a rovat írásai

Igaza lett Kossuth Cassandrának?

150 évvel ezelőtt, május 22-i keltezéssel született meg Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, mellyel a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezést bírálja, és egyben ennek következményeképp a magyar nemzet halált jósolja. Az írás címezettje Deák, akit egyszerűen csak „barátomként” szólít meg. A terjedelmes értekezés sajtó- és politikai vitákat gerjesztett, de a kiegyezés folyamatát nem szakította meg.

Sírjaik Kárpátalján domborulnak

A magyarországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület több mint 10 évet felölelő kárpátaljai hadisírgondozói tevékenységét bemutató fotókiállítás nyílt Beregszászon.

Kezdődik a Magyarpolányi Passió

A Magyarpolányi Passió a hagyományokhoz híven a falu lakóinak előadásában látható majd június első három hétvégéjén. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató színdarab a település Kálváriadombján várja az érdeklődőket, tájékoztatta az MTI-t a darab rendezője.

Szent László és a kun új színben Sepsikilyénben

Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok, mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.

Sátoraljaújhelyen Az év múzeuma

A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeuma nyerte el Az év múzeuma 2016 pályázat fődíját; Az év kiállítása pedig az OSZMI Bajor Gizi Színészmúzeumának Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című tárlata lett.

A kolhozból Manchesterbe indul Engels

A nagy-britanniai Manchesterbe szállítják egy kelet-ukrajnai faluból Friedrich Engels (1820-1895) német társadalomtudós, Karl Marx mellett a Kommunista kiáltvány társszerzőjének és a marxizmus tudományos elmélete megalapozójának szobrát, adta hírül a TSZN ukrán hírtelevízió.

Utolsó győzelmünk hordágyról megszerezve

Éppen 100 esztendeje ezen a napon történt kevés 20. századi katonai sikereink egyike, az otrantói tengeri áttörés. Ami talán a csatát vezető Horthy Miklós személye miatt is felejtésre volt ítélve egészen a rendszerváltásig, vagy még tovább is. Pedig már csak a számok alapján is egyértelmű a siker. Most, az események után 100 évvel talán már le lehet írni azt is, hogy a győzelem Horthy Miklósnak a vezényletével valósult meg, aki öt sebből vérezve, egy becsapódástól a hallását is elvesztve vezényelte le a csata végét, és vitte győzelemre a többszörös túlerő ellen hajóinkat.

Elgurították a 1100 tonnás síremléket

Látványos művelettel egészben áthelyeztek egy középkori mauzóleumot Törökországban, mert a műemléket elönthette volna a Tigris folyón épülő óriásgát vize.

P.S. (Utóirat): Szeretlek

Jóval könnyebb lett volna Mária Terézia helyzete, ha messengeren vagy emailben tudott volna üzeneteket küldeni a gyerekeinek. A német-római császárné naponta küldött leveleket fiainak és lányainak, amelyekben az uralkodói kötelességeikre és házastársi kötelezettségeikre hívta fel a figyelmet.

Nadrágot hordó uralkodó szoknyában

„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta a 300 éve született Mária Terézia 1741-ben, mikor már csak ránk számíthatott trónjának megőrzésében. Hiába, mindig is lovagias nemzet voltunk, de cserében nem mindig azt kaptuk, amit elvárhattunk volna. Mária Teréziától sem, aki ugyan adott sok jót is a magyarságnak, de még többet a dinasztiának és hű osztrákjainak.

Hogyan is költöztessék Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát?

Régészek és restaurátorok tanácskoztak vasárnap Kairóban arról, hogyan lehet biztonságosan új kiállítási helyükre, a város egy másik részében épülő új múzeumba szállítani az egyiptomi főváros központjában lévő Egyiptomi Múzeumból Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát.

Művelődés összes cikke »

150 éve kötötték az oroszok a világ legrosszabb üzletét

alaszkalead

150 éve, 1867. március 30-án éjszaka írták alá azt a szerződést, melyben II. Sándor minden oroszok nehéz anyagi helyzetben lévő cárja eladta a 1,5 millió négyzetkilométeres Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak. Az USA pedig mindössze 7,2 millió dollárt fizetett a hatalmas területért, tehát elképesztően jól járt, gondoljunk csak mondjuk a 30 év múlva a Klondike folyó völgyében felfedezett aranyra, vagy a sok más ásványkincsre, ami most az Államokat gyarapítja.

De hát hallgattassék meg a másik fél is, mert az oroszoknak is megvoltak akkoriban az eladás mellett szóló érvei. Kezdve mindjárt a legsúlyosabbal, a kongó cári kincstárral, aminek kiürítésében a vesztes krími háború mellett a Rotschildok is közreműködtek egy 15 millió fontos kölcsönnel és annak kamataival. Amiből a cár atyuska az 1861-es jobbágyfelszabadítás után a földbirtokosokat kívánta kártalanítani, tehát ez egy olyan kiadás volt, ami a későbbiekben sem eredményezett komolyabb bevételeket. Aztán az eladás mellett szólt az is, hogy éppen az emlegetett krími háború (1853-1856) óta nem normalizálódott a viszony Oroszország és Anglia között, Szibériából pedig Alaszka felé az angol flotta által ellenőrzött vizeken vezetett az út. Meg aztán akkoriban az Alaszka keleti határán lévő, ma Kanadához tartozó területeket Brit-Columbiának hívták, tehát innen is veszély fenyegetett, néhány ezer fős angol sereggel el lehetett volna söpörni a pár tengerparti városkára és fából épült erődre alapozott orosz uralmat.

alaszka
A kezdetben még prosperáló Orosz-Amerikai Társaság vezetőjének, Alekszander Andrejevics Baranovnak a kastélya Sitkában (forrás: Wikipédia)

Ami ráadásul csak vitte a pénzt a kincstárból, mert a kezdeti fellendülés (állatbőröket és jégtömböket adtak el éppen az USÁ-ban) után egyre többet loptak a hivatalnokok és az itt lehetőséget kapó kereskedők. Ráadásul az errefelé őshonos és nagyon értékes prémű tengeri vidrákat is mind levadászták már, plusz az indiánokkal is szaporodtak a konfliktusok. Így hát Moszkva úgy döntött, meg kellene szabadulni ettől az előbb, vagy utóbb úgyis angol kézre jutó területtől. A tárgyalások azonban az amerikai polgárháború miatt időlegesen megszakadtak, majd Andrew Johnson elnöksége idején végül nyélbe ütötték az világ legrosszabb, vagy az amerikaiak részéről inkább a legjobb üzletét.  A hektáronkénti két cent jelképes vételár volt csak, de az elnököt emiatt is támadták, és az ő jegesmedvekertjének csúfolták a később annyi kincset termő területet. Az orosz zászlót végül Sitka kikötővárosban, a Russaian-American Company egykori szőrmekereskedelmi központjában vonták le 1867. október 18-án. És pont harminc évet kellett arra várni, hogy aztán a klondike-i aranyláz idején kicsit megpezsdüljön itt az élet. És az amerikaiak rájöjjenek, mekkora üzletet is csináltak.

Pálffy Lajos

 

 

 

• Publikálva: 2017.03.30. 10:41