a rovat írásai

Igaza lett Kossuth Cassandrának?

150 évvel ezelőtt, május 22-i keltezéssel született meg Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, mellyel a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezést bírálja, és egyben ennek következményeképp a magyar nemzet halált jósolja. Az írás címezettje Deák, akit egyszerűen csak „barátomként” szólít meg. A terjedelmes értekezés sajtó- és politikai vitákat gerjesztett, de a kiegyezés folyamatát nem szakította meg.

Sírjaik Kárpátalján domborulnak

A magyarországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület több mint 10 évet felölelő kárpátaljai hadisírgondozói tevékenységét bemutató fotókiállítás nyílt Beregszászon.

Kezdődik a Magyarpolányi Passió

A Magyarpolányi Passió a hagyományokhoz híven a falu lakóinak előadásában látható majd június első három hétvégéjén. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató színdarab a település Kálváriadombján várja az érdeklődőket, tájékoztatta az MTI-t a darab rendezője.

Szent László és a kun új színben Sepsikilyénben

Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok, mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.

Sátoraljaújhelyen Az év múzeuma

A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeuma nyerte el Az év múzeuma 2016 pályázat fődíját; Az év kiállítása pedig az OSZMI Bajor Gizi Színészmúzeumának Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című tárlata lett.

A kolhozból Manchesterbe indul Engels

A nagy-britanniai Manchesterbe szállítják egy kelet-ukrajnai faluból Friedrich Engels (1820-1895) német társadalomtudós, Karl Marx mellett a Kommunista kiáltvány társszerzőjének és a marxizmus tudományos elmélete megalapozójának szobrát, adta hírül a TSZN ukrán hírtelevízió.

Utolsó győzelmünk hordágyról megszerezve

Éppen 100 esztendeje ezen a napon történt kevés 20. századi katonai sikereink egyike, az otrantói tengeri áttörés. Ami talán a csatát vezető Horthy Miklós személye miatt is felejtésre volt ítélve egészen a rendszerváltásig, vagy még tovább is. Pedig már csak a számok alapján is egyértelmű a siker. Most, az események után 100 évvel talán már le lehet írni azt is, hogy a győzelem Horthy Miklósnak a vezényletével valósult meg, aki öt sebből vérezve, egy becsapódástól a hallását is elvesztve vezényelte le a csata végét, és vitte győzelemre a többszörös túlerő ellen hajóinkat.

Elgurították a 1100 tonnás síremléket

Látványos művelettel egészben áthelyeztek egy középkori mauzóleumot Törökországban, mert a műemléket elönthette volna a Tigris folyón épülő óriásgát vize.

P.S. (Utóirat): Szeretlek

Jóval könnyebb lett volna Mária Terézia helyzete, ha messengeren vagy emailben tudott volna üzeneteket küldeni a gyerekeinek. A német-római császárné naponta küldött leveleket fiainak és lányainak, amelyekben az uralkodói kötelességeikre és házastársi kötelezettségeikre hívta fel a figyelmet.

Nadrágot hordó uralkodó szoknyában

„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta a 300 éve született Mária Terézia 1741-ben, mikor már csak ránk számíthatott trónjának megőrzésében. Hiába, mindig is lovagias nemzet voltunk, de cserében nem mindig azt kaptuk, amit elvárhattunk volna. Mária Teréziától sem, aki ugyan adott sok jót is a magyarságnak, de még többet a dinasztiának és hű osztrákjainak.

Hogyan is költöztessék Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát?

Régészek és restaurátorok tanácskoztak vasárnap Kairóban arról, hogyan lehet biztonságosan új kiállítási helyükre, a város egy másik részében épülő új múzeumba szállítani az egyiptomi főváros központjában lévő Egyiptomi Múzeumból Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát.

Művelődés összes cikke »

Akit egyszerűen csak Nagyszerűnek neveztek

medicileadÖtszázhuszonöt éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja, Firenze uralkodója, a művészetek bőkezű mecénása, akit az utókor az „Il Magnifico″, a nagyszerű melléknéven emleget.

A dúsgazdag Medici család politikai befolyását bankár nagyapja, Cosimo de' Medici (akkoriban Európa egyik leggazdagabb embere) alapozta meg, aki a művészetek patrónusa is volt, és az ő támogatásának köszönhetően jött létre a humanistákat tömörítő neoplatonikus akadémia. Fia, a Firenzét 1464-től irányító Piero egy rendkívül művelt és verselgető asszonyt vett feleségül, akitől öt gyermeke született. Lorenzo 1449. január 1-jén látta meg a napvilágot. A leírások szerint energikus, szenvedélyes és karizmatikus egyéniség volt, aki már kiskorától kivételes intelligenciáról és ragyogó ízlésről tett tanúságot, emellett jeleskedett a lovagi viadalokon és a vadászatok alkalmával is. Tizenhat évesen kezdett a családi bank ügyeivel foglalkozni, apja több diplomáciai küldetéssel is megbízta. Húszévesen öccse, Giuliano társaságában került a városállam élére. Hivatalosan egyszerű polgár maradt, de lényegében minden hatalom az ő kezében összpontosult, Firenzét a szenátusban helyet foglaló képviselői útján irányította. Néhány év alatt megreformálta az intézményeket, bonyolult intrikák, nem egyszer fenyegetések révén megtörte a rivális családok hatalmát, és békét teremtett, politikusi arzenáljából a törékeny diplomáciai kapcsolatok fenntartását szolgáló (érdek)házasságok támogatása vagy éppen megakadályozása sem maradt ki.

