170 éve került vízre a Kisfaludy

Százhetven éve, 1846. szeptember 21-én indult meg a balatoni gőzhajózás, amikor a balatonfüredi kikötőből kifutott első útjára a Kisfaludy lapátkerekes gőzhajó.

A balatoni gőzhajózás eszméjét elsőként Hertelendy Károly Zala vármegyei alispán vetette fel 1837-ben, a balatonfüredi fürdő panaszkönyvébe írt feljegyzésében. Az angolból lett magyar földbirtokos, John Paget, azaz Paget János 1839-ben hazai tapasztalatairól írt, angol nyelvű könyvében azt fejtegette, hogy a Balaton hatalmas víztükre kihasználatlan lehetőség. A közvélemény figyelmét Kossuth Lajos 1842 júliusában, balatonfüredi nyaralása során írott, a Pesti Hírlap hasábjain megjelent fürdőlevele irányította a kérdésre, amelyet saját jól felfogott érdekükből a part menti birtokosok is szorgalmaztak. 1844-ben egy osztrák vállalkozó akart monopóliumot szerezni a balatoni gőzhajózásra, ezért Hertelendy és az ügyet felkaroló Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar belekezdett a hazai gőzhajózási társaság szervezésébe. Széchenyi a Lánchíd építését vezető Adam Clarkkal együttműködve három gépgyártól is kért ajánlatot, a kikötők ügyében tárgyalt a vármegyékkel, és aláírásokat gyűjtött a társaság részvényeire. Ugyanakkor a Festetics család, amely só- és postaszállító vitorlásokat, kompokat üzemeltett a tavon, elutasította a tervet, és nem volt hajlandó a Balaton térképét kiadni.

Egykor (forrás:jakd.hu)

A Balaton Gőzhajózási Társaság 1845. december 27-én Pesten tartotta meg előkészítő ülését, az alapszabály tervezetének elkészítésével – miután a Hertelendy által fogalmazott változatot nem fogadták el – Kossuthot bízták meg. Széchenyi 1846. április 2-án jelentette meg Balatoni gőzhajózás című röpiratát, amely hangsúlyozta a gőzhajózás jelentőségét, kapcsolatát az idegenforgalommal, vízszabályozással, halászattal, iparosodással, munkahelyek teremtésével, és említést tett a Balaton-Duna csatornáról is. Néhány nappal később, 1846. április 5-én Széchenyi elnökletével megalakult a Balaton Gőzhajózási Társaság, 60 ezer forintos alaptőkével. A Kisfaludy névre keresztelt első hajó előállítási költségeit a részvények árából fedezték. A 40 lóerős gőzgép Angliában, a Penn gyárban, a hajótest – miként a Füred és Keszthely névre keresztelt két rakhajó (uszály) is – az Óbudai Hajógyárban készült, és Triesztből, illetve Óbudáról lovakkal vontatták Füredre. A Kisfaludyról Jókai, Garay és Eötvös Károly is írt, s jóllehet minden Balaton-ábrázoláson szerepelt, keveset tudunk róla. Csak négy képe maradt fenn, ezek sem túlzottan pontosak, műszaki adatait egyetlen forrásból ismerjük. (A szakirodalomban sokáig az 1869-ben átépített gőzös adatai szerepeltek.) Az 50 méter hosszú, 5 méter széles és csaknem három méter magas, 300 férőhelyes, 200 tonna teherbírású gőzös kormánya függőleges tengely körül forgott, a hajótest vasból, a felépítmény fából készült. A Kisfaludy rendkívül elegáns, de igen drága hajó volt, megépítése a tervezettnél sokkal többe került. A fényűző szalon berendezését Széchenyi felesége, Crescence ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve, a hajón ebédlőterem és könyvtár is volt.

Eredeti formájában újjáépített másolat ma (forrás: onlinebalaton.hu)

A Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én, Széchenyi ötvenötödik születésnapján bocsátották vízre. Balatonfüredről Kenesére vezető első útját egy óra alatt tette meg. Október végén még egy háromnapos próbaút következett, a gépet fával fűtötték, mert szenet nem lehetett beszerezni. A menetrend szerinti közlekedés 1847. március 29-én kezdődött, ez a rendszeres balatoni hajóközlekedés születésnapja. A hajó Alsóörs, Keszthely, Kenese és Füred kikötői között járt, feltételes megállóként szerepelt Boglár, Fülöp, Badacsony, Fonyód és Szántód. A menetidő 6-8 óra, a viteldíj I. osztályon 2, II. osztályon 1,20 Ft, III. osztályon pedig 40 krajcár volt. Az utasok főként a nyaralók közül kerültek ki, a szegényebbek csak az országos vásárok idején szálltak hajóra. Igazi kikötők nem lévén az utasokat eleinte ladikon vitték a partra vagy a mólókhoz. Felmerült a járat meghosszabbítása a kis-balatoni Hídvégig, így a Kisfaludy az országos kereskedelmi forgalomba is bekapcsolódhatott volna, de ez a sekély víz és a fenékpusztai híd miatt nem volt lehetséges. A forgalom alacsony maradt, a hajók alig szállítottak árut, a vállalkozás nem termelt hasznot. A szabadságharc idején a Kisfaludy lett volna István nádor és Jellacic találkozójának színhelye, de tiszttársai a horvát bánt nem engedték fel a hajóra. A harcok idején többször szállított csapatokat és hadianyagot, ekkor a két uszályt kétoldalt mellé kötötték, a lövedékek elleni védelemül gyapjúval töltve meg őket. 1849 augusztusában a Kisfaludy szállította Noszlopy Gáspár katonáit a déli partról Balatonfüredre. Széchenyi idegösszeomlása miatt 1848 szeptemberétől nem foglalkozott közügyekkel, de a társaság éléről csak 1855-ben váltották le. A Balatont 1861-ben a Déli Vasút megépülése hozta közelebb a világhoz, a Kisfaludy 1863-tól jobbára már csak Siófok és Balatonfüred között közlekedett. Az első balatoni gőzöst 1887-ben bontották szét, a Balaton Gőzhajózási Társaság is feloszlott. A balatoni gőzhajók száma azonban látványosan megszaporodott, köszönhetően az 1888-ban létrejött Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságnak.

(mti)

• Publikálva: 2016.09.21. 13:02 • Címke: történelmi események