a rovat írásai

Szentendrén van a 100 évig lappangó Czóbel

A 104 évig lappangó Czóbel-festmény, a Ringelspiel (Körhinta) volt a BÁV novemberi aukciójának szenzációja. Most három hónapig Szentendrén, a Czóbel-múzeumban nézhetik meg eme elveszettnek hitt színpompás alkotást.

Százezer látogatót célzott meg az Art Capital

Erősíteni akarják a szentendrei Art Capital nemzetközi jellegét a szervezők, 2017-ben a kiállítások kurátori rendszerben valósulnak meg, a kurátorok pedig többek között Lengyelországból, Romániából, Németországból, Szlovéniából, Finnországból, Oroszországból és Spanyolországból érkeznek.

Értékmentés másképp: Itthon a páratlan Kossuth-fénykép

Igazi kuriózum, egy Kossuth Lajosról 1852 tavaszán Amerikában készült dagerrotípia került nemrégiben a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára gyűjteményébe a Magyar Nemzeti Bank (MNB) letétjeként. A felbecsülhetetlen értékű darabot 25 ezer dollárért vásárolta meg a Nemzeti Bank az Értéktár Program újabb állomásaként.

Karddal és ecsettel is harcolt az önkény ellen

Száz éve, 1917. január 10-én halt meg Madarász Viktor, a magyar romantikus történelmi festészet nagy alakja. Jogot tanult, 1848-ban honvédnek állt, végül forradalmár festő lett, de később vaskereskedésel is foglalkozott.

A második leghíresebb mexikói muralista

Százhúsz éve, 1896. december 29-én született David Alfaro Siqueiros, a mexikói muralisták csoportjának meghatározó alakja.

Leghíresebb művével konkurenciát csinált saját magának

Százhatvan éve, 1856. december 24-én született Feszty Árpád festő, a magyarok bejövetelét ábrázoló híres körkép alkotója.

Firenze szobrászmestere

Ötszázötven éve, 1466. december 13-án halt meg Donatello, a 15. század legnagyobb olasz szobrásza, akinek legismertebb műve a Dávid-szobor. Pályájáról sokat tudunk, de személyiségéről, jelleméről szinte semmit.

​Ma: forradalmi művészet filléres papíron

A művészet és a politika néha egészen közel kerül egymáshoz – így volt ez Kassák Lajos és a Ma esetében is. Elég csak körbenézni a Kassák Múzeum legújabb kiállításán, és láthatjuk, milyen szimpátiával viszonyultak a Kassák körül csoportosuló művészek (is) az 1919-es proletárdiktatúrához. Árnyalja a képet, hogy Kassák nyílt levélben fordult Kun Bélához, amiért az elvtársaktól alapos fejmosást kapott.

​A Háromkirályok Szentendrére lovagoltak

Az adventi és a karácsonyi időszakban Szentendrén látható Ferenczy Károly egyik legismertebb alkotása, a Háromkirályok. A Magyar Nemzeti Galéria által őrzött alkotás a Ferenczy Múzeumban tekinthető meg.

​Balladák, románcok, cigányok – Szentandrássy István a Várkert Bazárban

1979-ben a zalai Csapiban összegyűlt egy csapat, a hazai cigányság talán legjobbjai. Szentandrássy István Kossuth-díjas festő is ott volt abban a negyven évvel ezelőtti táborban. Ahol találkozott Péli Tamással, és a tanítványa lett 13 hosszú éven át. A mester már meghalt, a tanítvány munkáiból most a Várkert Bazárban láthatunk egy kis ízelítőt.

​Gajzágó Sándor vendégsége Gross Arnoldéknál

Ha úgy érezzük, hogy végképp rátelepedett a lelkünkre a november, sétáljunk el a faleveles, nedves és hangos Bartók Béla úton az Arnoldo Galériáig, és üljünk be egy finom teára Gross Arnold itt maradt világába.

Művészet összes cikke »

Karddal és ecsettel is harcolt az önkény ellen

madarászleadSzáz éve, 1917. január 10-én halt meg Madarász Viktor, a magyar romantikus történelmi festészet nagy alakja. Jogot tanult, 1848-ban honvédnek állt, végül forradalmár festő lett, de később vaskereskedésel is foglalkozott.

