a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Az írás mint túlélési esély és gyakorlat
November 3-án lesz nyolcvanéves Buda Ferenc Kossuth- és József
Attila-díjas, Magyar örökség díjas költő, műfordító, a nemzet művésze. Debrecenben született szegény családban. A Fazekas Mihály Gimnáziumban
tanára, Kiss Tamás költő biztatására kezdett versírással foglalkozni, és
ettől kezdve rendszeresen publikált.1955-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán tanult. 1957-ben három 1956-ról szóló – nyomtatásban meg sem jelent, csak felolvasott – verséért kirúgták az egyetemről, és börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után a budapesti Chinoin gyárban három műszakban dolgozott segédmunkásként, éjszaka pedig írt, verseit az ÉS, az Új Írás és a Kortárs közölte. 1963-ban mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, és képesítés nélküli nevelő lett a Pest megyei Pusztavacson. Ugyanebben az évben Füvek példája címmel megjelent első verseskötete, levelező tagozaton ismét elkezdhette az egyetemet, diplomát 1968-ban kapott. 1965-ben Kecskemétre került, ahol egy általános iskolában tanított, majd 1970 és 1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársaként tevékenykedett. 1986-ban lett a kecskeméti Forrás folyóirat főmunkatársa. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává, 2012-ben a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard kuratóriumának elnökévé, 2013 szeptemberében a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjává választották.
Művészi pályájáról egy interjúban így vallott: „Számomra az írás örökös túlélési esély és gyakorlat, az elmúlás késleltetése.” Sokszólamú költészetét a vallomásos személyesség, a társadalomkritika, a közéleti-politikai jelenségekkel, visszásságokkal kapcsolatos megnyilvánulások egyaránt jellemzik. Pályájának kezdeti nehézségei megerősítették benne az elnyomottakkal, kisemmizettekkel való szolidaritást, őértük, őróluk is szólt korai verseiben. Később költői szemlélete egyetemesebb horizontúvá tágult, verseinek központi témája a lét egészével való szembenézés lett. Számos verseskötete jelent meg, amelyeknek jellemzője a minimalista kisformák (haikuk, limerickek) és a hosszabb, bonyolultabb kompozíciók váltakozása (Holt számból búzaszál, Árvaföld, Árapály). Gyermekeknek írott versei a Kócmadzag (1979) és a Doromboló (2013) című kötetekben jelentek meg, mesejátékait bábszínházakban játszották.
2016. október 27-én a Debrecenben, ahol 1956 középiskolás szavalta el Tizenöt-húszéves halottak című versét (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)
Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Még kamaszként szerette meg az orosz nyelvet, majd a kazah és a kirgiz nyelv felé fordult érdeklődése. 1976-ban járt először Kirgizisztánban, majd később a többi közép-ázsiai (akkor még) szovjet tagköztársaságot is felkereste. Többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai ismeretesek. Varázsének (1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotások olvashatók. Kazah és kirgiz népmeséket válogatott és fordított, amelyek A láthatatlan tolvaj (1988) és A szürke héja (1988) című kötetekben jelentek meg.
Ötvenedik születésnapján barátai és tisztelői megjelentették a Csönd, ének, csönd... című könyvet, amelyben kötetben még nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája is megtalálható. 2006-ban, hetvenedik születésnapjára Isten szalmaszálán címmel jelent meg kötet, amely hetven legszebb versét tartalmazza. Prózakötetei Évgyűrűk bilincsei, Rendkeresés, Világ, világom címmel jelentek meg.
Munkássága elismeréseként 1973-ban Radnóti Miklós- és József Attila-díjat, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet és Magyar Művészetért Díjat, 1999-ben Déry Tibor-díjat, 2000-ben Balassi Bálint-emlékkardot és Kölcsey-díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki gazdag lírai költészetéért, a népköltészet és a modern líra hagyományait ötvöző formai megoldásaiért, műfordítói tevékenységéért. 2007-ben Artisjus-díjat kapott. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki "önálló szellemiségű és poétikájú, nagy hatású, erkölcsi tartást, helytállást kifejező költészetéért és új területeket meghódító műfordítói munkássága, életműve" elismeréseként. 2014-ben a nemzet művésze díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben Prima díjat is kapott. 2015-ben Magyar Örökség Díjas lett.
MTI