a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Botcsinálta politikus és vérbeli író

llosa_leadMario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író, a hatvanas évek nagy latin-amerikai írónemzedékének utolsó élő képviselője 80 éves. Magyarországon is népszerű regényeiben a társadalmi valóságból kiindulva mesterien formálja a történelmi és politikai tapasztalatot fikcióvá.

Szülei már elváltak, mire ő megszületett a dél-perui Arequipában. Élete első éveit anyjával és nagyszüleivel Bolíviában töltötte, ahol nagyapja tiszteletbeli konzul volt. Apját halottnak hitte, csak tízévesen találkozott vele először, amikor Limába költöztek. Szülei nem sokkal később újra összeházasodtak, és apja elkényeztetettnek tartott fiát a katonai akadémiára íratta be, hogy úgymond „férfit faragjanak” belőle. Llosa két év után otthagyta az iskolát, és az északnyugati Piura egyik gimnáziumában érettségizett. Egy helyi napilap újságírója lett, első irodalmi műve, Az inkák menekülése című színdarab tizenhat éves korában jelent meg. A limai egyetemen irodalmat és jogot hallgatott, 1958-ban a madridi egyetemre nyert ösztöndíjat, melynek lejárta után nem tért haza.

llosa_mti
2003-ban a X. Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként (MTI Fotó: Sándor Katalin)
   
1960-tól Párizsban tanított spanyolt, és a francia rádió spanyol nyelvű adásának munkatársaként dolgozott. Ekkor fedezte fel – ahogy fogalmazott – „gyökereit”, a nagy latin-amerikai írókat, Jorge Luis Borgest, Carlos Fuentest, Julio Cortázart, Gabriel García Márquezt (utóbbi kettőhöz barátság is fűzte). Már első regénye, az 1963-ban megjelent, egykori korrupt szellemű katonai iskolájáról, a kegyetlen és erőszakos környezetben élő diákok küzdelmeiről szóló A város és a kutyák meghozta számára a világhírt. Műve a perui társadalom tükörképe is, nem csoda, hogy odahaza óriási botrány kavart, íróját hazaárulónak bélyegezték.
   
Ezután sorra következtek a dél-amerikai ország lehangoló politikai valóságát, reménytelen mindennapjait bemutató regényei, A zöld palota, a Négy óra a Catedralban, a szintén katonai közegben játszódó Pantaleón és a hölgyvendégek a perui militarizmus és a vallási fanatizmus szatírája. Áradó mesélőkedvének bizonyítéka az önéletrajzi ihletésű, első feleségének ajánlott Júlia néni és a tollnok, továbbá a 19. századi Brazíliáról szóló A világvége háborúja – sokan utóbbit tartják legjobb regényének.

llosa
  
Llosa a társadalmi valóságból kiindulva mesterien formálja a történelmi és politikai tapasztalatot fikcióvá, párhuzamosan több idő- és térbeli síkon játszódó elbeszélései szórakoztatják az olvasót, arányosan felépített, felfokozott ritmusú történeteit hús-vér figurák népesítik be. Írásainak jellemzője a groteszk és ironikus hangnem, az ellenpontos nézőponttechnika alkalmazása. Fontos eleme az erotika is, bár ő maga egyedül a Szeretem a mostohámat tartja tisztán erotikus műnek. A nyolcvanas években drámái (A tacnai hölgy, Katie és a víziló, A tréfa) is megjelentek, amelyeket a kritika elismeréssel fogadott. Számos irodalomtudományi esszé szerzője Flaubert, Sartre, Camus munkásságáról, doktori disszertációját Márquezről írta. Tagja a Perui Nyelvi és a Spanyol Királyi Akadémiának, vendégtanárnak, előadónak gyakran hívják a világ minden tájára. 1976 és 1979 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. A kezdetben baloldali, majd liberális nézeteket valló író belekóstolt a politikába is. 1990-ben elindult a perui elnökválasztáson, és csak kevéssel maradt le a győztes Alberto Fujimori mögött, bár saját bevallása szerint „botcsinálta politikus volt”.

llosa_fb
Llosa és Marquez (forrás: http://www.infobae.com)
 
1993 óta spanyol állampolgár is, kétlaki életet él, Lima és Madrid között ingázik, a déli félteke nyári időszakait tölti szülőhazájában. Igen termékeny író, az elmúlt években is több kötete (A kecske ünnepe, Édenkert a sarkon túl, A kelta álma) látott napvilágot, társadalomkritikus cikkei, nyílt levelei, nyilatkozatai sűrűn jelennek meg az angol, francia és spanyol nyelvű sajtóban. Idén március elején publikálta spanyol nyelven legújabb kötetét (Öt sarok), amelyben Peru ellentmondásos, korrupt Fujimori-korszakáról ír. Regényeinek többségét lefordították magyar nyelvre, legutóbb tavaly jelent meg A diszkrét hős. Kétszer járt Magyarországon is, 1998-ban és 2003-ban, utóbbi alkalommal ő volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, s átvehette a Budapest Nagydíjat is. 2015-ben Madridban az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
   
Számos kitüntetés birtokosa, 1986-ban megkapta a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria hercege díjat az irodalom kategóriában, 1994-ben életművéért a legmagasabb spanyol irodalmi kitüntetésben, a Cervantes-díjban részesült. 1996-ban a német könyvszakma tekintélyes kitüntetését, a Békedíjat, 1998-ban első nem amerikai állampolgárként az Egyesült Államok legfontosabb irodalmi elismerését, a kritikusok díját vehette át. Az irodalmi Nobel-díjat 2010-ben vehette át „a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért”.

mti

• Publikálva: 2016.03.28. 08:36 • Címke: évforduló

Digitális Irodalmi Akadémia