70 évvel korábban lehetett volna irodalmi Nobel-díjunk

Mindjárt az elején, a dolgok jelen állása miatt el kell mondanunk, hogy a 80 éve halott Tormay Cécile, akinek a két világháború között a magyar írótársadalomból egyedül volt esélye az irodalmi Nobel-díjra, antiszemita volt és a saját neme iránt érzett vonzalmat. Ez a két dolog pedig így együtt nehezen egyeztethető össze a mai ember szemében. De talán nem is ezzel kellene foglalkoznunk, hanem az írásaival.

Mégis ide lyukad ki a legtöbb róla szóló cikk, ezért megpróbáljuk itt az írás elején valamennyire a helyükre tenni a dolgokat. Kezdjük a mai ember szemében ősbűnnek számító antiszemitizmussal. Amiről szintén ez a mai ember hajlamos elfelejteni, hogy ez az előítéletes viszonyulás száz évvel ezelőtt még teljesen hétköznapi dolog volt, különösen a magasabb körökben. (Persze a létra legalján is, de ott egészen más megfontolások alapján.) Tormay Cécile antiszemitizmusa otthonról hozott volt, ezzel, pontosabban társadalmi osztályának előítéletességével szekérderéknyi tanulmány, írás foglalkozott. A másik tény, a napjainkra „természetessé” vált vonzalma a saját neme iránt pontosan életében okozott, okozhatott volna gondokat neki. Ezt a kérdést viszont akkoriban és azokban a körökben a legnagyobb diszkrécióval kezelték, hogy úgy mondjam: nem vitték utcára a témát, így nem foglalkozott vele a sajtó, a magánélet része maradt teljes egészében. Így aztán érthető az is, hogy Tormay egy erősen konzervatív politikai szervezetnek volt a vezetője, emellett pedig a liberális Nyugat vetélytársául alapított Napkelet című, a keresztény konzervatív középosztálynak kiadott folyóiratot is szerkeszthette.

(Forrás: irodalmijelen.hu)

Tormay Cécile családja mindkét részről elmagyarosodott németekből állt. Apai nagyapja Krenmüller Károly honvéd őrnagyként küzdött Bécs ellen a szabadságharcban. Apja a kiegyezés után már szép karriert futott be mint mezőgazdász, a tudományos akadémia tagja is volt és mellette államtitkárként szolgálta az országot. A család Ferenc Józseftől a millennium idején kapta a nemességét, a birtok Nádudvaron volt, a pesti lakás mellett még egy hűvösvölgyi villával is rendelkeztek. Tormay Cécile természetesen a legjobb neveltetést kapta, ráadásul ifjan beutazhatta Európát, élményeket, kapcsolatokat is gyűjtve. Ez utóbbiaknak a későbbiekben is nagy hasznát vette, könyveit ismerték, lefordították és terjesztették számos európai országban. A boldog békeidők idilli világát törte össze a családban is az első világháború. Amikor befagytak a külföldi kapcsolatok, és ahogy egyik háborús év ment el a másik után, úgy lett egyre nagyobb a szenvedés, a reménytelenség. A vereség okozta összeomlás pedig sokkszerűen, teljesen felkészületlenül érte a családot. Mint ahogyan vezető osztályok legnagyobb részét is, hiszen Tisza október 17-i bejelentéséig („Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.) igencsak kevesen voltak, akik tisztán láttak.

(Forrás: irodalmijelen.hu)

Így aztán még nagyobb sokk volt eme osztályoknak az addig megvetett, osztályárulónak tartott Károlyi Mihály hatalomra jutása, majd pedig ha lehet, akkor még nagyobb a proletárdiktatúra, amikor az elvesztett hatalom mellett immár a felső- és középosztályok vagyona is veszélybe került. Tormay Cécile 24 éves korára írta meg első novelláskötetét, A régi ház című családregényével pedig már értékes elismerést, a tudományos akadémia Péczlely Józsefről elnevezett díját is megkapta. Jónevű író volt már, amikor a nagy összeomlás után osztályának politikailag aktív tagjaival 1919 elején megalakította a Bethlen István politikáját támogató Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét. A szervezet tagjainak hovatartozásából is adódóan szembefordult Károlyi Mihály törekvéseivel, és természetesen a tanácshatalommal is. Nem aktív ellenállásra kell gondolnunk, de végül Tormaynak is menekülnie kell a fővárosból, illegalitásba vonul, mint ahogy azok szoktak, akik állítólag keresték. Ennek a jórészt Balassagyarmaton, Huszár Aladár házában töltött néhány hónapnak, no és előtte a fővárosban átélt eseményeknek a krónikája a Bujdosó könyve című naplóregény, melyet részben valóban ez idő alatt írhatott. És talán ezért is van tele a proletárdiktatúra alatt jelentős pozíciókat elfoglaló magyarországi zsidóság elleni kirohanásokkal.

Amik más irodalmi alkotásaira nem jellemzőek, igaz, két, Firenzéről és Szicíliáról szóló útirajz és egy tatárjárás idején játszódó regénytrilógia megírása mellett inkább a szerkesztéssel foglalatoskodott 1920 után. A Napkelet viszont nem futotta be azt a pályát, amire szánták, nem tudott versenytársa lenni a Nyugatnak. Thormai Cécil Mátraházán halt meg 62 évesen, úgy, hogy a regénytrilógia harmadik része, A fehér barát még be sem volt fejezve. A munkát és a Napkelet szerkesztését Kállay Miklós folytatta tovább, de a magyar irodalmi Nobel-díj esélye (Tormayt kétszer, 1936-ban és 1937-ben is kandidálták) a hirtelen halállal semmivé lett, pontosan 68 évet kellett várnunk még rá.

Pálffy Lajos 

• Publikálva: 2017.03.30. 14:30