a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Balogh a vörös vádbiztos

elsullyedt_vilagok_leadEgy fényképet nézegetek a MaNDA gyűjteményében, a székesfehérvári Forradalmi Törvényszék tagjai vanak rajta. Balról jobbra Fekete József elnök, Ferslik Ferenc és Bencsik István bírók, Bognár Gyula irodavezető, Balogh János vádbiztos és Vámos Dezső jegyző. Élet és halál urai voltak 1919 tavaszán és nyarán a megyeszékhelyen.
A Forradalmi Törvényszékeket a hatalomátvételkor azonnal megszüntetett bírósági rendszer helyére állította fel a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-én, mindjárt a negyedik rendeletében. Kezdetben minden vörösök által uralt településen szerveztek ilyeneket. A testület alapszinten egy elnökből, az ügyész szerepét játszó vádbiztosból és a jegyzőből állott. A törvényszékek tagjairól politikai döntések születtek, az állás betöltéséhez nem volt előírva a jogi végzettség. Viszont bárhol és bármikor vádirat nélkül is ítéletet hozhattak, amit azonnal végre kellett hajtani. Fellebbezésnek nem volt helye, a kegyelmi kérvény nem halasztotta el a végrehajtást. Könnyen el lehet hát képzelni, hogy kezdetben milyen justizmordokat eredményezett ez a fajta törvénykezés, ezért a későbbiekben Kun Béláék igyekeztek a járási és megyeszékhelyekre koncentrálni a törvényszékek működését.
 
forradalmi törvényszék
Forrás: MaNDA
 
Persze, ha a hatalom megtartásához az kellett, akkor a törvényesség látszatára sem adva terrorcsapatokat küldtek az elégedetlenkedők ellen, mint tették azt 1919. június 24-én Szentendrén is. Ahol a Duna partján agyonlőtték Kucsera Ferenc káplánt, aki nem volt hajlandó elárulni, hogy ki verte félre a katolikus templom harangjait, jelt adva ezzel a vörös uralom elleni fellépésre. (Másnap indultak el óbudai kikötőjükből a monitorok, hogy a ludovikásokkal együtt elsöpörjék a proletárdiktatúrát.) De térjünk csak vissza a fényképhez, mert a szereplők közül Balogh János vádbiztos további sorsáról pontos adatok vannak. Baloghot 1919. augusztus 9-én fogták le fehér tisztek és rendőrök, felesége hetente kétszer, 15 perc erejéig látogathatta, de rettegésben teltek a napjai. A román megszállás miatt szeptember 5-én más vezető fehérvári kommunistákkal együtt egy hullaszállító kocsiban indították el Siófok, Horthy főhadiszállása felé. A már a börtönben előforduló verések az úton rendszeressé váltak, Szabadbattyánban, a vasútállomáson pedig az elviselhetetlenségig fokozódtak, miközben akasztási előkészületeket is imitált a jórészt tisztekből álló kíséret. Végül mindenkit felraktak a siófoki vonatra, ahol aztán a Fogas szálló pincéjében megkezdődtek az éjszakai kihallgatások.
Végül szeptember 16-án indult haza a társaság, Baloghot október 26-án ítélték hét év fegyházra, de a fogolycsere miatt már 1922. augusztus 6-án az orosz elvtársakhoz utazhatott feleségével és fiával együtt. (Leninék megfenyegették Magyarországot, ha nem engedik ki a proletárdiktatúra főkolomposait, kivégzik a még náluk fogságban lévő magyar tiszteket.) Balogh előbb vagy 10 évig gyári munkásként dolgozott, majd megtanulva a nyelvet a Marx-Engels Intézet másodosztályú tudományos munkatársa lett és „proletáríró″. 1938-ban ugyan elvesztette 1922-től meglévő párttagságát, de 1945-ben már az Igaz Szó munkatársa volt. 1946-ban keveredtek feleségével haza, pontosabban Budapestre, majd hosszas kórházi kezelés után előbb Békésen, majd Vecsésen éltek, immár a bírói nyugdíjból. Balogh János a felesége halála után visszaköltözött a fiához a Szovjetunióba, utolsó levele 1957 februárjában érkezett meg ismerőseihez.

Pálffy Lajos  

• Publikálva: 2017.05.04. 12:01

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.