a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

boudelaire leadSzázötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Párizsban született 1821. április 9-én. Apját korán elvesztette, anyja újból férjhez ment egy magas rangú katonatiszthez. Mostohaapja fegyelemre akarta szoktatni a fiút, és tizenegy évesen a lyoni College Royalba küldte növendéknek. Az ifjú Baudelaire 1836-tól a párizsi Lycée Louis le Grand diákja lett, és a mostohaapja szigora elleni lázadásként kihívó és fegyelmezetlen magatartást tanúsított, tanárai a koraérett romlottság példájának tekintették. Az érettségi után – anyja nem kis riadalmára – bejelentette, hogy írásból kívánja fenntartani magát. Szabadon akart élni, olvasni akart és élvezni a Latin Negyed diákéletét, ezért 1840-ig névleg jogi tanulmányokat folytatott. Valószínűleg ekkor lett az ópium és a hasis rabja, s kapta meg a vérbajt is, későbbi szenvedéseinek egyik forrását. 1841-ben mostohaapja két évre Indiába küldte, hogy véget vessen a bohém életnek. Baudelaire az unalmas utazás során azzal szórakozott, hogy megbotránkoztatta a többi utast. Egy vihar miatt kikötöttek Mauritius szigetén, ahol annyira elbűvölte a természet és a helyi nők szépsége, hogy nem is folytatta útját Indiába, helyette Réunion szigetére ment, majd 1842 februárjában vissza Párizsba. A tengeri utazás élete legmeghatározóbb élménye lett: előhívta romantikus hajlamait, átitatta az egzotikum, a messzeség nosztalgiájával, a trópusi tájak színeivel és érzékiségével.

baudelaire

1842-ben, elérve a nagykorúságot, kikérte apai örökségét, és megkezdte szertelen és pazarló életét. Ekkor jelent meg életében a mulatt Jeanne Duval, a Fekete Vénusz című szerelmi ciklusának ihletője, akihez élete végéig ambivalens érzések fűzték. Több képzőművésszel is megismerkedett, s szert tett arra a festészeti képzettségre, amelynek a képzőművészeti kritikái eredetiségüket köszönhetik. 1844-ben, miután pénze csaknem elfogyott, családja gyámság alá helyezte, és az örökség maradékából csak havi járadékot juttatott neki. Bizonyítékul, hogy íróként is meg tud élni, képzőművészeti kritikákat tartalmazó könyvet adott ki, és versei is megjelentek. 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az önéletrajzi La Fanfarlót. 1848-ban fehér munkászubbonyban és cilinderben, fegyverrel a kézben állt a barikádokon, de igazán jelentős szerepet nem játszott. A forradalom után neve egyre ismertebbé vált művészeti kritikái, majd Poe-fordításai révén. 1852-ben – egy időre – szakított Jeanne Duvallal, és érdeklődése Aglaé Sabatier felé fordult, aki a Fehér Vénusz című ciklus ihletője lett. 1854-ben Marie Daubrun színésznő igézte meg, így született a Zöldszemű Vénusz ciklusa. 1855-ben a Revue des Deux Mondes leközölte egy 18 darabból álló válogatását, amelynek megjelenése után sokan obszcenitással vádolták a költőt.

bodelaire

1857-ben jelent meg leghíresebb könyve, A romlás virágai, amelynek újdonsága a hagyományos versformák és a merőben új témakezelések, kifejezések, nyelvi fordulatok egysége volt. Beleírtam ebbe az iszonyatos könyvbe minden gondolatom és gyűlöletem, beleírtam a szívem és a vallásom, írta a könyvről. Ám a bíróság nem értékelte a művészi őszinteséget, és a közerkölcs megsértéséért pénzbüntetésre ítélte a szerzőt és a kiadót, hét vers kivételére kötelezve őket. A költőt megviselték az események, ám továbbra is írta kritikáit és prózaverseit, amelyeket a Párizsi spleen című gyűjtemény darabjainak szánt. 1860-ban A mesterséges mennyországok címmel két tanulmánya jelent meg a hasis és az ópium hatásáról. 1864-ben Belgiumba utazott, ahol előadások tartásával próbált meg anyagilag és szellemileg talpra állni, sikertelenül. 1866-ban Namurben szélütés érte. Visszaszállították Párizsba, ott is halt meg édesanyja karjai között 1867. augusztus 31-én.

(mti)

• Publikálva: 2017.08.29. 12:46

Digitális Irodalmi Akadémia