Krúdy és a walesi herceg
Halálának 80. évfordulója kapcsán megpróbáltunk bármiféle mozgóképes anyagot felkutatni, amiben Krúdy
Gyulát lehet látni.Aki még halála előtt egy évvel – szívbajosan, nehéz légzéssel, gyomor- és májpanaszokkal is – úgy megvagdos kardpárbajban egy m. kir. századost, hogy azt kénytelenek felettesei nyugdíjazni, tartós fogyatékosság miatt. A százados ugyanis be mert szólni az óbudai éjszakából hazafelé tartó és az utcán kisdolgát végző írónak, aki ezt nem vette jó néven. Igen, Krúdy Óbudára költözése után nem sokkal újra inni kezdett, amihez e kedves városrész minden feltételt maradéktalanul biztosított is számára. Számtalan kocsmájával, remek boraival és étkeivel más városrészek ilyesmire fogékony polgárainak is úticélt jelentett. Az utolsó Óbudáról a belső városrészek felé induló villamos vidáman daloló vagy éppen csendesen szunyókáló emberekkel volt mindig tele. Krúdy, aki a Templom utca 15.-ben alig 50 méterre lakott törzshelyétől, a Kéhli vendéglőtől, ezekben a hónapokban már csak gondolataiban utazott az elmúlt fiatalsága pesti helyszíneire, többek között a Teleki tér és a Népszínház, vagy a Magyar utca, későbbiekben pedig az Andrássy út környékére. Ahol a főváros leghíresebb bordélyai, mulatói kínálták a testi élvezeteket olyan magas fokon, hogy Krúdy írásai (Velszi herceg, 1920) és más visszaemlékezések szerint maga az aktuális walesi herceg is el volt kápráztatva a vendéglátás minőségétől. (Krúdy kisregényében Pilisi Róza szalonja a „velszi” herceg törzshelye.)
Krúdy vélhetően nem a későbbi VII. Edward kalandjait szövi bele írásaiba, aki végül is járhatott volna fővárosunkban. Az elragadó modorú, kiváló szellemi képességekkel megáldott szoknyabolond Edwardnak jobbára walesi hercegként 60 éves koráig kellett várnia a trónra, tehát volt ideje végiglátogatni Európa híres nyilvánosházait. Párizsi tartózkodását a nagyszerű Toulouse-Lautrec, maga is egy ilyen műintézmény állandó lakója, örökítette meg egy pajzán rajzon. Az alig tíz évet trónon töltő VII. Edward, aki jó kapcsolatot ápolt Vámbéry Árminnal, inkognitóban járhatott nálunk, de valószínűbb, hogy Krúdy „velszi hercege” a jellegzetesen szőkés VIII. Edward (született 1894-ben, walesi herceg 1911-től) volt inkább. Ő szintén a gyengébbik nagy rajongója volt, olyannyira, hogy nem egészen egy éves uralkodás után a brit trónról is képes volt lemondani 1936. decemberében az egyszer már elvált Mrs. Simpson bájaiért.
A herceg korábbi ittlétének nincs filmes, fényképes nyoma, de 1935. februári látogatását már tudósítással dokumentálta a Magyar Film Iroda. A felvételeken a Chester grófjaként szereplő, a barackpálinkával közelebbi ismeretséget kötő Edwardot először szállodájából, a Dunapalotából távozóban kapta „az adott lehetőségek keretei között” kameravégre a Filmiroda operatőre. A későbbi VIII. Edward egyébként a Várba, a királyi palotába hajtatott, aminek az erkélyéről megtekintette az őrségváltást. A második tudósítás 1935. szeptemberében került a mozikba, felirata szerint a herceg engedélyt adott a Híradónak, hogy rövid felvétel készüljön róla. A filmkockákon a rá váró tömeget nem különösebben meghatottan szemlélő embert látunk, aki kalapjának vízszintes mozgatásával igyekszik véget vetni a hangos éljenzésnek.
Hogy aztán miért várta és éljenezte tömeg Simpson asszony hódolóját, arra a kedves Olvasótól várunk választ. Mint ahogy arra is, hogy a február és szeptember közötti időszakot végig Magyarországon töltötte-e Edward, akit nemsokára a brit trónra ültetnek, majd pedig hallatlan módon otthagyja azt.
PL