medici
(Forrás: pinterest.com)

A Mediciek nagy vetélytársa, a Pazzi család – az itáliai hegemóniára törekvő IV. Sixtus pápa támogatásával – összeesküvést szőtt a Mediciek ellen, és 1478. húsvétvasárnap a katedrálisban rátámadtak a fivérekre. Giulianót sikerült megölniük, de Lorenzo csak könnyebben sérült meg, és el tudott menekülni. A merénylőkre kegyetlen megtorlás várt, a feldühödött tömeg az őket segítő pisai érseket is meglincselte. A pápa ezután egész Firenzét kiátkozta, a Mediciek keze ügyébe eső vagyonát lefoglalta. Mivel ennek kevés eredménye volt, IV. Sixtus a nápolyi királlyal kötött szövetséget. I Ferdinánd seregei megindultak Firenze felé, melynek korábbi szövetségesei, Bologna és Milánó tétlenek maradtak. A háborút végül Lorenzo Medici kiváló diplomáciai tehetsége révén sikerült elkerülni: személyesen utazott Nápolyba, hogy békét kössön az uralkodóval. A siker tovább növelte népszerűségét, ő pedig megnövekedett támogatását arra használta fel, hogy biztosítsa a hatalmát megszilárdító alkotmánymódosításokat. Politikai sikereinél talán csak a művészet pártolása révén született alkotások jelentettek számára többet. A kor ismert, vagy éppen kevéssé ismert, de általa tehetségesnek tartott művészeit gyűjtötte maga köré, a reneszánsz olyan jeles képviselői fordultak meg Firenzében, mint Verrocchio, Leonardo da Vinci, Botticelli, Ghirlandaio és Michelangelo. Utóbbinak abban a megtiszteltetésben is része volt, hogy a Mediciek asztalánál étkezhetett, és a fejedelem társaságában vehetett részt az Akadémia találkozóin. Lorenzo humanistához méltóan maga is kacérkodott a művészettel. Tehetségesen verselt (a latin nyelvvel szemben a toszkán nyelvjárást részesítette előnyben), foglalkozott építészettel, többek között a dóm homlokzatáról is készített tervet, kitartóan gyarapította a nagyapja által alapított családi könyvtárat, megbízottai több elveszettnek vagy megsemmisültnek hitt klasszikus művet kutattak fel. Igen tekintélyes gyűjteménye volt régiségekből és festményekből, ezek alkották később a híres Uffizi Képtár alapját. Élete utolsó éveiben Firenze egyre inkább az éppen általa a városba hívott dominikánus prédikátor, Savonarola hatása alá került, aki kíméletlenül ostorozta kora romlottságát, sőt a fejedelmet is, akit az Antikrisztushoz hasonlított. Lorenzo 1492. április 9-én halt meg egy örökletes betegségben, amely lábának elüszkösödését okozta. Halálos ágyánál ott volt Michelangelo is, gyóntatónak pedig Savonarolát kérte, aki egyesek szerint megátkozta, mások szerint viszont megáldotta Lorenzót, halála pillanatában villám csapott a Santa Reparata-templomba.

medici
(Forrás: Wikipédia)

A fejedelem halálával az itáliai reneszánsz aranykora is végéhez közeledett, fél évvel később az új világ felfedezésével új történelmi korszak köszöntött be. Firenzében rövid időre a Krisztus köztársaságának megteremtésén ügyködő Savonarola vette át a vezetést, aki 1497-ben felbecsülhetetlen értékű műkincseket vettetett a „hiúságok máglyájára″. A Mediciek végül VIII. Károly francia király segítségével visszaszerezték a hatalmat, s még évszázadokig jelentős szerepet játszottak a város történetében. Lorenzo Medici két fia is a pápai trónra ülhetett, a másodszülött Giovanni X. Leó, míg fogadott fia, Giulio (meggyilkolt bátyja törvénytelen gyermeke) VII. Kelemen néven állt a katolikus egyház és az egyházi állam élén. A bőkezű fejedelem és öccse, Giuliano síremléke – mindkettőt Michelangelo készítette – a firenzei dóm Medici-kápolnájában ejti bámulatba a látogatót. A két szimmetrikus síremlék szarkofágján két-két allegorikus alak, az Est és a Hajnal, illetve az Éj és a Nappal látható, amelyek a halál és a feltámadás, a kezdet és a vég elválaszthatatlan egységét jelképezik, a falfülkékbe pedig Lorenzo és Giuliano ülő figuráját helyezte el a művész.

(mti)

• Publikálva: 2017.04.07. 16:45