a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Olvassunk ismét Hamvast!

hamvaslead

A 120 éve született Hamvas Béláról három-, négyezer leütésben megírni az igazságot képtelenség. Mégsem térhetünk el a megszokott terjedelemtől, ezért mindjárt jó az elején le kell szögeznem, hogy bizonyos életrajzi adatok és művek nem fognak szerepelni az alább következő szövegben. Viszont bátran ajánlhatom a Wikipédia Hamvasról szóló szócikkét, ami majdhogynem kimerítő, legalább is az adataiban.

Három személyes dologgal indulnék, az első az Életünk című vasi folyóirat 1987 novemberi Hamvas emlékszáma lenne, ami éppen a szombathelyi főiskolán ért, és akkoriban ott sok mindent megváltoztatott. Aztán megismervén Hamvas életének egyik-másik fejezetét, mindjárt meg is kérdeztem Apámtól, hogy véletlenül nem hozta-e össze a sors vele azon a bizonyos inotai építkezésen. Ahol Apám, mint a rendszer ellensége, rendőri felügyelet alatt lényegében kényszermunkát végzett. Ahogyan Hamvas sem véletlenül volt raktáros 1951 és 1954 között ott. És lám, Apám emlékezett is rá, és arra, hogy olyan magának való embernek tartották, mert ha tehette, a könyveket bújta, míg a többi szerencsétlen azért néha el-eljutott valami kantinba, hogy szeszbe fojtsa a bánatát. Hamvas amúgy ezekben az években, itt Inotán fordította le Az ősök nagy csarnokának néhány kötetét, de talán még a Karnevál című regényén is javítgatott valamicskét. És írta persze rendületlenül a naplóját, és tanulta a rég holt nyelveket szorgalmasan a különféle raktárakban is, hogy átadhassa azt a tudást, amit ezeken írtak meg valamikor az idők hajnalán. A harmadik történet egy stencilezett Tabula smaragdinához fűződik, ami rögtön a fővárosba költözésem után került a kezembe. És ahogyan az illik, szabályosan ronggyá voltak olvasva a vékony hártyalapok. És tele volt utólagos javításokkal is, a gépíró biztos nem volt a helyzet magaslatán, talán meg is ijedt a számára szörnyen bonyolult szövegtől. Amibe akkor én az ifjúság hevével, és romlatlannak gondolt elmével vágtam bele.

hamvas
Szüleivel még a két világháború között. (forrás: Wikipédia)

Valahogy úgy, ahogy Hamvas is ott a nagynéni ótátrafüredi panziójában egyszer csak elkezdte olvasni a filozófiai munkákat, miközben első világháborús sérüléséből lábadozott. Az olasz frontra tartó vonata bombatámadást kapott, Hamvas pedig olyan súlyos légnyomást, hogy egészen élete végéig viselte következményeit. A Nagy Háborúban amúgy sokakkal együtt önkéntesként harcolt, előbb a Bruszilov-gőzhengert akarta megállítani az orosz fronton, majd az Ausztriára törő olaszokat. S ha már háború, a második világégésben háromszori behívással már tisztként szolgált, és ha volt rá módja, filozófiai műveket fordított a keleti fronton. Mert már 1923-ban megszerezte a Pázmányon a magyar-német szakos diplomáját, a diplomások pedig tisztként szolgáltak akkoriban. Hamvas egy eperjesi evangélikus lelkész családjába született, aki már pozsonyi tanárként nem volt hajlandó állampolgársági esküt tenni Prágának, így a család kényszerűségből Budapestre költözött. A már Pozsonyban középiskolásként írogató Hamvas Béla az egyetem után néhány évig újságíró volt, majd 1928-ban a Fővárosi Könyvtárban dolgozott egészen 1948-ig. (Tényleg, miért is nem róla van elnevezve most ez a könyvtár?) Ezalatt jelent meg írásainak egy jelentős hányada majd két tucat folyóiratban és periodikában. 1929-ben pedig kijött az első regénye is, az Ördöngösök, amiről roppant önkritikusan el is határozta, hogy majd ötvenévesen újraírja. Amit meg is tett 1948-ban, amikor mondhatni ideális körülmények között, Czóbel Béla szentendrei villájában dolgozhatott. De volt egy gyümölcsöskertje is a városkában, ahol pihenésképpen csattogtathatta a metszőollót. Ekkor, 1949 és 1951 között születik mag a Karnevál című regény is, amiről már esett szó, és aminek kiadására végül némi csonkítás után 1985-ben bólintott rá Kardos György a Magvető nagyhatalmú igazgatója.

hamvas
Már kiadta a szerszámokat. (forrás: terebess.hu)

És végül persze minden jóra fordult, a Kardos Györgyöket elsodorta az idő, ma már el lehet olvasni számos kiadásban az összes Hamvast. Akinek amúgy még volt három jó éve 1964-es nyugdíjazása után Szentendrén, a felesége pénzén vett kertben. Amit egészen a haláláig, 1968-ig rendezgetett, de mi most a 120 éve született Hamvast köszöntenénk ezzel az írással, aki örök érvényűt tett le elénk. Úgy tűnik a rendszerváltás környéki reneszánsza után lassan elfelejtjük, hát szakítsunk rá időt, és olvassuk!

Pálffy Lajos  

• Publikálva: 2017.03.20. 15:39

Digitális Irodalmi Akadémia