a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

​Nelly Sachs, akit hangtalanul ért utol a hírnév

sachs_leadSzázhuszonöt éve, 1891. december 10-én született Nelly Sachs Nobel-díjas német költő, író. Leonie Sachs néven Berlinben jött a világra gazdag, nagypolgári, asszimilált zsidó családban, apja gyáros és feltaláló volt.

A beteges, túlérzékeny, befelé forduló kislány egyik alapélménye a magányos gyermekkor volt, sokáig magántanárok tanították. Tizenöt éves korában elolvasta Selma Lagerlöf Gösta Berling című regényét, amely annyira megtetszett neki, hogy levelezni kezdett a svéd írónővel, neki küldte el első, kamaszfejjel írt, romantikus, nem túl eredeti zsengéit. Alig volt tizenhét éves, amikor beleszeretett egy nála idősebb, elvált férfiba, de apja megakadályozta kapcsolatuk beteljesülését. Nelly a reménytelen szerelem kínjai elől az írásba menekült, melankolikus színezetű, újromantikus verseket és Lagerlöf hatását mutató legendaszerű novellákat kezdett írni. Első kötete Stefan Zweig támogatásával 1921-ben jelent meg Legendák és elbeszélések címen. Az 1920-as évek vége felé berlini lapok közölték verseit, amelyekkel mérsékelt sikert aratott.

sachs
  
1930-ban meghalt az apja, anyjával egy kisebb lakásba költöztek, és visszavonultan éltek. Sachs, aki soha nem foglalkozott származásával, Hitler és a nemzetiszocialisták hatalomra jutása után érdeklődni kezdett zsidó kulturális öröksége iránt, és a haszid miszticizmusban, az ősi zsidó hagyományokban keresett vigasztalást és menedéket. A harmincas évek második felében a berlini zsidó kulturális közösség egyik oszlopos tagjává vált, a közösség eseményein az ő verseit olvasták fel. A nyílt zsidóüldözés kezdetét jelentő 1938. novemberi Kristályéjszaka után rájött, hogy már nincs biztonságban, keresni kezdte a menekülés lehetőségét. Végül árja barátai, Lagerlöf és a svéd királyi család segítségével – nem sokkal a deportálási papírok kézbesítése után –, 1940 májusában anyjával az utolsó, Berlinből Stockholmba induló géppel Svédországba repültek.

Stockholmban eleinte igen nehéz körülmények között éltek egy egyszobás lakásban, és mivel szinte mindenük odahaza maradt, a helyi zsidó közösség adományaiból tartották fenn magukat. Sachs hamar megtanult svédül, modern svéd irodalmat kezdett fordítani. A műfordítás saját költészetére is hatott, a klasszikus formákat elhagyó szikár, ritmizált, a rettenetet és a fájdalmat kifejező szabadversekben adott hangot az üldözöttség és a pusztulás élményének. A zsidó nép tragédiája, a hazátlanság fájdalma szólalt meg költészetében. Első verseskötete, A halál házaiban 1947-ben látott napvilágot Németország keleti felében, a későbbi Német Demokratikus Köztársaságban, két évvel később egy holland kiadó jelentette meg második kötetét Csillagok elsötétítése címmel.

sachs
„Hírnév, mégpedig zajtalan hírnév szegődött az utóbbi években Nelly Sachs-hoz is, későn és váratlanul” – írta róla Hans Magnus Enzensberger 1964-ben. Három év múlva Nobel-díjjal tüntették ki.
  

Anyjának 1950-ben bekövetkezett halála rendkívül megviselte. Németországba nem akart visszatérni, ahhoz pedig túl idősnek érezte magát, hogy Izraelben kezdjen új életet, így Svédországot választotta új hazájának, az állampolgárságot 1953-ban kapta meg. Az ötvenes évek végén kezdődött baráti kapcsolata a Párizsban élő költővel, a holokauszt-túlélő Paul Celannal, aki teljes mértékig megértette és átérezte Sachs szorongását és erősödő paranoiáját. (A traumát feldolgozni képtelen Celan 1970-ben öngyilkos lett.) Az elszigeteltség évei után, az ötvenes évek végére Sachs műveit kezdték megismerni a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) is. Több kötetét is kiadták, 1959-ben Eli című misztériumjátékának rádióváltozatát is bemutatták. 1959-ben az NSZK-ban neki ítélték a rangos Droste-díjat, melynek átvételekor, csaknem húsz év után lépett ismét német földre. Az élmény annyira megviselte, hogy Svédországba való visszatérése után összeomlott, pszichiátriára került, elektrosokkal is kezelték, és ettől úgy érezte, szinte mindent elfelejtett.
   
1961-ben Dortmund városa megalapította a nevét viselő díjat, amelyet először neki adományoztak, majd 1965-ben megkapta a német könyvkereskedők Béke-díját. 1966-ban – Smuel Joszéf Agnonnal megosztva – neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat „kiemelkedő lírai és drámai műveiért, amelyek Izrael sorsát megragadó erővel ábrázolják”. Utolsó éveiben szinte teljesen visszavonultan élt, egészségi állapota rohamosan romlott, 1969-ben bélrákot diagnosztizáltak nála. 1970. május 12-én hunyt el egy stockholmi klinikán, sírja a stockholmi zsidótemetőben található. Magyarra többek között Vas István, Görgey Gábor és Kálnoky László fordították verseit, Izzó rejtvények című kötete magyarul is megjelent.

MTI

• Publikálva: 2016.12.09. 12:19 • Címke: évforduló

Digitális Irodalmi Akadémia