Egyet beleteszünk a földbe, fél tucatot kiveszünk fél év múlva
A régi paraszti világ egyik nagy fáradtsággal járó őszi munkája volt a
krumpli, szebben mondva a burgonya betakarítása. Egészen pontosan
kiszedése a földből, amihez a kapán kívül sokáig más szerszámot, eszközt
nem nagyon használtak. Nézzünk meg most egy tudósítást, amiben a
krumpliszedésről is láthatunk részleteket.A krumpli, mint azt az elemi iskolákban is tanítják, Kolombusz Kristóf felfedezését követően került Európába. Egészen pontosan az inkák hóhéra, Francisco Pisarro az, aki visszaindulván véres munkájából, hajóira rakat belőle. Ezután alig telik el száz év, és megérkezik a török által még részben megszállt Magyarországra is – Vas, Sopron és Moson vármegyékbe. S mivel a magyarok minden új dologtól idegenkednek, az előrelátó II. Józsefnek adócsökkentésekkel kell elősegítenie a termelését és az elterjedését. Így lesz szép lassan a krumpliból szinte nemzeti eledel, ami odakerülhet a legszegényebbek asztalára is, hiszen egy-egy család fogyasztásához szükséges mennyiség akár a kiskertben is megtermelhető, abból pedig volt szinte mindenkinek.
A krumplinak már az ültetése sem tartozott a legkönnyebb munkák közé. Ha túllépünk a kiskert-méreten, a megszántott és megboronált földdarabot, ha volt hozzá eszközük, tolatóekével barázdásították, majd ezekbe a kis árkokba egymástól úgy 25-30 centiméternyire sorban lerakták a vetőburgonyát. Végül pedig kapával betemették az egészet, de csak annyira, hogy a krumpli a földben a harangszót még meghallja – ahogy ezt Vas megyében mondani szokták. A kikelő, bokrosodó növényeket, hogy többet teremjenek, meg szokták „tölteni”, a sorok közül a földet a növény szárához húzzák. Ezután már csak a krumplibogarak ellen kell folyamatosan küzdeni, ami eltart egészen a nyár végéig. Őszre leszárad a növény szára, ilyenkor a gyorsan felnövő gazt lekaszálják, és indulhat is a krumpliszedés embert próbáló munkája.
Ahol – mint a kiválasztott 1954 októberi felvételeken is – együtt dolgozott a család, vagy működött a kaláka. A férfiak vigyázva, hogy a gumókat meg ne sértsék, több kapavágással a felszínre hozzák a lényeget, a kisebb nagyobb krumplikat aztán az asszonyok és a gyerekek még a helyszínen osztályozzák és a szállító eszközre rakják. Este, amikor fáradtan hazaér a csapat, a zsákmányt még le is kell hordani a pincébe, mert szárazon és állandó hőmérsékleten tartva marad csak meg a következő betakarításig.
PL