a rovat írásai

A tengerbe temetik a híres festőt

Életének 104. évében elhunyt Karl Otto Götz német festő, a háború utáni korszak absztrakt művészetének úttörője a Rajna-Pfalz tartományban lévő westerwaldi otthonában.

Online együtt Van Gogh öt napraforgója

Rendhagyó módon, egynapos online kiállítás keretében mutat be Vincent van Gogh napraforgós festményei közül ötöt a londoni nemzeti galéria hétfőn.

Zseniális kismester az ágyneműtartóban

Vannak még csodák, ilyen például hogy előkerült a teljes hagyatéka Stein János Gábornak, Lotz Károly első számú tanítványának. Bizony, 150 festmény, rengeteg vázlat, fénykép, okmányok és még a mester palettája is. Első nekirugaszkodásként a Kieselbach Galériában nézhetjük meg augusztus 20-ig bravúrosan megfestett aktjait

Egy életmű nemezből

Vidák István népművész, textilművész, nemezművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának életmű-kiállítása nyílt meg Noé bárkáján címmel szerdán a Pesti Vigadóban a művész 70. születésnapja alkalmából.

Sanghajban a magyar Caravaggio

Egy magyar festő Párizsban címmel nyílik kiállítás Csernus Tibor festői életművéből pénteken a sanghaji Liu Haiszu Művészeti Múzeumban.

Borromini a szent szenvedély építésze

Háromszázötven éve, 1667. augusztus 3-án halt meg Francesco Borromini, az itáliai barokk építészet meghatározó egyénisége.

80 éves az első fotós Kossuth-díjas

Korniss Péter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes művész, a Nemzet Művésze, a kortárs magyar fotográfia kiemelkedő alakja augusztus 4-én nyolcvanéves.

Szobrász, aki együtt vadászott Ferenc Józseffel

Minden idők talán legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrásza volt, ma is tündérpalotának tűnő villaműtermet épített a Stefánia és az Ajtósi Dürer sor sarkán. Harminc évig vadászott együtt Ferenc Józseffel, akit feleségével együtt többször meg is mintázott. Ami a Hősök terén ma látható, az túlnyomó részt az ő munkája. Aztán fordult a kocka, számos műve nemkívánatos lett, a Döbrentei térre is csak 1986-tól látható a szomszédos híd névadójának szobra.

Eljött a Hejettes Szomlyazók ideje is

Úgy látszik, eljött az idő, hogy megemlékezzünk a Hejettes Szomlyazókról is. És akkor mindjárt két kiállítással is, az Új Budapest Galériában május végétől szeptember elejéig a csapat első három évét, a Ludwig Múzeumban pedig 1987-től a megszűnésükig tartó időszak mától kerül terítékre.

Művész dolgozik a Mexikót elszeparáló falon

Az Egyesült Államok és Mexikó között húzódó, sokat vitatott falra egy mexikói művész festett képet, amely egy pillangók közül kinyúló baráti kezet ábrázol.

A szebeni kőfaragóktól a tihanyi bivalyokig

Szobrokat, grafikákat és festményeket vonultat fel Borsos Miklós szobrászművész gyűjteményes kiállítása, amely péntektől látható Budapesten, a Várkert Bazárban.

Művészet összes cikke »

Gyerekekkel és fotóapparáttal Erdélyben

sóti leadErdélybe manapság már senki sem indul el fényképezőgép nélkül. És a sok csoda láttán kattogtatnak is szaporán a messziről jött emberek. Vannak aztán olyanok is, akik nem csak a fényképalbumba, jobban mondva a laptop memóriájába, vagy a külső meghajtóra fényképeznek, hanem ennél jóval többet tesznek a megmaradásért. Közöttük van a 12. kerületi városházán most kiállító Sóti István is.

A Virányos Általános Iskola nyugdíjba készülő testnevelője már a kormány által támogatott utazások előtt évekkel vezetett egyhetes túrákat felső tagozatosoknak Erdélybe. Igaz, ebben támogatta a kerületi önkormányzat is, de mégis csak az övé volt a munka java: a csapat összegyűjtése, a programok, az út, a szállás és az étkezés megszervezése. Így aztán a hegyvidéki általános iskolások lehetőséget kaptak arra, hogy megismerjenek egy elszakított országrészt, rádöbbenjenek arra, hogy ott messze is magyarok laknak, és így ne „románozzák” le az onnan érkezőket. Sóti István pedig amellett, hogy megmutatta az ifjúságnak az ottani csodákat, a mi szerencsénkre fényképezett is.

sóti

Fényképezett, és olyan tiszta, szép fotókat állított most ki, amiknek elkészítéséhez több kell, mit a boltban mindenki számára elérhető profi felszerelés. Ezekhez a képekhez szükségeltetik egy erős érzelmi azonosulás is, mert anélkül szép, de üres tájakat, furcsa épületeket látna csak az ember. Sóti István képein a helyiek mellett természetesen megjelennek a túrákon részt vevő tanítványok is, a kiállítást hirdető fotón például egy erődtemplom több szintes falára rögzített faerkélyekre állítva. És ott vannak a székely magyarok, a helyiek is, a legénykék a gumikerekű fogatokon a fotós felé árvalányhajas kalapot emelve. Vagy a húsvéti locsolkodás modernizált, spray-vel megoldott változata, aztán a kisgyermek három kerekű biciklivel az ódon kapu alatt. És az itt is látható nevető szemű öregasszony kékre meszelt roskatag házának tornácán, ahogy kinéz a fényképezőgépével foglalatoskodó túravezetőre.

sóti

Erdélyt sokan fényképezték már, és fogják is még természetesen. Mert ott vannak azok a lélegzetelállítóan szép természeti csodák, a helyi szokások, és színes viseletek. Készültek és készülni is fognak még jobb és rosszabb képek. Hogy miért tudom ajánlani mégis most Sóti István erdélyi fotóit, azt jórészt már elmondtam. Mindehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy nézzék meg jól a cikkhez mellékelt három fényképet. Ha ez nem csinál kedvet, hogy a többiért elmenjenek a Böszörményi útra, az baj. Az viszont még nagyobb baj, ha a képek láttán nem merül fel Önökben egy erdélyi út terve.

sóti

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.07. 11:26