Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

A 28 évesen meggyilkolt uralkodó, a sokáig az utolsó Árpád-házi királynak tartott Kun László már egészen kiskorában megtapasztalhatta, milyen az, amikor az apja és a nagyapja egymással harcolnak a hatalomért. Mert a későbbi V. István és IV. Béla bizony a végén fegyverrel estek egymásnak, és eme véres rivalizálás kapcsán a király emberei a gyermek Lászlót is elfogták és anyjával, Kun Erzsébettel együtt Turóc várába zárták. Aztán amikor az apa kerekedett felül, persze kiszabadultak, de István trónra kerülésével tovább folytatódott a vesszőfutás. A király a dunántúli Kőszegiek, a felvidéki Csákok és Gutkeled Joachim bán táborai között őrlődött, még azt is el kellett viselnie, hogy a bán 1272-ben Kapronca várába zárja gyermekét, akit ereje híján, nem tudott kiszabadítani. V. István bele is halt ebbe az őrlődésbe, és 10 éves fia fejére került a Szent Korona. László helyett természetesen a gyámok: hol a Csákok, hol a Kőszegiek kormányoztak még öt évig, majd a Rákosra összehívott országos gyűlés 1277-ben nagykorúsította az uralkodót, aki ígéretet is tett a rend helyreállítására.

Forrás: MaNDA

Mindenek előtt a néhány nyugati megyét elfoglaló, a Csákokkal szövetséges feltörekvő cseh királyt, II. Ottokárt kellett kiszorítani az országból. Ezt I. Habsburg Rudolf osztrák herceg szövetségében, kun lovasságát bevetve a morvamezei csatában sikerült is megoldani 1278-ban. Ottokár is elesett, viszont a csávából kihúzott Rudolf ekkor alapozta meg a Habsburgok bécsi uralmát. Egy év múlva az egyház ügyeit rendezendő, III. Miklós pápa legátust küldött Magyarországra, Fülöp fermói püspök viszont egy kalap alatt a pogány kunok kérdését, térítését is megoldotta volna. A király pedig anyja és kun barátai, szövetségesei miatt sem nagyon igyekezett a Fülöp által kicsikart rendelkezéseket végrehajtani. Ezért hát a haragos legátus ki is közösítette a királyt, és egyházi átok alá vonta az országot. Hogy aztán ez adta-e meg a végső lökést, azt nem tudni, de László eztán egyre többet időzött kun barátai között, felvette ruháikat, tartotta szokásaikat, és feleségét, a 8 éves korában elvett Anjou Izabellát is kun ágyasokra cserélte. Sőt, odáig jutott, hogy a margitszigeti kolostorba is záratta, legkedvesebb szeretője, Édua pedig megkapta a királynéi javadalmakat.

Na, ezt már a nagyurak, és az egyház sem tudta lenyelni, Ladomér érsek is kiközösítette a királyt és arra kérte Rómát, hirdessen keresztes hadjáratott az ország ellen. A bárók pedig harmadszor is elfogták, hogy aztán sűrű könnyek között, mindent megígérve alázkodjon meg előttük. De hát kutyából nem lesz szalonna, László sem változott meg, ezért aztán a feltételezések szerint éppen kun cimboráit, Arbuzt, Törtelt és Kemecsét bérelték fel elpusztítására. Ők pedig a Kőrösszeg melletti kun táborban 1290. július 10-én el is végezték a véres munkát.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.10.03. 11:10