a rovat írásai

Igaza lett Kossuth Cassandrának?

150 évvel ezelőtt, május 22-i keltezéssel született meg Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, mellyel a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezést bírálja, és egyben ennek következményeképp a magyar nemzet halált jósolja. Az írás címezettje Deák, akit egyszerűen csak „barátomként” szólít meg. A terjedelmes értekezés sajtó- és politikai vitákat gerjesztett, de a kiegyezés folyamatát nem szakította meg.

Sírjaik Kárpátalján domborulnak

A magyarországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület több mint 10 évet felölelő kárpátaljai hadisírgondozói tevékenységét bemutató fotókiállítás nyílt Beregszászon.

Kezdődik a Magyarpolányi Passió

A Magyarpolányi Passió a hagyományokhoz híven a falu lakóinak előadásában látható majd június első három hétvégéjén. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató színdarab a település Kálváriadombján várja az érdeklődőket, tájékoztatta az MTI-t a darab rendezője.

Szent László és a kun új színben Sepsikilyénben

Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok, mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.

Sátoraljaújhelyen Az év múzeuma

A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeuma nyerte el Az év múzeuma 2016 pályázat fődíját; Az év kiállítása pedig az OSZMI Bajor Gizi Színészmúzeumának Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című tárlata lett.

A kolhozból Manchesterbe indul Engels

A nagy-britanniai Manchesterbe szállítják egy kelet-ukrajnai faluból Friedrich Engels (1820-1895) német társadalomtudós, Karl Marx mellett a Kommunista kiáltvány társszerzőjének és a marxizmus tudományos elmélete megalapozójának szobrát, adta hírül a TSZN ukrán hírtelevízió.

Utolsó győzelmünk hordágyról megszerezve

Éppen 100 esztendeje ezen a napon történt kevés 20. századi katonai sikereink egyike, az otrantói tengeri áttörés. Ami talán a csatát vezető Horthy Miklós személye miatt is felejtésre volt ítélve egészen a rendszerváltásig, vagy még tovább is. Pedig már csak a számok alapján is egyértelmű a siker. Most, az események után 100 évvel talán már le lehet írni azt is, hogy a győzelem Horthy Miklósnak a vezényletével valósult meg, aki öt sebből vérezve, egy becsapódástól a hallását is elvesztve vezényelte le a csata végét, és vitte győzelemre a többszörös túlerő ellen hajóinkat.

Elgurították a 1100 tonnás síremléket

Látványos művelettel egészben áthelyeztek egy középkori mauzóleumot Törökországban, mert a műemléket elönthette volna a Tigris folyón épülő óriásgát vize.

P.S. (Utóirat): Szeretlek

Jóval könnyebb lett volna Mária Terézia helyzete, ha messengeren vagy emailben tudott volna üzeneteket küldeni a gyerekeinek. A német-római császárné naponta küldött leveleket fiainak és lányainak, amelyekben az uralkodói kötelességeikre és házastársi kötelezettségeikre hívta fel a figyelmet.

Nadrágot hordó uralkodó szoknyában

„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta a 300 éve született Mária Terézia 1741-ben, mikor már csak ránk számíthatott trónjának megőrzésében. Hiába, mindig is lovagias nemzet voltunk, de cserében nem mindig azt kaptuk, amit elvárhattunk volna. Mária Teréziától sem, aki ugyan adott sok jót is a magyarságnak, de még többet a dinasztiának és hű osztrákjainak.

Hogyan is költöztessék Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát?

Régészek és restaurátorok tanácskoztak vasárnap Kairóban arról, hogyan lehet biztonságosan új kiállítási helyükre, a város egy másik részében épülő új múzeumba szállítani az egyiptomi főváros központjában lévő Egyiptomi Múzeumból Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát.

Művelődés összes cikke »

Szerelmes pap és jeles filozófus

Abélard leadPierre Abélard francia teológus, filozófus, akinek nevét elsősorban a tanítványához, Héloise-hoz fűződő legendás szerelme miatt őrizte meg az utókor, nyolcszázhetvenöt éve, 1142. április 21-én halt meg.

