a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

Olvassunk ismét Hamvast!

hamvaslead

A 120 éve született Hamvas Béláról három-, négyezer leütésben megírni az igazságot képtelenség. Mégsem térhetünk el a megszokott terjedelemtől, ezért mindjárt jó az elején le kell szögeznem, hogy bizonyos életrajzi adatok és művek nem fognak szerepelni az alább következő szövegben. Viszont bátran ajánlhatom a Wikipédia Hamvasról szóló szócikkét, ami majdhogynem kimerítő, legalább is az adataiban.

Három személyes dologgal indulnék, az első az Életünk című vasi folyóirat 1987 novemberi Hamvas emlékszáma lenne, ami éppen a szombathelyi főiskolán ért, és akkoriban ott sok mindent megváltoztatott. Aztán megismervén Hamvas életének egyik-másik fejezetét, mindjárt meg is kérdeztem Apámtól, hogy véletlenül nem hozta-e össze a sors vele azon a bizonyos inotai építkezésen. Ahol Apám, mint a rendszer ellensége, rendőri felügyelet alatt lényegében kényszermunkát végzett. Ahogyan Hamvas sem véletlenül volt raktáros 1951 és 1954 között ott. És lám, Apám emlékezett is rá, és arra, hogy olyan magának való embernek tartották, mert ha tehette, a könyveket bújta, míg a többi szerencsétlen azért néha el-eljutott valami kantinba, hogy szeszbe fojtsa a bánatát. Hamvas amúgy ezekben az években, itt Inotán fordította le Az ősök nagy csarnokának néhány kötetét, de talán még a Karnevál című regényén is javítgatott valamicskét. És írta persze rendületlenül a naplóját, és tanulta a rég holt nyelveket szorgalmasan a különféle raktárakban is, hogy átadhassa azt a tudást, amit ezeken írtak meg valamikor az idők hajnalán. A harmadik történet egy stencilezett Tabula smaragdinához fűződik, ami rögtön a fővárosba költözésem után került a kezembe. És ahogyan az illik, szabályosan ronggyá voltak olvasva a vékony hártyalapok. És tele volt utólagos javításokkal is, a gépíró biztos nem volt a helyzet magaslatán, talán meg is ijedt a számára szörnyen bonyolult szövegtől. Amibe akkor én az ifjúság hevével, és romlatlannak gondolt elmével vágtam bele.

hamvas
Szüleivel még a két világháború között. (forrás: Wikipédia)

Valahogy úgy, ahogy Hamvas is ott a nagynéni ótátrafüredi panziójában egyszer csak elkezdte olvasni a filozófiai munkákat, miközben első világháborús sérüléséből lábadozott. Az olasz frontra tartó vonata bombatámadást kapott, Hamvas pedig olyan súlyos légnyomást, hogy egészen élete végéig viselte következményeit. A Nagy Háborúban amúgy sokakkal együtt önkéntesként harcolt, előbb a Bruszilov-gőzhengert akarta megállítani az orosz fronton, majd az Ausztriára törő olaszokat. S ha már háború, a második világégésben háromszori behívással már tisztként szolgált, és ha volt rá módja, filozófiai műveket fordított a keleti fronton. Mert már 1923-ban megszerezte a Pázmányon a magyar-német szakos diplomáját, a diplomások pedig tisztként szolgáltak akkoriban. Hamvas egy eperjesi evangélikus lelkész családjába született, aki már pozsonyi tanárként nem volt hajlandó állampolgársági esküt tenni Prágának, így a család kényszerűségből Budapestre költözött. A már Pozsonyban középiskolásként írogató Hamvas Béla az egyetem után néhány évig újságíró volt, majd 1928-ban a Fővárosi Könyvtárban dolgozott egészen 1948-ig. (Tényleg, miért is nem róla van elnevezve most ez a könyvtár?) Ezalatt jelent meg írásainak egy jelentős hányada majd két tucat folyóiratban és periodikában. 1929-ben pedig kijött az első regénye is, az Ördöngösök, amiről roppant önkritikusan el is határozta, hogy majd ötvenévesen újraírja. Amit meg is tett 1948-ban, amikor mondhatni ideális körülmények között, Czóbel Béla szentendrei villájában dolgozhatott. De volt egy gyümölcsöskertje is a városkában, ahol pihenésképpen csattogtathatta a metszőollót. Ekkor, 1949 és 1951 között születik mag a Karnevál című regény is, amiről már esett szó, és aminek kiadására végül némi csonkítás után 1985-ben bólintott rá Kardos György a Magvető nagyhatalmú igazgatója.

hamvas
Már kiadta a szerszámokat. (forrás: terebess.hu)

És végül persze minden jóra fordult, a Kardos Györgyöket elsodorta az idő, ma már el lehet olvasni számos kiadásban az összes Hamvast. Akinek amúgy még volt három jó éve 1964-es nyugdíjazása után Szentendrén, a felesége pénzén vett kertben. Amit egészen a haláláig, 1968-ig rendezgetett, de mi most a 120 éve született Hamvast köszöntenénk ezzel az írással, aki örök érvényűt tett le elénk. Úgy tűnik a rendszerváltás környéki reneszánsza után lassan elfelejtjük, hát szakítsunk rá időt, és olvassuk!

Pálffy Lajos  

• Publikálva: 2017.03.20. 15:39

Digitális Irodalmi Akadémia