A Forradalmi Törvényszékeket a hatalomátvételkor azonnal megszüntetett bírósági rendszer helyére állította fel a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-én, mindjárt a negyedik rendeletében. Kezdetben minden vörösök által uralt településen szerveztek ilyeneket. A testület alapszinten egy elnökből, az ügyész szerepét játszó vádbiztosból és a jegyzőből állott. A törvényszékek tagjairól politikai döntések születtek, az állás betöltéséhez nem volt előírva a jogi végzettség. Viszont bárhol és bármikor vádirat nélkül is ítéletet hozhattak, amit azonnal végre kellett hajtani. Fellebbezésnek nem volt helye, a kegyelmi kérvény nem halasztotta el a végrehajtást. Könnyen el lehet hát képzelni, hogy kezdetben milyen justizmordokat eredményezett ez a fajta törvénykezés, ezért a későbbiekben Kun Béláék igyekeztek a járási és megyeszékhelyekre koncentrálni a törvényszékek működését.

 

 

Persze, ha a hatalom megtartásához az kellett, akkor a törvényesség látszatára sem adva terrorcsapatokat küldtek az elégedetlenkedők ellen, mint tették azt 1919. június 24-én Szentendrén is. Ahol a Duna partján agyonlőtték Kucsera Ferenc káplánt, aki nem volt hajlandó elárulni, hogy ki verte félre a katolikus templom harangjait, jelt adva ezzel a vörös uralom elleni fellépésre. (Másnap indultak el óbudai kikötőjükből a monitorok, hogy a ludovikásokkal együtt elsöpörjék a proletárdiktatúrát.) De térjünk csak vissza a fényképhez, mert a szereplők közül Balogh János vádbiztos további sorsáról pontos adatok vannak. Baloghot 1919. augusztus 9-én fogták le fehér tisztek és rendőrök, felesége hetente kétszer, 15 perc erejéig látogathatta, de rettegésben teltek a napjai. A román megszállás miatt szeptember 5-én más vezető fehérvári kommunistákkal együtt egy hullaszállító kocsiban indították el Siófok, Horthy főhadiszállása felé. A már a börtönben előforduló verések az úton rendszeressé váltak, Szabadbattyánban, a vasútállomáson pedig az elviselhetetlenségig fokozódtak, miközben akasztási előkészületeket is imitált a jórészt tisztekből álló kíséret. Végül mindenkit felraktak a siófoki vonatra, ahol aztán a Fogas szálló pincéjében megkezdődtek az éjszakai kihallgatások.

Végül szeptember 16-án indult haza a társaság, Baloghot október 26-án ítélték hét év fegyházra, de a fogolycsere miatt már 1922. augusztus 6-án az orosz elvtársakhoz utazhatott feleségével és fiával együtt. (Leninék megfenyegették Magyarországot, ha nem engedik ki a proletárdiktatúra főkolomposait, kivégzik a még náluk fogságban lévő magyar tiszteket.) Balogh előbb vagy 10 évig gyári munkásként dolgozott, majd megtanulva a nyelvet a Marx-Engels Intézet másodosztályú tudományos munkatársa lett és „proletáríró″. 1938-ban ugyan elvesztette 1922-től meglévő párttagságát, de 1945-ben már az Igaz Szó munkatársa volt. 1946-ban keveredtek feleségével haza, pontosabban Budapestre, majd hosszas kórházi kezelés után előbb Békésen, majd Vecsésen éltek, immár a bírói nyugdíjból. Balogh János a felesége halála után visszaköltözött a fiához a Szovjetunióba, utolsó levele 1957 februárjában érkezett meg ismerőseihez.

Pálffy Lajos