a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Hóeke Menyhért is volt Tömörkény István
Száz éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész,
néprajzkutató. „Azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy
még sohasem voltam abban a városban, amelyben – a keresztlevél szerint – születtem″ – írta 1913-ban kelt önéletrajzában. Eredetileg Steingassner Istvánnak hívták, osztrák származású édesapja 1866-ban a ceglédi vasúti vendéglőt üzemeltette, amikor december 21-én megszületett a fia. A nagy hó miatt keresztelni sem vitték be Ceglédre, s később sem látogatott el oda soha. Élete jórészt Szegedhez kötődött: iskoláit az itteni piaristáknál kezdte, majd 1877 és 1880 között a makói református gimnáziumban tanult. Okleveles gyógyszerész tanfolyamot végzett, patikus gyakornokként Szegeden, majd az oklevél megszerzése után Kisteleken is dolgozott. Ekkortájt már írással is foglalatoskodott, első, s-r i-n aláírású tárcáját (Sugáruti séták) 1884 novemberében közölte a Szegedi Híradó. A főnökével kirobbant gyógyírkészítési vitát követően hátat fordított a patikának, és 1886-ban a Híradó belső munkatársa lett. Kezdetben rendőrbírói és közigazgatási tudósításokat írt, hamarosan tárcái és elbeszélései is megjelenhettek. Hivatalosan 1895-től használta a Tömörkény István nevet. 1888-ban közlegényként besorozták, Boszniában, Bécsben, majd utolsó évében Szegeden szolgált. Leszerelése után, 1891 nyarától az ellenzéki Szegedi Napló munkatársa lett, emellett szerkesztette a Hüvelyk Matyi című élclapmellékletet is, ahol saját humoros karcolatait, tréfáit is közölte, leggyakrabban Hóeke Menyhért aláírással. 1892-től a Dugonics Társaság tagja, 1907-től főtitkára volt.
Forrás: Wikipédia
Első novelláskötete 1893-ban jelent meg Szegedi parasztok és egyéb urak címmel, írásaira hamarosan a pesti lapok is felfigyeltek. Ettől kezdve szinte állandó szerzője lett a Pesti Naplónak és a Pesti Hírlapnak is. 1894-ben elvette a híres szegedi vendéglős, Kiss Palcsi Emma nevű leányát, boldog és kiegyensúlyozott házasságukból egy lány és egy fiú született. Amikor 1899-ben nem ő lett a Szegedi Napló felelős szerkesztője, csalódottságában megpályázta a városi könyvtár és múzeum segédkönyvtárosi állását, amelyet el is nyert. Az új állás új feladatot, új érdeklődési területet is jelentett számára, főnökével részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban és a szegedi népélet tárgyi emlékeinek összegyűjtésében. Néprajzi és régészeti tárgyú cikkeket jelentetett meg, gyűjtötte a tájszavakat, barátja és munkatársa, Móra Ferenc segítségével egyedülálló gyűjteménnyé fejlesztette a múzeum tárgyi néprajzi és régészeti anyagát. Sorra jelentek meg novelláskötetei (Vízenjárók és kétkezi munkások, Gerendás szobákból, Förgeteg János mint közerő és egyéb elbeszélések, Napos tájak, Homokos világ, Egyszerű emberek). Mórával felváltva ő írta a Szegedi Napló vezércikkeit, Margit címmel regényt is írt, színművekkel is kísérletezett, a Barlanglakókat leközölte az Új Idők, a pesti Nemzeti Színház pedig nagy sikerrel mutatta be. 1904-ben a könyvtár és múzeum igazgatója lett, haláláig az is maradt. Hivatali teendői mellett a közéletben is nagy kedvvel vállalt szerepet, 1906-tól tagja volt a Petőfi Társaságnak, 1902-től elnökölt a Szegedi Írók és Hírlapírók Körében, egyik vezetője volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének is. Tüdőgyulladás okozta a halálát 1917. április 24-én.
Mikszáth Kálmánnal (forrás: mek.oszk.hu)
A Szeged környéki népélet kiváló ismerője, sajátos, egyéni hangú ábrázolója volt. Hősei az alföldi szegényparasztok, kubikosok, tiszai hajósok, halászok, Tömörkény egyéni tragédiáiknak, ritka örömeiknek volt értő hangú krónikása. Írásait a kritika a naturalizmus irányzatával rokonítja, önmagukban zárt, kerek egészet alkotó novelláiban látszólagos szenvtelenséggel, a lényegre szorítkozó szűkszavúsággal, ám érzékelhető részvéttel meséli el hősei történeteit. 1994-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori igazgatója, Trogmayer Ottó az író nevét viselő díjat alapított, amellyel azóta minden év decemberében, Tömörkény születésnapjához kötődve a múzeum egyik munkatársát jutalmazzák az adott esztendőben végzett kiemelkedő szakmai tevékenységéért.
Tömörkény István levelezését archívumunkban olvasgathatja.
(mti)