a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
„Aki jól akar aludni, kölcsönkötvényt vesz, aki jókat akar enni, az részvényt”
Száztíz éve, 1906. február 9-én született Budapesten André Kostolany pénzügyi tanácsadó, újságíró és író, tőzsdei szakértő, akit a „spekulánsok gurujának” neveztek.
Nagypolgári zsidó családban született Kann Endre néven, apja likőrgyáros volt, ő maga három testvérével a Váci úton nevelkedett. A művészetekhez vonzódott, az egyetemen filozófiát és művészettörténetet hallgatott, s műkritikus szeretett volna lenni. Közgazdasági diplomája is volt, de ezt sohasem emlegette. Tizenkilenc éves volt, amikor apja egyik párizsi barátja felajánlotta neki, hogy bevezeti a bankszakma rejtelmeibe. A francia fővárosban egy sikeres tőzsdei alkusznál vett leckéket, s nyomban rabul ejtette a börze világa. Ő is bróker lett, a Párizsban töltött évek alatt ötszáznál is több ügyfele volt. A gazdasági válság idején mindene elúszott, de néhány év alatt újra megszedte magát. A második világháború kitörése után pénze nagy részét előrelátóan Amerikába utalta, s amikor 1940 nyarán bekövetkezett a francia összeomlás, Spanyolországba menekült, még az sem érdekelte, hogy a tőzsdén éppen árfolyam-emelkedést vártak...
1965-ben Kosztolányi adta el a Magyar Nemzeti Galériának Munkácsy Mihály Siralomház című világhírű festményét, a kép 95 év után került ismét a magyar állam tulajdonába (MTI Fotó: Sziklás Mária)
Látogatóvízummal utazott New Yorkba, de házassága révén idővel az amerikai állampolgárságot is megszerezte. Pénzügyi céget alapított, a legenda szerint honvágy ellen Hitler-portrét rakott a falra. Egyik nagy húzásaként – a háború befejeződése után – szinte jelképes áron vásárolta fel az 1930-ban piacra dobott német államkötvényeket, talán ő egyetlenként bízott abban, hogy a vesztes Németország ezeket kifizeti egyszer. A német gazdasági csoda idején az NSZK fizetett a papírokért, s Kostolany csillagászati összegeket keresett. Évtizedekkel később ugyanezt a módszert követte, amikor Gorbacsov hatalomra jutása után cári kötvényeket vett a névérték egy százalékán, s teljes áron adott túl rajtuk. Többször elvesztette mindenét, de töretlenül bízott a dollár erejében, s mindig újra felemelkedett, végül „a spekulánsok guruja lett”. 1948-tól Párizsban, Münchenben és a francia Riviérán élt, legotthonosabban a tőzsdei termekben érezte magát, bárhol a világon. Neves lapok versengtek írásaiért, tapasztalatait előadásokban, könyvekben és szemináriumokon, elmélyült tudás és színes anekdoták tarka keverékeként tette közzé, műveit számos nyelvre lefordították, és milliós példányszámban keltek el.
André Kosztolányi Munkácsy-vázlatokat tekint meg a Magyar Nemzeti Galériában, 1965-ben (MTI Fotó: Sziklás Mária)
Lenyűgöző társalgó, ragyogó szórakoztató volt, számos rádió- és tv-adásba hívták vendégként. Magyarul, németül, angolul és franciául egyaránt szókimondóan és csípősen nyilatkozott pénzpolitikai kérdésekben (is), megjegyzéseitől sokan tartottak. Néhány mutatóba: „Az egész tőzsde azon múlik, hogy több részvény van-e, mint idióta, vagy több idióta, mint részvény.” „Aki jól akar aludni, kölcsönkötvényt vesz, aki jókat akar enni, az részvényt.” „Mások butaságából a spekuláns olykor többet profitálhat, mint saját okosságából.” „Ami álmatlan éjszakát okoz, azt el kell adni.” „A szívem balra található, a fejem jobbra figyel, a pénzem pedig Amerikában van.” A verseny híve volt, a dollárban bízott, az aranyalapú valutarendszert bírálta. Tapasztalataiból kiindulva úgy vélte, az árfolyamra nem a tényleges események hatnak, hanem a közönség reakciói. Sokszor idézte Newtont, aki maga is tőzsdézett: „Az égitestek útját centiméterre és másodpercre pontosan ki tudom számítani, de azt nem, hogy az őrült tömeg merre befolyásolja az árfolyamot.” A tőzsdetippeket manipulációnak tartotta, és általában az ellenkezőjét tette, mint amit tanácsoltak neki.
Haláláig lelkes magyar patrióta maradt, hírneve segített népszerűsíteni a hazai papírokat és a budapesti tőzsdét, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A magyar nyelv és irodalom szerelmese, lelkes zene- és operabarát volt, magyar impresszionista képeket gyűjtött. André Kostolany a tőzsdézést tartotta az egyik legérdekesebb foglalkozásnak, amelyhez a szerencse mellett nagyon sok ész is kell. Kilencvenkettedik születésnapját a Budapesti Értéktőzsdén ünnepelte, ekkor mondta azt, hogy a tőzsdén „játszók” azért élnek meg magas kort, mert állandóan használniuk kell az agyukat, ami jó kondícióban tartja őket. A tőzsdeguru 1999. szeptember 14-én halt meg. A Tőzsde nagymestere címet mindig így hárította el: „Üzleteim 49 százalékát elrontottam, csak 51 százalékban cselekedtem helyesen. A 2 százalék különbségben rejlik az eredmény.” Életét pedig így összegezte: „Szerencsém volt!”. Az utolsó portréfilm André Kosztolányiról itt nézhető meg.
MTI/mandarchiv.hu