Eljött a Hejettes Szomlyazók ideje is

Úgy látszik, eljött az idő, hogy megemlékezzünk a Hejettes Szomlyazókról is. És akkor mindjárt két kiállítással is, az Új Budapest Galériában május végétől szeptember elejéig a csapat első három évét, a Ludwig Múzeumban pedig 1987-től a megszűnésükig tartó időszak mától kerül terítékre.

Az 1984-ben induló vidám csapatot Beöthy Balázs, Danka Attila, Elek István (KADA), Fekete Balázs, Kardos Péter, Nagy Attila, Várnagy Tibor, Vidákovich István alkotta. Közülük néhányan Somogyi Győző rajzszakkörébe jártak, ott jutott eszükbe a közös alkotás gondolata. 1984-es kiáltványukban az intézményesült művészettel szemben álló, tekintélyellenes, spontán, ötletszerű művészet mellett szálltak síkra. A közös festést, szobrászkodást, „akciózást” és zenélést sokak szerint elsősorban jó bulinak, unaloműző időtöltésnek tekintették. Néhány mondat első kiáltványukból: „Fontosabb szavak a stúdió munkatervéből: Ötlet, spontaneitás, unalom, semmit-tevés, ellentmondás, belső ellentmondás, közösség, közösség-ellenesség, törekvés, lemondás, kegyelem, erőszak; a stúdió beszélgetés- illetve megbeszélés-ellenes, a jövőben nem beszél meg semmit, nem egyeztet, nem szervez, nem teher. pártolja a konkrét és egyszerű dolgokat, illetve talán még azokat a leginkább; ötleteket vet fel, elfogadja vagy elveti ezeket igennel vagy nemmel, de nem indokol, nem minősít, nem elemez, nem rendszerez stb.”

Az első kiállítás

A társaság a diktatúra visszaszorulásának, ama bizonyos szelep egyre nagyobbra nyílásának köszönhette a létét. Szamizdatban kiadhatták a világnézettségi magazint, 1984 nyarán az Ábrahámhegy melletti Kisörspusztán, a természet lány ölén pedig megrendezhették első kiállításukat is. Tevékenységük nem állt messze a polgárpukkasztástól, csak hát itt a polgárok híján a hivatali elvtársak voltak célba véve. A munkásságuk egyre konszolidálódó részét bemutató Ludwig Múzeumban láthatjuk mától egészen szeptember 10-ig. Amit a csapat kezdetben egy jó bulinak gondolt, az a dolgok rendje szerint a hivatalos, bevett művészet része lett. Ami esetükben még a kimúlóban lévő Kommunista Ifjúsági Szövetség művészeti díjának kiérdemlését is jelentette. Újabb, 1989-es kiáltványukban rezignáltan tudomásul is vették ezt a helyzetet: „Ezen Helyettes Szomjazók köre egységes, a hivatalos képzőművészeti közéletbe történt integrálódás során működése intézményszerűvé vált. A műsorszórás (és szerkezet) keretein belül - a számára adódó - szerepet következetesen és rendszeresen betölti. A hajdanvolt önképzőkörszerű, összművészeti társulás tevékenysége a hivatalos, sokszor protokolláris, állami kiállításokon való részvételre szűkült. A csoport hat tagból áll, ezek rutinná vált öncenzúrát gyakorolnak. Bizonyos karriert magunkénak tudhatunk, azonban a tagok közötti fő összetartó erő még ma is a feltételezett jövőbeni érvényesülés hite. A csoport ugyanis, bár már keresett bizonyos pénzt az évek során, ez az anyagi erő azonban oly csekély mértékű, hogy tagjai megélhetését nemhogy nem fedezi, de még a művészeti tevékenység folytatásához sem nyújt kielégítő fedezetet. A csoport beszélgetés-, illetve megbeszélés-ellenessége sajnos oda vezetett, hogy a tagok közötti kapcsolat elsorvadt. A tagság találkozói, a korábbi elmélyült és emelkedett együttlét után, ma már kizárólag adminisztratív ügyek intézésére korlátozódnak. Ennek megfelelően ezek légköre hivatalossá, kevésbé önfeledté, oldottá, egyre inkább diplomatikussá vált. A csoport az Éreztető Ipari Nagyhatalmak ellenlábasából, azok hűséges kiszolgálója lett. Mindenki lehet az Éreztető Nagyhatalmak kiszolgálója, s ezért nemhogy büntetés, de jutalom járt, esetünkben is.”

Munkácsy Siralomház című festményének újraértelmezése

Így aztán 1992-ben szépen be is szüntették működésüket.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.07.14. 11:59