A Nobel-díjas írónő, akit országa közellenségnek tart

​Elfriede Jelinek 70 éves

Ma hetvenéves Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő. A zongoratanárnő visszavonultan élő íróját sokan provokátornak tartják, Burgtheater című darabjával kifejezetten „az osztrák nemzet közellenségévé” vált, amin a Nobel-díj sem sokat változtatott.

A stájerországi Mürzzuschlag városkában született cseh zsidó apától és román-német származású anyától. Vegyészmérnök édesapját, aki egy hadászati szempontból fontos üzemben dolgozott, a második világháború idején származása miatt üldözték, később elmegyógyintézetbe került, ott is halt meg. Jelinek így emlékezett rá: „apám zsidó származású cseh vegyész volt, imádta a vitát, az érvelést, hogy írni kezdtem, legalábbis részben neki köszönhető. Ő mutatott rá, milyen élvezet a nyelvvel bánni″. Az irodalomig még hosszú utat kellett bejárnia, mert erős akaratú anyja egészen más művészi irányba terelgette: balettozni járatta, hatévesen zeneiskolába íratta. Kezdetben zongorázott, a bécsi konzervatóriumban orgonista diplomát szerzett, zeneszerzést is tanult, miközben színházi és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. Érzékeny idegrendszere, a rá nehezedő pszichés nyomás miatt 1967-ben megszakította tanulmányait, állítólag egy éven keresztül gyakorlatilag ki sem lépett az otthonából, teljes elszigeteltségben élt, s ebben az időszakban kezdett el írni.

Irodalmi pályáját költőként kezdte: versei a legnevesebb osztrák avantgárd irodalmi lapban, a Protokollban jelentek meg a hatvanas években, majd 1967-ben első verseskötetét is kiadták Lisas Schatten címmel. Már ekkor provokátorként tartották számon, mint két világhírű kortársát, Thomas Bernhardot és Peter Handkét. Megítélésén nem sokat változtattak egymás után megjelenő avantgárd, szatirikus regényei, amelyek mind feltűnést keltettek, az 1970-ben megjelent Csalimadarak vagyunk, bébitől kezdve a Kis csukákon (1975), a Kizártakon (1980) át a Zongoratanárnőig (1983) és az Egy sportdarabig (1998). A Kéj (1989) és a Vágy (2000) című feminista regényei, amelyekben megpróbálta női szemszögből ábrázolni a szexuális kicsapongásokat, annak ellenére – vagy éppen amiatt – tettek szert hatalmas népszerűségre, hogy pornóként fogadta őket az olvasóközönség. Az utóbbi időben a saját internetes oldalán publikálja írásait, a 2007-2008-ban írott Irigység című regényét is.

Elfride Jelinek (forrás: Youtube)
  
Legismertebb, Magyarországon talán a legnépszerűbb – nem mellékesen, a leginkább olvasmányos – regénye A zongoratanárnő, amelyre Michael Haneke filmje irányította rá a figyelmet 2001-ben. A nagyszerű színészekkel, Isabelle Huppert-rel és Annie Girardot-val készült alkotás elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját, valamint a legjobb forgatókönyv és a legjobb női alakítás díját is. A zsarnok anya uralma alatt élő, hivatásában, művészetében maximalista, de érzelmileg fogyatékos zongoratanárnő története, ifjú tanítványával folytatott, már-már perverzitásba hajló szerelmi, szexuális kapcsolatának ábrázolása megosztotta a közönséget, egyes kritikusok botrányról, mások felszabadító művészi élményről számoltak be. A zongoratanárnő mellett megfilmesítették Malina (1990) című regényét is, Werner Schröter alkotásában szintén Huppert játszotta a főszerepet, 1982-es regényét, a Kirekesztetteket tévéfilmen dolgozták fel.

Kerekes Viktória a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című színművének próbáján az Örkény Színházban (MTI Fotó: Kollányi Péter)
  
A visszavonultan élő írónő az irodalmi tevékenységen túl a közéletben is tevékeny, 1974 és 1991 között a kommunista párt tagja is volt. 1985-től a Burgtheater című színdarabjával – amelyet óvatosságból nem is Ausztriában, hanem Bonnban mutattak be – kifejezetten „az osztrák nemzet közellenségévé” vált, a sajtóban megkapta a Nestbeschmutzer (saját fészkébe piszkító) állandó jelzőt. Jelinek nem riad vissza a szélsőséges politikai nyilatkozatoktól sem: 2000 februárjában például megtiltotta, hogy darabjait osztrák színházakban játsszák, tiltakozásul a szélsőjobboldal kormánykoalícióba kerülése miatt. A tiltást később visszavonta. Ugyanekkor állást foglalt az Ausztriával szembeni EU-szankciók mellett és állandó polémiát folytatott a Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárttal. A 2004-ben Jelineknek ítélt Nobel-díj, melynek indoklása szerint az írónő művei „különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását, és ezek leigázó hatalmát”, nem sokat változtatott munkásságának megítélésén. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy Jelinek kijelentette, hogy a díj „nem lehet virág Ausztria gomblyukában”. Az írónő egyébként tömegiszonyára hivatkozva nem ment el a díj átvételére.
   
Magyarul Jelinek több regénye is megjelent, több színművét is láthatta a magyar közönség: 2010-ben az 1995-ös burgenlandi romagyilkosságokról szóló Kézimunka című darabját mutatta be a Trafó, 2012-ben a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című Ibsen-parafrázisát vitte színre az Örkény Színház, 2016-ban a nagy vitákat kiváltó Rohonc, avagy az öldöklő angyal – Tragikomédia a nemzeti lelkiismeretről című darabját tűzte műsorára a Tesla Teátrum.

MTI

• Publikálva: 2016.10.20. 13:01 • Címke: évforduló