a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Író, aki elment Napóleonnal Moszkváig

stendhal leadSzázhetvenöt éve, 1842. március 23-án hunyt el Párizsban Stendhal, a 19. század első felének egyik legeredetibb és legkiválóbb francia írója, az irodalmi realizmus egyik első mestere.

Marie-Henri Beyle néven 1783. január 23-án látta meg a napvilágot Grenoble-ban. Apja – akit szigora miatt mélyen gyűlölt – a város polgármestere volt, rajongva szeretett édesanyját igen korán elvesztette. Iskolai évei nehezen teltek, állandóan lázadozott zsarnok tanárai ellen, csak a matematika érdekelte. Apjától a kitűnő tanulmányi eredmények szabadították meg, 1799-ben Párizsba küldték, hogy beiratkozzék a Műszaki Főiskolára. Ő ehelyett belevetette magát a nagyvilági életbe, és arról álmodozott, hogy sikeres drámaíró lesz. Nagyhatalmú rokonai, a két Daru gróf segítségével bejutott a hadügyminisztériumba, majd 1800-ban hadnagyi rangban Napóleon seregével Milánóba került. Az olasz kultúra, a zene, a nők, a szerelem felszabadító hatással volt az egyébként gátlásos és előnytelen külsejű ifjúra. 1802-ben visszatért Párizsba, leszerelt és célul tűzte ki, hogy a legnagyobb francia költő legyen. Tragédiákat írt, színjátszóleckéket vett, hogy megszabaduljon vidékies akcentusától, és beleszeretett egy másodvonalbeli színésznőbe, akit Marseille-be is követett, mikor ott kínáltak neki szerződést. 1806-tól ismét Napóleon szolgálatába állt, segédhadbiztos lett Braunschweigben. Katonai-hivatali pályafutásának mozgalmas időszaka következett: titkos diplomáciai küldetéssel Magyarországon is járt, az 1812-es hadjáratban látta az égő Moszkvát, részt vett Dauphiné tartomány védelmének megszervezésében.

stendhal
(Forrás: Wikipédia)

1814-ben, Napóleon első bukása után Milánóban telepedett le, s végleg az irodalmi pálya mellett döntött. Ekkor jelentek meg első könyvei, a Haydn, Mozart és Metastasio élete, valamint Az itáliai festészet története, jórészt olasz szerzők műveinek plagizálásai, de saját passzusai eredeti, ragyogó meglátásokat tartalmaznak. Róma, Nápoly és Firenze 1817-ben című útikönyvében használta először a Stendhal álnevet Stendal német város után, ahol 1807-ben állomásozott. (Saját nevén csak egyetlen, festészetről írott könyve jelent meg.) Milánóban ismerkedett meg élete legnagyobb szerelmével, Mathilde Dembowskival, aki kikosarazta az írót, de Stendhal róla mintázta a későbbi nagy regények nőalakjait. 1821-ben mint felforgató eszmék veszedelmes terjesztőjét az osztrák megszállók kiutasították Itáliából. Visszatért Párizsba, ahol belevetette magát a társasági életbe és a szellemi csatározásokba. 1822-ben jelent meg A szerelemről című esszékötete, majd egy évvel később Rossiniről írt életrajza, 1827-ben pedig kiadta első regényét Armance címmel.

stendhal
A konzul (forrás: Wikipédia)

A számtalan élmény, emlék és indulat azonban, amelyet Stendhal addigi életében felhalmozott, igazi műbe kívánkozott. 1830-ban végre remekművet alkotott, amikor megírta a Vörös és fekete című regényét. Julien Sorel történetében a karrierizmusról, a politikai megalkuvásról, a burzsoázia kicsinyes anyagiasságáról rajzolt pontos és kifinomult képet. Az 1830-as júliusi forradalom idején a pápai államba, Civitavecchia kikötővárosába nevezték ki francia konzulnak. A kisvárost és hivatali teendőit azonban unta, leggyakrabban Rómában tartózkodott és folyamatosan írt. Itt született meg a Vörös és fehér című, befejezetlenül hagyott regénye, a polgárkirályság félelmetes leleplezése, s ekkor kezdte írni önéletrajzi műveit, az Henry Brulard életét és az Egoista emlékezéseket. Közben egészségi állapota megromlott, és 1836-ban szabadságra Párizsba utazott. A pihenés végül három évig tartott, ami alatt Prosper Mérimée-vel bejárta fél Franciaországot, és ebből az élményből született a Francia földön című magával ragadó útikönyve. (A turizmus kifejezés is részben az ő jóvoltából terjedt el Franciaországban.) 1838 végén, ötvenkét nap alatt írta meg élete fő művét, A pármai kolostort, és elkezdte Lamiel című, befejezetlenül maradt regényét.

vörös és fekete
A regény (forrás: Wikipédia)

1839-ben visszatért Civitavecchiába, ám egészsége végleg megromlott, s 1842-ben szabadságolták, hogy párizsi orvosokkal is megvizsgáltathassa magát. 1842. március 22-én egy kis párizsi utcában összeesett, s másnap hajnalban meghalt agyvérzésben, anélkül hogy magához tért volna. Írásait és személyiségét is páratlan szellemi függetlenség jellemezte. Hitt az emberhez méltó szabadságban, kérlelhetetlenül gyűlölte a zsarnokságot és ellensége volt minden vallásnak. Műveiben a lírai szenvedély az elemzés racionalizmusával párosult. Kortársai közül csak Balzac ismerte fel regényírói zsenialitását, méltó rangján csak a 19. század végén kezdték elismerni. Leghíresebb regényeiből (Vörös és fekete, A pármai kolostor) számos film- és tévéfeldolgozás is készült.

(mti)

• Publikálva: 2017.03.22. 13:41

Digitális Irodalmi Akadémia