a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
A városszéli proletariátus mesemondója
50 éve halt meg Rideg Sándor, akinek Indul a bakterház című regényét egy máig sokat játszott tévéfilm tette igazán híressé. Élete valóságos kalandok és maga költötte legendák sora.
1903. február 12-én született Törtelen. Apja uradalmi béres volt a Pest megyei faluban, s húszéves koráig maga is egy uradalomban dolgozott. Mindössze öt osztályt végezhetett a monori elemi iskolában, később már nem volt módja semmiféle önművelésre. Csikós lett, aztán 1919-ben, tizenhat évesen, két hónapig vöröskatona. A Tanácsköztársaság leverése után a fővárosban hol gyári munkás, hol vasúti altiszt, később még péklegény is volt. A rendkívül mélyről jött Rideg a munkásmozgalomhoz rendíthetetlenül hűséges maradt, egyetlen pillanatra sem volt hajlandó feladni szocialista meggyőződését. 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja lett, 1944-ig harminckétszer volt börtönben, és szakadatlanul rendőri felügyelet alatt állt. Érdekes módon Hetényi Imre főkapitány-helyettes, Horthy politikai rendőrségének feje állapította meg róla először, hogy irodalmi tehetség. 1927-ben ugyanis Rideg lakásán titkos nyomdát találtak, de ő a kínzások ellenére sem tett vallomást. A huszonnégy éves gyári munkás végül az irodalmi műveltségű rendőrtiszt elé került, s ízes beszédét, kerek mondatformálását hallgatva született Hetényinek a jegyzőkönyvben is rögzített megállapítása: remek nyelve és stíluskészsége van, akár író is válhatna belőle.
Rideg Sándor az ötvenes évek elején (MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László)
Ezután négy év telt el, amíg felbátorodott az első novellák megírásához, mert sokat kellett még olvasnia, sőt a helyesírást is meg kellett tanulnia. De nem az iskolázottság vagy az olvasottság érlelte kiváló epikussá, az „utcán talált” témákat saját képzelete alakította élvezetes és kerek alkotásokká. 1931-ben közölte első írását a Népszava, s ettől kezdve rendszeresen szerepelt a Korunk és a Gondolat hasábjain, valamint Zilahy Lajosnak köszönhetően a Hídban és a Magyarország című napilapban is. Indul a bakterház című regényét 1939-ben folytatásokban adta közre a Népszava, ekkor figyeltek fel az eredeti tehetségű fiatalember humorára, népmesei realizmusára. A regény 1943-ban, a második világháború közepén jelent meg először kötetben, 1979-ben nagysikerű tévéfilmet rendezett belőle Mihályfy Sándor, Tímár Péter pedig színpadra dolgozta át. A tévéfilmet a televízió időről időre ma is műsorára tűzi.
Haumann Péter, Koltai Róbert és Pécsi Ildikó az Indul a bakterház egy jelenetében (MTV Fotó: Sárközi Ágnes)
Az irodalomban új hanggal próbálkozott, konfliktusait helyzetkomikumra építette, jókedvre akarta deríteni olvasóit. „Regényemben mindössze arról teszek bizonyságot, hogy egy szekérderéknyi vidámság jobban élteti az embert, mint száz vagon keserves sóhajtás és ugyanannyi szomorúság” – így ajánlotta művét az olvasónak. A regény egy szolgának elszegődött kisfiú, Bendegúz tréfáinak, csínytevéseinek sorozata. „Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett” – mondja egy helyütt Regös Bendegúz. De azt is megállapítja: „Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányoznak.” Rideg Sándort 1944-ben a németek internáló táborba vitték, ahonnan a szovjet csapatok közeledésekor megszökött. „Nincs abban semmi csodálatos, hogy a felszabadulás után olyan sok vidám történetet írtam. Örömre és nevetésre mindig kész volt a szívem, mert a megaláztatásom már véget ért” – nyilatkozta később, a Kossuth-díj átvételekor.
1957-ben egy szovjet békeküldöttség látogatása alkalmából (MTI Fotó: Molnár Edit)
A háború után öt évig századosi rendfokozatban a Honvédelmi Minisztérium írócsoportjának tagja volt. Novellák, elbeszélések mellett megírta önéletrajzi regényeit: a Tűzpróba 1949-ben, a Sámson 1951-ben jelent meg. Előbbiben a pusztai emberek nyomorúságos életét örökítette meg, utóbbiban inkább csak külsődlegesen, egyes motívumaiban idézte meg mindazt, amit átélt. Témavilága tulajdonképpen a népiek közé sorolta volna, akikkel jóban is volt, de nem tartozott közéjük: a városszéli proletariátus osztályharcos mesemondója volt. Írásaiban emberi csodák történnek, akár egy 20. századi népmesében. Eredeti humora, élénk mesélőkedve volt, de inkább az „egykönyves” írók közé sorolják. A Kossuth-díjat 1954-ben kapta, előzőleg háromszor vehette át a József Attila-díjat (1950, 1951, 1952). 1966. február 8-án, hatvanhárom éves korában halt meg Budapesten.
MTI