a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Zsidó mítoszok és vegetáriánus életmód
Huszonöt éve, 1991. július 24-én hunyt el Isaac Bashevis Singer Nobel-díjas zsidó-lengyel származású, jiddis nyelvű amerikai író.
A Varsó közelében fekvő Leoncinban született 1904. július 14-én, más források szerint november 21-én. Apja hászid rabbi volt, édesanyja is rabbicsaládból származott, a család 1908-ban költözött Varsó egyik szegénynegyedébe. A gyerekeiket hagyományos zsidó nevelésben részesítő szülők azt szerették volna, ha Isaac is rabbi lesz, ezért beiratkozott a varsói rabbiképzőbe. Egy idő után azonban hátat fordított az iskolának, és a főként zsidók lakta Bilgoraj kisvárosba költözött, ahol a héber nyelv tanításából élt. Nála húsz évvel idősebb bátyja, Israel Joshua ekkor már ismert író volt, s Isaac úgy döntött, hogy az ő nyomdokaiba lép, később is a bátyját tartotta első mesterének. Nővére, Esther Kreitman néven szintén íróként vált ismertté. 1923-ban visszatért Varsóba, s a bátyja szerkesztette Literarische Bleter című lapnál lett korrektor. Munkája mellett rengeteget olvasott, kedvencei a jiddis krimik, valamint Hamsun, Thomas Mann és Remarque művei voltak. 1933-35-ben a Globus című lap segédszerkesztője volt, és kisebb írásokat is publikált eleinte héber, majd jiddis nyelven, élete végéig utóbbi nyelven alkotott.
A két testvér: Israel Joshua és Isaac Bashevis Singer (forrás: Wikimedia Commons)
1935-ben jelent meg A Sátán Gorajban című első regénye, amelyben a 17. századi pogromokhoz vezető vallási megszállottságot dolgozta fel. Ugyanebben az évben az egyre erősödő antiszemitizmustól való félelmében az Egyesült Államokba emigrált, és New Yorkban, a jiddis nyelvű Jewish Daily Forward és a Forverts című hetilapokban publikált Warshofsky álnéven. Amerikába települése után nem sokkal elvált első feleségétől, Racheltől, aki Israel nevű fiukkal előbb Moszkvába, majd Palesztinába költözött. 1940-ben ismét megnősült, felesége, Alma Haimann Németországból menekült Amerikába. 1943-ban Singer megkapta az amerikai állampolgárságot. Írói tevékenysége ekkortól teljesedett ki, s hosszabb-rövidebb jiddis nyelvű írásaival hamar népszerűvé vált a fasizmus elől Amerikába menekülők körében. Később írásait angolra is lefordították. Novelláit és folytatásokban megjelenő regényeit elsősorban a Jewish Daily Forward közölte. Első nagy sikere A Moszkát család című terjedelmes regénye volt, amely egy varsói zsidó polgári család virágzásának és hanyatlásának történetét követi a századfordulótól a második világháborúig terjedő időszakban. Ugyancsak a történelmi változások hatására széthulló, átalakuló zsidó nagycsalád problematikája foglalkoztatta A vagyon és A birtok című családregényeiben is. A rabszolga című kisregénye a 17. századi Lengyelországba visz vissza, a főszereplő Jákob története az emberiség olyan fontos kérdéseit járja körül, mint a hit, a szabadság és a szerelem.
1957-ben megjelent első angol nyelvű novelláskötete, A bolond Gimpel, amelynek címadó elbeszélését még 1952-ben a Partisan Review közölte a neves író, Saul Bellow fordításában. Novelláiban a kelet-európai zsidó kisközösségek életét ábrázolta mély emberséggel és humorral, írásait csodatévő rabbik és bűnözők, tudósok és bolondok, misztikusok és az ész hatalmától megigézettek, házasságtörő asszonyok és jótét lelkek népesítik be, a természetfeletti és a létező anyagi világ között elmosódik a határ, isteni csodák és sátáni bosszantások egyként működnek e különös, színesen kavargó mindenségben. Művei közül nagy sikert aratott az Apám bíróságán című novelláskötete, amelyben varsói gyermekéveit, az állandóan a Talmudot tanulmányozó apja és az élet gyakorlati oldalát képviselő anyja alakját örökítette meg. Későbbi elbeszéléseiben egyre többször foglalkozott új hazájának zsidó kisembereivel, mindennapjaikkal, életük csodás és kevéssé varázsos eseményeivel. Számos műve magyarul is olvasható. 1974-ben elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 1978-ban neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat „szenvedélyes elbeszélő stílusáért, mely a zsidó mítoszokban gyökerezve fogalmazza meg az emberi lét feltételeit”.
Felnőtteknek szóló regényei, novellái mellett a gyermekekhez is megtalálta az utat ifjúsági könyveivel, amelyek közül a Slemil Varsóba ment és más történetek, valamint A félelmetes fogadó című a legismertebbek. Írásaiból néhányat a filmvásznon is feldolgoztak, 1979-ben A lublini mágus című regényéből Menahem Golan rendezett filmet, 1983-ban Barbra Streisand vitte filmre a Yentl című regényt, a főszerepet is magára osztva, Ellenségek – Szerelmi történet címmel 1989-ben készült el Paul Mazursky filmje. Singer híres volt arról is, hogy soha nem fogyasztott húst, s számos cikkben tett hitet a vegetáriánus életmód mellett. „Ha állatokról van szó, akkor mindenki nácivá lesz... az állatok számára minden nap Treblinka” – mondta egyszer. Életmódjának is köszönhetően magas kort ért meg viszonylag jó fizikai állapotban. Nyolcvanhét éves korában, 1991. július 24-én halt meg Miamiban. Halála után hat évvel, 1997-ben jelent meg könyv alakban A Moszkát család korábban újságokban publikált folytatása New York árnyai címmel. Életéről barátja, Dvorah Telushkin írt könyvet Az álomlátó címmel, amely magyarul is olvasható.
MTI