Magyar király Jeruzsálem falai alatt

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője. Már csak azért is igaza van, mert II. András királyunkról szerintem leginkább az maradt meg az emberekben, hogy hagyta megöletni a feleségét, meg hogy mindenféle kurtanemesek rákényszerítették az Aranybulla kiadására, ezzel korlátozván a hatalmát. Pedig ő volt az a magyar uralkodó, aki a Szentföldön menetelt a magyar hadakkal és Akkon városában felvette a Jeruzsálem királya címet is.

És azt sem felejtsük akkor el, hogy számos hadjárat után a magyar király címei közé éppen ő illesztette be a „Halics és Ladoméria királya” titulust, ami talán még Ferenc József idejében is ott volt a hosszúra nyúló listában. Szóval, talán a legkalandosabb életű uralkodónk volt ez az András, a bizánci neveltetésű és műveltségű III. Béla második fia. Aki kezdetektől fogva rosszul viselte a másodhegedűs szerepet, így először bátyja királyságából a dalmát-horvát hercegséget kanyarította ki magának, amit aztán szerb területekkel is gyarapított. Közben kétszer is csatázott Imre királlyal, aki végül halála előtt megtette riválisát fiának, III. Lászlónak a gyámjává. A gyermek aztán egy év múlva, 1205-ben elhalálozott, innen indul András három évtizedes uralkodása. Amit végigkísért a pénznélküliség és az ország régi és új nagyuraival való torzsalkodás. Utóbbiak pedig éppen az első feleségével, az isztriai és krajnai őrgróf és merániai herceg lányával érkeztek ide. Ők voltak azok a bizonyos merániaiak, akiket szívből gyűlöltek a régi kiváltságosok és miközben András éppen az emlegetett Halicsot, tehát a mai Galíciát próbálta országához csatolni, hát Bánk bán és Péter ispán vezetésével, azt a bizonyos központozás nélküli, ravasz levelet megíró János érsekkel együtt puccsot csináltak, és lemészárolták a királynéi udvartartást az ötgyermekes anyával együtt.

Forrás: MaNDA

Péter ispánt karóba is húzatta a hazatérő király, de hogy Bánk hogyan úszta meg, azt nem tudom. Viszont András ezután még kétszer is nősült, rokonságba keveredett a francia királlyal, és lendületesen osztogatta tovább a királyi birtokokat, a Barcaságba például 1211-ben betelepítette az adómentességet élvező Német Lovagrendet, igaz később őket fegyverrel elzavarta, az erdélyi szászokat viszont a Ceausescu regnálásáig létező Szászföldre csoportosította, de pénze, az nem lett több még a rendszeresen szedett rendkívüli adók bevezetése után sem. Ráadásul Andrásnak volt egy régi ügye is, megfogadta a pápának, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre. Erre végül 1216-ban került sor, amikor is a bizánci székhelyű, 1204-óta létező Latin Császárság trónjára is esélyessé vált. Itt azonban egyik riválisa gyorsabb volt, így András és nyalka vitézei nem a szárazföldön, Bizáncon keresztül, hanem a velenceiek által kiállított flottával utaztak a Szentöldre, András pedig pénz híján Zára városával fizette ki a ravasz kereskedőket. Aztán nem sokra jutottak a magyarok a szeldzsukok által akkor már jórészt elfoglalt területeken, András is csak néhány előnyös házassági szerződést tudott felmutatni, amiket az 1218-as hazaúton kötött.

Itthon pedig megint a pénztelenség várta, ráadásul a 8 évesen megkoronázott örököse, Béla intrikái, aki Szlavóniát kormányozta ekkoriban. 1222-ben (a legkönnyebben megjegyezhető évszám töriből) megszületik hát az aranypecsétes oklevél a híres nemesi ellenállási záradékkal. Rá tíz esztendőre pedig a zalai szerviensek jogot kapnak a királytól arra, hogy saját maguk járjanak el peres ügyeikben. A történészek ezt tartják a köznemesség kialakulása során az első fontos lépésnek, és a nemesi vármegyéknek is ez lett az alapja. Andrást viszont ez már nem nagyon érdekelte, még 1235 nyarán móresre tanítja a nyugati területekre törő II. Harcias Frigyes osztrák őrgrófot (ő fogja majd el a tatárok elől menekülő IV. Bélát), majd szeptember 21-én, nem egészen hatvan évesen elhalálozott.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.09.25. 10:11