a rovat írásai
A távközlés és az információs társadalom világnapja
Az információs társadalom kialakulása korunk legnagyobb gazdasági, társadalmi, kulturális változása.
So si? Sar san? – Na mi van? Hogy vagy?
Diáknap a Néprajzi Múzeumban, 13+
Pongrác, Szervác, Bonifác! Füstöljetek kendtek!
Vannak megmagyarázhatatlan dolgok bőven a különféle, éppen divatos paranormális jelenségeken túl is. Itt vannak például a fagyosszentek.
Pongrác, Szervác és Bonifác. Amikor az esetek többségében el is
romlik az idő.
Aki nem félt a turbulenciától
Részt vett az első helikopter fejlesztésében, a szuperszonikus repülés egyik megalapozója. Több rakéta és az első ballisztikus rakéta létrehozásában volt szerepe. Saját rakétatechnikai vállalatával több, mint 700 millió dollár forgalmat bonyolított le. A Holdon krátert neveztek el róla.
Ó, ez embertelen jó! – Föld Napja 2013
Ma a Föld bolygó számos országában megemlékeznek a Földről. Hogy milyen jó is itt lenni. Ilyenkor egy kicsit el lehet gondolkodni azon, elrontottunk-e valamit. Esetleg tenni is lehet azért, hogy ha elrontottunk valamit, kijavítsuk; amit pedig nem rontottunk el, az ne is romoljon el.
A világjáró bajai szabólegény
Baja városának egyik nevezetessége Jelky András földgömbön lépegető tarisznyás, pörgekalapos szobra, amely 1936 óta áll a napjainkban már a nevét is viselő téren. De miért is állít egy város szobrot – Medgyessy Ferenc alkotását a Miskolczy Ferenc készítette földgömbön – egy 275 évvel ezelőtt született szabólegénynek?
Jogot kaptak a Máriák is a bécsi trónra
Induljunk el a kályhától: nemes uraink, miután világossá vált, hogy immár tartósan be fognak rendezkedni itt a török után a Habsburgok, 1687-ben, egy évvel Buda visszafoglalása után megszavazták, hogy annak kihalásáig a Habsburg-ház férfi ágából származzanak Magyarország uralkodói.
Nagy útra indultak a véméndi cigányok
Meg tudná valaki mondani, hogyan terjedhetett el az a véméndi cigányok között 1920-ban, hogy Oroszországba kell menni? Mert felöltöztek, ahogy tudtak, és családonként csináltattak egy csoportképet a tanítóval az útlevélhez. És vélhetően el is indultak azokban a zavaros időkben, amikor még nem voltak biztosak a határok és még az sem dőlt el, hogy a bolsevikoké lesz a szent orosz föld.
A tánclépésektől az időkapszuláig
A hétvégén a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezésében ismét rivaldafénybe kerülnek a budapesti száz éves házak. Ezeket a
házakat vagy 1913-ban adták át, vagy ekkor építették át.
„A magyarnak ángol oroszlánja”
Egy francia származású angol katona, aki magyar vitézként tündökölt és török pasaként halt meg.
Száguldás agyvérzésig – Egon Erwin Kisch
Egon Erwin Kisch agyvérzés következtében halt meg Prágában 1948. március 31-én. Vélhetően néhány helyi lap pár sort szentelt is a halálhírnek, mert nem akárki szenderült jobblétre az új kor hajnalán, hanem maga a „száguldó riporter”, az oknyomozó újságírás úttörője. Aki ateistaként nem volt rest hosszasan várakozni arra, hogy bejusson Lourdes-ba, a barlang csodatévő vízéhez. És aki végigtudósította a spanyol polgárháborút is, a köztársaságiak mellett.
Ember valamint ti!
Az emberi társadalom legérdekesebb intézménye a halálbüntetés.
Valószínűleg egyidős az emberi fajjal, és bár alkalmazása az utóbbi évtizedekben a
világ egyes részein jelentősen visszaszorult, legalábbis
kérdéses, hogy a jogi eszközökkel is alátámasztott ad absurdum
kiközösítés és megszégyenítés eltűnik-e valaha is az emberi társadalom
problémamegoldó mechanizmusai közül.A magyar államiság történetében jelentős változásokon ment keresztül a kivégzés rituáléja és gyakorlata; 1814-ben I. Ferenc rendeletére például megszűnik a kínzással súlyosbított halálbüntetés, ettől kezdve a kivégzést pallos vagy kötél által hajtják végre, és a korábbi széttépés (lovakkal), karóba húzás, kerékbe törés, máglyán való elégetés, vízbe fojtás már a múlté. A XX. századra pedig lényegében az elrettentő szándékkal végrehajtott nyilvános kivégzés is kimegy a divatból – kivételeket leginkább a kommunista és nyilas gyakorlatban találhatunk, 1919-ből, 1944-45-ből. Az utolsó nyilvános kivégzések egyikét 1945. február 4-én tartották az Oktogonon; Major Ákos hadbíró (Major Tamás testvére) Rotyis Pétert és Szívós Sándort akasztatta fel. Major egyébként, ha tehette, mindig eljárt akasztásokra, mert rendkívüli módon szórakoztatta az emberi haláltusa látványa. Vele szemben a kivégzéseket hivatalból végignézők (vezető ügyész, bíró, jegyzőkönyvvezető, fogházfelügyelő, két orvos) a visszaemlékezések szerint a legritkább esetben tudtak józanul eleget tenni kötelességüknek.