A bretagne-i nemesi családból származó Abélard 1079-ben a Nantes-tól mintegy tíz mérföldre fekvő kis faluban, Pallet-ban látta meg a napvilágot. Mivel gyorsan tanult, már fiatalkorában véglegesen eldőlt, hogy katonáskodás helyett a teológiának és a filozófiának szenteli életét. Hamar elkerült szülőfalujából, egyházmegyéről egyházmegyére, tanítótól tanítóig vándorolt. Okította a híres compiegne-i kanonok, Roscellinus is, végül Párizsban kötött ki, a Notre Dame-székesegyházban Champeaux-i Vilmos volt a tanára. A tanítvány azonban csakhamar túlszárnyalta mesterét, rendszeresen felülkerekedett a parázs disputákban. Kettejük szikrázó vitái a középkori filozófia történetét végigkísérő univerzálé-probléma körül zajlottak, a mester realista, a tanítvány nominalista volt. A nominalisták azt a nézetet képviselték, hogy csak egyedi dolgok, illetve ezek halmazai léteznek, a tulajdonságok nem külön, csak egyedi dolgok részeként léteznek. (Csak piros almák vannak, a pirosság önmagában nem létezik, csak ember alkotta név.) A realisták ezzel szemben azt a nézetet képviselték, hogy nemcsak az egyedi dolgok, illetve ezek halmazai léteznek, hanem a tulajdonságok (univerzálék) is. (Véleményük szerint az almákat és a pirosságot egyaránt megilleti a létezés.)

Pierre Abélard
(Forrás: Wikipédia)

Abélard csillaga egyre magasabbra emelkedett, úgy döntött, hogy saját iskolát nyit. Nézetei és személyisége rengeteg tanítványt vonzottak, a Notre Dame-ra néző Montagne Sainte-Geneviéve-en álló iskolájából több neves filozófus és teológus, sőt a későbbi III. Sándor személyében pápa is kikerült. Papi hivatását sem hanyagolta el, 1115 körül kanonokká jelölték, és ekkor már a Notre Dame élén is ő állt. A minden tekintetben sikeres férfiú "bukását" egyik tanítványa, Héloise iránt érzett olthatatlan szerelme okozta. A szigorú nagybátyja oltalma alatt álló lány, aki a feljegyzések szerint éppoly gyönyörű volt, mint amilyen okos és tanult, eleinte félt viszonozni Abélard érzelmeit, de végül engedett. Kettejük törvénytelen kapcsolatának kézzelfogható következményei lettek, Héloise-nak menekülnie kellett, és egy bretagne-i faluban szülte meg fiát. A további botrányt elkerülendő Abélard titkos házasságkötést javasolt, de a nő - szerelmese egyházi pályáját féltve - nemet mondott, és még Bretagne-t is elhagyta, hogy minél távolabb legyenek egymástól. A feldühödött nagybácsi mindezt úgy értelmezte, hogy Abélard elkergette Héloise-t. A vélt tett véres bosszúért kiáltott: martalócai berontottak a sekrestyébe, és kasztrálták Abélard-t. Bár Héloise később apácának állt, Abélard pedig szerzetesként vándorolt egyik kolostorból a másikba, szerelmük életük végéig elkísérte őket. Tragikus kapcsolatuk számtalan művet ihletett, levelezésük a világirodalom legszebb alkotásai közé tartozik.

Pierre Abélard
Egymás mellett

Abélard filozófiai téren is maradandót alkotott. Sic et non (Igen és nem) című művében felelevenítette az ókori dialektika módszerét, a filozófiai problémákat az ellentétes nézetek szembesítésével oldotta meg, és kimutatta az egyházi tekintélyek állításainak ellentmondásosságát. Fő művét, a Theologiát az egyház többször elítélte, és a szerző, akit az eretnekké nyilvánítás veszélye is fenyegetett, végül mindig fejet hajtott. Etikáját Scito te ipsum (Ismerd meg önmagad) című művében fejtette ki. Úgy fogalmazott, hogy morális értelemben egyedül a szándék és az érzület számít, nem a külső világban megmutatkozó cselekvés. A jó Isten akaratának helyeslésében áll, míg a rossz Isten akaratának elvetésében. Számos irodalmi műve is fennmaradt, a magyar olvasók közül sokan ismerik Szombatesti himnuszát Babits Mihály fordításában: "Óh milyek s mekkorák / azok a szombatok, / mikkel az ég örök / udvara zeng s ragyog! / Törteknek pihenés, / bátraknak jutalom. / Isten lesz minden, és / mindenben Ő honol."

(mti)

• Publikálva: 2017.04.19. 16:36