a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Aki rájött arra, hogy igazából minden anyag méreg
Négyszázhetvenöt éve, 1541. szeptember 24-én halt meg Paracelsus svájci orvos, filozófus, alkimista, az 1500-as évek egyik legnagyobb polihisztora.
Feltehetően 1493-ban született Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim néven a svájci Eggben. Közismertebb nevét csak később vette fel Celsus római orvos nyomán, jelentése „Celsus felett álló”. Apja elismert orvos volt, aki a Fuggerek bányáiban dolgozó munkások orvosaként gyakorolta hivatását. Az orvosi ismeretek alapjaiba apja vezette be, majd tizenhét évesen fejezte be orvosi tanulmányait a Bécsi Egyetemen, doktori értekezését a feltételezések szerint Ferrara egyetemén írta meg. Ezt követően hosszú vándorútra indult, számos európai, ázsiai országban járt, köztük Magyarországon is. Érdeklődése az alkímia és a hermetika felé fordult, a szakmát megbotránkoztató nézetei és kiállhatatlan természete miatt kollégái kuruzslónak tartották. Miután 1524-ben visszatért Salzburgba, saját praxist alapított, aminek szokatlan kezelései miatt hamar híre ment. A csodabogárnak tartott polihisztor büszke volt arra, hogy tudását nem iskolapadban ülve, hanem bábáktól, javasasszonyoktól, fürdőmesterektől tanulta.
A Torontói Egyetemen könyvtárában megtalálható portréja (forrás: Wikimedia Commons)
Az orvosi etikát tartotta a legfontosabbnak, a betegségeket a környezeti hatásokkal, asztrológiával és az isteni gondviseléssel magyarázta. Úgy vélte, hogy a tudományok egymással összefüggenek, és a természetben minden, az ember is, a Machina Mundi, a világ isteni terv alapján készült gépezetének része, ezért az orvosnak egyszerre kell kezelnie a testet és a lelket. Ő vetette fel, hogy egyes betegségeknek lelki okai lehetnek. Carl Gustav Jung, a híres pszichiáter azt írta róla, hogy „Paracelsust nemcsak a kémiai orvoslás területén tarthatjuk úttörőnek, hanem az empirikus pszichológia területén is”. Felismerte az anyagcsere-folyamatok kémiai hátterét, az emésztést „belső alkímiának” nevezte. Legjelentősebb eredménye a fémek gyógyhatásának felismerése és alkalmazása volt, ő vezette be a fémek és a fémsók belsőleges alkalmazását, és tőle származik a cink elnevezése is. Paracelsus volt az első orvos, aki gyógyszerként alkalmazott egyébként mérgező anyagokat, például higany-, kén- vagy vasvegyületeket. Szállóigévé vált mondását – „minden anyag méreg, még ha önmagában nem is az, csupán a kisebb mennyiség teszi, hogy nem mérgez” – toxikológiai vizsgálatok is igazolták.
Paracelsus nagy műve
A természet gyógyító erejét hangsúlyozta, és kikelt a sebellátás elavult módszerei ellen, mint amilyen a nyílt seb trágyával, illetve mohával való lefedése. A bázeli egyetemen tartott előadásaiban kíméletlenül bírálta kora piruláit, kenőcseit, folyékony orvosságait. Tanult kollégáit még jobban felbőszítette, amikor tanítványaival elégette Avicenna Kánonját, a korabeli orvoslás alapkönyvét, továbbá más orvosok publikációit. Miután egy jogtalanul beszedett orvosi díj miatt a városi elöljárókat is magára haragította, menekülnie kellett. Évekig vándorolt országról országra, miközben átdolgozta régi kéziratait, és újabb műveket is írt. Az 1536-ban kiadott Die grosse Wundartzney (A nagy sebészkönyv) című munkája révén újra az érdeklődés középpontjába került. 1541. szeptember 24-én, negyvennyolc évesen, rejtélyes körülmények között halt meg a salzburgi Fehér Ló fogadóban. Írásainak zöme életében nem jelent meg nyomtatásban, részben állandó vándorlásai miatt, részben pedig azért, mert a kiadók nem akartak összetűzésbe kerülni a befolyásos orvosi kollégiumokkal.
Paracelsus már németül közölt, pedig a tudományos művek megírására a latin még alkalmasabb volt akkoriban
Mondanivalóját már a kortársak is nehezen értelmezték, mert a világos és tiszta latin helyett németül írt, amely akkoriban még nem igazán volt alkalmas elvont fogalmak tárgyalására. A megértést tovább nehezítette – és nehezíti ma is – bőbeszédű, a szavakat egyéni módon értelmező stílusa. Paracelsus az orvostudomány megújítója volt, legnagyobb érdeme, hogy bátran szembeszállt a skolasztikus módszerekkel. Tudta, hogy „az igazság gyűlöletet ébreszt”, ő maga azonban úgy vélte, hogy a „a gyógyítás legmagasabb alapja a szeretet”. Alakja számos regényben, filmben bukkan fel, szülővárosában szobra áll.
MTI