a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Csáth Géza nem volt varázsló
„A varázsló egy harminc éven aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt, a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól, hamvazó szerdán, kora hajnalban haldoklott” – írja a 130 éve született Csáth Géza egyik, talán a legszebb novellájában. És mintha csak saját magáról szólna ez a mondat, hiszen már 23 éves korában beadta magának az első adag morfiumot, és aztán nem volt megállás. 1910. április 10-e után élete nem volt más, mint lassú haldoklás, hiába hangoztatta, hogy megéri a történet, mert 10 év alatt húszmillió évet is élhet a szerrel.
Ki tudja miért kellett ennek így lennie, hiszen a szülői ház, a gyermek és ifjúkor nem indokolta a későbbi önpusztítást. Csáth Géza, született Brenner József ugyan édesanyját korán elvesztette, de főügyész apja nagyon odafigyelt neveltetésére. Hegedűművésznek szánta, az ifjú Brenner József pedig inkább festő lett volna, így lett hát író, mégpedig már 14 évesen. Novellista és jegyzett zenekritikus, Richard Strauss-rajongó és Puccini magyarországi népszerűsítője. Meg is lepődött a család (Kosztolányi Dezső az unokatestvére volt!), amikor 1904-ban a pesti orvosi karra jelentkezik, amit a rendszeres publikálás mellett sikeresen el is végez. Közben folyamatosan jelennek meg az írásai a Budapesti Naplóban, a Népszavában, sőt, a Nyugatban is 1908-tól. És ebben az esztendőben kinyomtatják a Varázsló kertjét, első novelláskötetét, amivel egy egészen új, egyedi és utánozhatatlan hang jelenik meg a magyar irodalmi életben.
Itt még minden rendben? (forrás: oszk.hu)
Éppen Kosztolányi hasonlítja aztán valahol E.T.A. Hoffmanhoz ezt a prózát, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy Csáth Géza nem ismerte a német szerzőt, és nem is beszélt nyelveket. Minden esetre az írás mellett Freud követőjeként a híres Moravcsik-klinikán kap állást, itt szerzi meg az alapokat az Egy elmebeteg nő naplója című, valahol már a jövőt is sejtető újabb könyvéhez. Talán a sikert, a hajszoltságot volt nehéz elviselni, talán a kíváncsiság is hajtotta, de eljött az a bizonyos, bevezetőben is említett nap. A klinikán, és a későbbiekben orvosként mindig könnyen hozzájutott a szerhez. Kezdetben még megannyi sorstársával együtt azzal ámította magát, hogy szabályozni tudja az adagolást, orvosként uralni tudja a szert. Aztán otthagyja a klinikát, 1912-ben fürdőorvos lesz, a Zsolna környéki Stubnyafürdőn bújik el és él immár kettős szenvedélyének. Mert a droghasználat mellett ekkorra a szerelmi élete is felpörög, akit meg tud kapni, legyen az unatkozó, elhanyagolt feleség, vagy éppen cselédlány, azt sokszor a vizsgálóasztalon kapja meg.
Rajzok a naplójegyzetek tetején (forrás: kultura.hu)
A droggal és a szexszel kapcsolatos történéseket, érzésit több rajzokkal illusztrált naplóban is leírja, a napokban megjelent Úr volt rajtam a vágy kötetben is ott van a Morfinizmusom története és a Nemi életem története című visszaemlékezés. Tudatában van végzetes betegségének, mégis megnősül 1913-ban. 1914-től 1917-es leszereléséig katonaorvos, és menthetetlenül morfinista. Leszerelése után körorvosként előbb a Debrecentől 35 km-re lévő Földesen, majd a mostani déli határ mellett lévő Regőcén gyógyít, miközben Kosztolányi szerint nincs már fillérnyi ép hely a testén a sok tályoggá vált tűszúrástól. Elhanyagolja magát, elvonóval is próbálkozik, ahová cipőjében csempész aztán be a szert. Regőcén éri az összeomlás, a tervezett tíz évből pedig még egy legalább hátra volt. A Moravcsik-klinikára menne, de csak a bajai kórházig jut. Nem bírja, megszökik, és otthon három lövéssel megöli feleségét és azután felvágva ereit túladagolja magát. Egy szerb katonaorvos menti meg, Bajára kerül ismét, ahonnan megint megszökik. A demarkációs vonalon a szerbek megállítják, ekkor veszi be a gyorsan ölő mérget.
Pálffy Lajos