hogy a kiállításon tett látogatása során mennyire megbotránkozott egy hölgy viselkedésén (akiről később kiderült, hogy Mary Wells, híres színésznő): egy csokrot szorongatva járta végig a helyiségeket, miközben folyamatosan mormogva véleményt nyilvánított. Boydell végül kénytelen volt a kormánynak adni a galériáját a teljes gyűjteménnyel, amely a napóleoni háborúk miatt nemsokára összeomlott. 1805-ben végül a kiállítás teljes anyaga a lottónyeremények között szerepelt.

Az online látogatók bejárhatják a három napfényes galériahelyiséget és megcsodálhatják Reynolds, Henry Fuseli, Benjamin West és más angol festők munkáit, miközben a megfelelő Shakespeare-idézeteket is hozzáolvashatják a képekhez. Persze ez nem teljesen olyan, mintha a múltba léptünk volna, de a 18. századi társasági élethez, az akkori modern múzeumlátogatókhoz, köztük akár Jane Austenhez is közelebb kerülhetünk.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2015.12.28. 09:04 • Címke: irodalomtörténet, színház, kiállítás