Pompás küzdelem a Szent László emlékversenyen
A 370 éve született lovagkirályról emlékezzünk most meg egy könnyed kis híradóval is, egy emlékversennyel, amit 1944 augusztusában rendeztek meg a Margitsziget mellett, az öreg Dunán.
1944 augusztusában, még minden bizonnyal Románia átállása előtt. Aminek következtében orosz és immár román csapatok törtek be Erdélybe, és foglalták el Nagyváradot is, ahol a szent király csontjai évszázadok óta nyugszanak. Lászlót először Somogyváron majd később Váradon temették el, sírjánál, nagyváradi székesegyházban a gyógyulni vágyók mellett a vitás ügyeiket rendezni szándékozók és a fogadalmat tévők is megjelentek. Ami 1660-ban került először idegen, török kézre és 1692-ig ott is maradt. A román királyi hadsereg 1919. április 20-án vonult be a virágkorát élő városba, és ott is volt ott egészen a második bécsi döntésig. Ami visszaadta Magyarországnak Szent László nyughelyét, hogy aztán a román Tudor Vladimirescu hadosztály és az oroszok 1944. október 12-én újra elfoglalják azt.
Ismét határainkon kívül kerül nemsokára Szent László városa, de ez még egyáltalán nem látszik a versenyen szurkoló fővárosiak arcán. Akik az immár az ország számára harmadik háborús esztendőben – tudván a véráldozatokról – talán nem is akarnak tudomást venni a várható szenvedésekről. Inkább élni akarnak a mának, ahogyan az az akkori slágerekben is megjelenik. Felhőtlen a jókedv tehát az Országos Magyar Kajakszövetség (1936-ban alakult meg a Magyar Evezős Szövetségen belül a Kajak Osztály, 1941. július 30-án pedig önálló Országos Magyar Kajak Szövetség) Szent László emlékversenyén is. Ahol a „pompás küzdelem után” a Pannónia TE-t, a korszak talán legeredményesebb egyesületét képviselő női kajak négyes lett a bajnok. A mára már nem létező, indián kenuval versenyző kanadai tízes kategóriát pedig a MOVE evezősei nyerték, serényen forgatva lapátjaikat.
PL