a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
A Halálos tavasz írójának szomorú élete
1891. március 27-én született Zilahy Lajos író, publicista, olyan sikerkönyvek és -filmek szerzője, mint a Halálos tavasz, a Szűz és a gödölye, vagy a Valamit visz a víz.
Nagyszalontán (ma Salonta, Románia) született bihari dzsentricsaládban, apja közjegyző volt. Máramarosszigeten érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Az első világháborúban a Lemberg közelében folyó harcokban súlyosan megsebesült, ezután felmentették a katonai szolgálat alól, és a Magyar Figyelő, valamint a Déli Hírlap munkatársa lett. 1916-ban jelent meg Katonatemetés című verseskötete, amely arról tanúskodott, hogy – Hegedűs Géza szavai szerint – „pompás formaérzéke volt minden költői ihlet és eredetiség nélkül”. Ő maga is belátta, hogy nem lírai alkat, ettől kezdve jórészt újságcikkeket és novellákat publikált. 1917-ben – kifejezetten Rózsahegyi Kálmánnak szánva – megírta első egyfelvonásosát, a Rózsikát. 1923-ig az Apolló Kabaré házi szerzőjeként írt egyfelvonásosokat, tréfákat és sanzonszövegeket, paraszti környezetben játszódó, vásott hangú komédiákat (Az ökör, Birtokpolitika, Szép Salamon Sári).
Zilahy Lajos (forrás: Wikimedia Commons)
A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919 tavaszán rövid ideig vöröskatona is volt, majd Bécsben telepedett le. Hazatérése után színdarabjait a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban is sikerrel játszották. 1922-ben látott napvilágot első, finoman erotikus és líraian érzelmes szerelmi regénye, a Halálos tavasz, amely átütő sikert aratott. A két háború között írt műveinek (Két fogoly, Szibéria, Szökevény) egyik alapélménye az első világháború okozta társadalmi, erkölcsi válság, más műveiben a középosztály sorsáért érzett aggódás szólalt meg (A fehér szarvas, A fegyverek visszanéznek). Közben továbbra is írt újságcikkeket, közéleti szerepet is vállalt.
Új Szellemi Front elnevezésű kezdeményezésével a Horthy-rendszer hivatalos politikája és a baloldali értelmiség között próbált közvetíteni, sikertelenül. Kitűnőek Iskolája néven alapítványt létesített tehetséges fiatalok számára. A magyar film felvirágoztatására Pegazus néven filmvállalatot alapított, amelynek első munkája a Halálos tavasz volt, Karády Katalinnal és Jávor Pállal a főszerepben. A kasszasiker három további Zilahy-regény (Hazajáró lélek, A szűz és a gödölye, Valamit visz a víz) megfilmesítését is lehetővé tette. 1930-ban írásaiért, tevékenységéért megkapta a Horthy-rendszer egyik legrangosabb elismerését, a Corvin-koszorút.
Bajor Gizi és Petheő Attila 1938-ban a Hazajáró lélek című előadásban (forrás: mek.oszk.hu)
Az író, aki 1940-től 1944-ig a Híd című hetilap szerkesztője volt, a második világháború kitörése után egyre jobban szembehelyezkedett a Horthy-rendszerrel, 1943-ban mutatta be a Nemzeti Kamaraszínház Fatornyok című, erősen antifasiszta darabját, amelyet az 1944. március 19-i német megszállás után betiltottak. A háború után újult erővel vetette magát a közéletbe. Szent-Györgyi Alberttel együtt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, illetve az Irodalom és Tudomány című folyóirat főszerkesztője lett. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Tagságát külföldre távozása után megszüntették, majd 1989-ben – posztumusz – visszaállították. 1947-ben hivatalos útra az Egyesült Államokba utazott, s már nem tért vissza. Amerikában írta meg A Dukay család című regénytrilógiáját, amely – minden gyengesége ellenére – a magyar arisztokrácia erkölcsi széthullásának pontos rajza. Műveinek tiszteletdíjából kényelmesen megélt, mégis keservesen viselte az emigrációt, mindig hazavágyott.
Zilahy Lajos (forrás: mek.oszk.hu)
A hatvanas évek elején házat vásárolt Jugoszláviában, a vajdasági Újvidéken, s gyakorta elment a határig, hogy átnézhessen Magyarországra. 1973-ban végre hazalátogathatott, s be is adta hazatelepedési kérelmét. Erre már nem kerülhetett sor, 1974. december 1-jén Újvidéken meghalt. Végakarata szerint hamvait Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték el.
Hegedűs Géza írta róla: „Zilahy nem a nagy társadalmi összefüggések és nem a mélyenszántó lélekelemzések írója, de a társadalmi és a lélektani részletek igen jó megfigyelője. Módszerében pedig mesterien vegyíti a romantikát, realizmust, impresszionizmust, olykor a mértéktartó naturalizmust is. Leírásai, alakjai igen szemléletesek, cselekménymozgatása lebilincselő.”
MTI