1830. december 14-én született a Gömör vármegyei Csetneken (ma: Stítnik, Szlovákia) egy vasgyár igazgatójának gyermekeként. A szabadságharc kitörése után félbehagyta jogi tanulmányait, és belépett a honvédseregbe. A világosi fegyverletételig harcolt, a bukás után egy ideig bujdosnia kellett. Jogi diplomáját végül a pécsi egyetemen szerezte meg, de 1853-tól már a bécsi festészeti akadémia növendéke is volt. Az intézmény konzervatív légköre fojtogatta, ezért inkább átiratkozott Ferdinand Waldmüller liberálisabb szellemű magániskolájába, jóllehet az ottani képzés jobbára csak témáiban volt más. Ekkor festette a Kuruc és labanc, valamint Thököly álma című képeit. 1856-ban a magyar festők közül elsőként ment Párizsba, ahol az École des Beaux-Arts-ban tanult. Itt készült első képei (Zrínyi Péter a fogságban, Zrínyi Miklós) a nemzeti ellenállás szellemét hirdetik. Az 1859-ben festett Hunyadi László siratása nagy sikert aratott a Pesti Műegylet kiállításán, majd az 1861-es párizsi Szalonon megkapta a francia állami nagy aranyérmet. Ezt a képet tekintik Madarász főművének, Théophile Gautier, a korszak neves kritikusa kiemelte az alkotás „romantikusan gyászos költőiségét″.

madarász
Ecsettel az önkényuralom ellen: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben (forrás: Wikipédia)

A festő állandó kapcsolatban volt a magyar emigráció kossuthi szárnyával, témáit szinte kizárólag a magyar történelemből merítette, a szabadságharcban szerzett élményeit dolgozta fel a régmúltba helyezve. Hősi és tragikus emlékeket idézett, bár legtöbb nagy képét – Zrínyi Ilona elfogatása, Dobozi, Zách Felicián, Zrínyi és Frangepán – Párizsban festette. Az önkényuralom idején népszerűsége vitathatatlan volt, az ő műveiből készült a legtöbb reprodukció. Párizsi népszerűségét mutatja, hogy Krisztus az Olajfák hegyén című vásznát Eugénia császárné vásárolta meg. A francia fővárosban születő modern irányzatok, Delacroix, Courbet, Manet stílusa nem hatottak rá. Élete végéig ragaszkodott a forradalmár festő patetikus, lassan idejétmúlt szerepéhez, nem változtatott kifejezési eszközein sem, jóllehet több képe mutatja, hogy lett volna érzéke a realizmushoz is. A másik nagy historikus festővel, Székely Bertalannal együtt ő is azt vallotta, hogy „ha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni″. Festészete egyre inkább a történelem illusztrálásában merült ki, s az egykor az akadémizmus ellen lázadó művész maga is akadémikus stílusban festett, színpadszerű jelenetekkel, pszichikai patronokkal pótolva a művészi ihletet.

madarász.
Ecsettel az önkényuralom ellen: Hunyadi László siratása (forrás: Wikipédia)

Párizsból 1870-ben tért haza, de idehaza inkább fanyalgás fogadta, mert a kiegyezés után kiment a divatból a forradalmi hangú, osztrák-ellenes festészet. Erről tanúskodott, hogy egy pályázatra készített képe, a Bethlen Gábor tudósai között alulmaradt Benczúr Gyula alkotásával szemben. (Képe sokak számára mégis ismerős lehet, mert ez látható a kétezer forintos bankjegy hátoldalán.) Az elkedvetlenedett, egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő festőt támadások is érték. Megfestette Izabella királynét, de képét nem tudta eladni, a hanyatlás jeleit mutató, színpadias Petőfi halála témája miatt mégis népszerű lett. A közöny végül annyira elkedvetlenítette, hogy letette az ecsetet, és az apja után rá maradt fémáru-kereskedésből próbált megélni. Festőnek tehetségesebb volt, mint üzletembernek, cége 1902-ben csődbe ment. Ekkor újra festeni kezdett, ám a nagy tehetségű művész régebbi művei kvalitását meg sem közelítő, olykor már-már giccsbe hajló képeket alkotott (Önarckép, A koldus sírja, Feltámadás). A magyar romantikus történelmi festészet nagy mestere 1917. január 10-én szinte elfeledve halt meg Budapesten.

(mti)

• Publikálva: 2017.01.08. 12:43