Marburg városa 1550-ben. A kép előterében bitófa és kerék.
Nálunk a leggyakoribb kivégzési mód a XX. századra a kötél és a golyó lett, lévén hogy a nyaktilónak Magyarországon nem volt komoly hagyománya, és a hóhérszakma fokozódó népszerűtlensége miatt nem volt kellő számú pallosforgató szakember. A XIX. század végére a pest-budai hóhérok közül a csökkenő kereslet miatt sokaknak kellett pályamódosítást végrehajtaniuk. Szerencsére a dinamikusan fejlődő fővárosi tömegközlekedés sokaknak tudott kalauzi és jegyellenőri állást kínálni, vagyis nem sok munkanélküli hóhér maradt a huszadik század elejére.
Az elmúlt évszázad diktatúráit leszámítva az elítélteknek joguk volt örök életük megnyerése érdekében bűnbánatot tartani és gyónni. A lelkipásztori kötelesség e szokatlan területe értelemszerűen összefonódott a vigasztalással, majd a nyilvános kivégzéseket követően a jelenlévő papnak kötelessége volt beszédet mondania a megjelenteknek. Mindez csöppet sem lehetett egyszerű feladat; nem csoda, hogy a XVI. századtól seregnyi könyv jelent meg arról, mi a teendő ilyen esetekben. Magyarországon a XIX. században a legjobban elterjedt pasztorális alapmunka Pakróczy Nepomuki János (1792–1849) plébános Múnkás lelki pásztor a’ betegek, haldoklók és rabok mellett című kézikönyve volt, Gregor Köhler Anleitung für praktische Seelsorger am Kranken- und Sterbebette magyarítása, amely 1821-ben majd 1826-ban jelent meg Pesten, Trattner János Tamás betűivel. Bár Pakróczy életében a büntetető törvénykönyv már csak az akasztást és a golyót ismerte, mint kivégzési módot, talán alaposságból, olyan esetekre is formulát kínál könyvében, amikor az ítélet a kerékbe törés vagy a tüzes fogó. Ilyenkor minden egyes csonttörésre vagy szaggatásra külön imát kiabált a lelkipásztor, amely a halotti énekhez hasonlóan az elítélt nevében – helyette – fohászkodik az Örök Bíró előtti irgalomért, illetve hogy békességgel tűrje a kínzásokat. (Ezt elég nehéz elképzelni, hogyan gondolták megvalósíthatónak.) Pakróczy végezetül tanácsokat ad az ítélet végrehajtása utáni beszédhez is, amely – megítélése szerint – „a szomorú és rettenetes példa miatt közönségesen nagy hasznokat szokott hajtani”. Kész beszédrészleteket is tartalmaz a kötet, amelyek alapján jól látható, hogy nem a megbélyegzés és még holtában is a kiközösítés volt legfőbb szándéka:
„Hallgatóim! Láttátok, mint fecskendezett a vér – emberi vér ez. Ki nézhette volna azt anélkül, hogy el ne járta volna egész tetemét a borzadás és irtózás? Láttátok a ragyogó kardot: egy emberi kéznek kellett megtenni egy ember ellen a halálos vágást, hogy a szent igazság és törvény kielégíttessék. Szomorkodjunk! A kivégeztetett olyan ember volt, mint mi, testből és vérből volt öszveszerkésztetve mint mi: Ádám gyermeke volt, mint mi mindnyájan. Ezen érzést, melyet a holttest szemlélése indít bennünk, véssük be mélyen szívünk belső rejtekébe. Az Isten ujjával írva vagyon e lelketlen homlokon: Ember valamint ti!”
Ez a szemlélet azonban a XX. századi diktatúrák alatt erősen megváltozott. Az elítéltet nem tekintették embernek, ezért minden korábbi jogától megfosztották. 1945 előtt a kivégzésnél jelen lehetett az elítélt rokona és a védője, a holttestet a család eltemettethette. 1948-ig pedig lelkipásztorral is találkozhatott a halálra ítélt. Ennek szomorú dokumentumai azok az azonos szöveggel írt fogházparancsnoki értesítések, amelyekben az 1945. utáni statáriális megtorlások áldozatai mellé azonnal lelkipásztort kérnek. Néhány évvel később már ez sem volt lehetséges.
Fáy Zoltán