a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

Hóeke Menyhért is volt Tömörkény István

tömörkényleadSzáz éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész, néprajzkutató. „Azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben – a keresztlevél szerint – születtem″ – írta 1913-ban kelt önéletrajzában.

 Eredetileg Steingassner Istvánnak hívták, osztrák származású édesapja 1866-ban a ceglédi vasúti vendéglőt üzemeltette, amikor december 21-én megszületett a fia. A nagy hó miatt keresztelni sem vitték be Ceglédre, s később sem látogatott el oda soha. Élete jórészt Szegedhez kötődött: iskoláit az itteni piaristáknál kezdte, majd 1877 és 1880 között a makói református gimnáziumban tanult. Okleveles gyógyszerész tanfolyamot végzett, patikus gyakornokként Szegeden, majd az oklevél megszerzése után Kisteleken is dolgozott. Ekkortájt már írással is foglalatoskodott, első, s-r i-n aláírású tárcáját (Sugáruti séták) 1884 novemberében közölte a Szegedi Híradó. A főnökével kirobbant gyógyírkészítési vitát követően hátat fordított a patikának, és 1886-ban a Híradó belső munkatársa lett. Kezdetben rendőrbírói és közigazgatási tudósításokat írt, hamarosan tárcái és elbeszélései is megjelenhettek. Hivatalosan 1895-től használta a Tömörkény István nevet. 1888-ban közlegényként besorozták, Boszniában, Bécsben, majd utolsó évében Szegeden szolgált. Leszerelése után, 1891 nyarától az ellenzéki Szegedi Napló munkatársa lett, emellett szerkesztette a Hüvelyk Matyi című élclapmellékletet is, ahol saját humoros karcolatait, tréfáit is közölte, leggyakrabban Hóeke Menyhért aláírással. 1892-től a Dugonics Társaság tagja, 1907-től főtitkára volt.tömörkény
Forrás: Wikipédia

Első novelláskötete 1893-ban jelent meg Szegedi parasztok és egyéb urak címmel, írásaira hamarosan a pesti lapok is felfigyeltek. Ettől kezdve szinte állandó szerzője lett a Pesti Naplónak és a Pesti Hírlapnak is. 1894-ben elvette a híres szegedi vendéglős, Kiss Palcsi Emma nevű leányát, boldog és kiegyensúlyozott házasságukból egy lány és egy fiú született. Amikor 1899-ben nem ő lett a Szegedi Napló felelős szerkesztője, csalódottságában megpályázta a városi könyvtár és múzeum segédkönyvtárosi állását, amelyet el is nyert. Az új állás új feladatot, új érdeklődési területet is jelentett számára, főnökével részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban és a szegedi népélet tárgyi emlékeinek összegyűjtésében. Néprajzi és régészeti tárgyú cikkeket jelentetett meg, gyűjtötte a tájszavakat, barátja és munkatársa, Móra Ferenc segítségével egyedülálló gyűjteménnyé fejlesztette a múzeum tárgyi néprajzi és régészeti anyagát. Sorra jelentek meg novelláskötetei (Vízenjárók és kétkezi munkások, Gerendás szobákból, Förgeteg János mint közerő és egyéb elbeszélések, Napos tájak, Homokos világ, Egyszerű emberek). Mórával felváltva ő írta a Szegedi Napló vezércikkeit, Margit címmel regényt is írt, színművekkel is kísérletezett, a Barlanglakókat leközölte az Új Idők, a pesti Nemzeti Színház pedig nagy sikerrel mutatta be. 1904-ben a könyvtár és múzeum igazgatója lett, haláláig az is maradt. Hivatali teendői mellett a közéletben is nagy kedvvel vállalt szerepet, 1906-tól tagja volt a Petőfi Társaságnak, 1902-től elnökölt a Szegedi Írók és Hírlapírók Körében, egyik vezetője volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének is. Tüdőgyulladás okozta a halálát 1917. április 24-én.

tömörkény
Mikszáth Kálmánnal (forrás: mek.oszk.hu)

A Szeged környéki népélet kiváló ismerője, sajátos, egyéni hangú ábrázolója volt. Hősei az alföldi szegényparasztok, kubikosok, tiszai hajósok, halászok, Tömörkény egyéni tragédiáiknak, ritka örömeiknek volt értő hangú krónikása. Írásait a kritika a naturalizmus irányzatával rokonítja, önmagukban zárt, kerek egészet alkotó novelláiban látszólagos szenvtelenséggel, a lényegre szorítkozó szűkszavúsággal, ám érzékelhető részvéttel meséli el hősei történeteit. 1994-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori igazgatója, Trogmayer Ottó az író nevét viselő díjat alapított, amellyel azóta minden év decemberében, Tömörkény születésnapjához kötődve a múzeum egyik munkatársát jutalmazzák az adott esztendőben végzett kiemelkedő szakmai tevékenységéért.

Tömörkény István levelezését archívumunkban olvasgathatja.

(mti)

• Publikálva: 2017.04.22. 13:22

Digitális Irodalmi Akadémia