Csontváry-kiállítás 1946-ban
Csontváry egyszeri és megismételhetetlen. Nem tartozik sehova, nem
izmus, csak egy kiemelkedő pontja a képzőművészetnek. Csontváry magyar, a
világ által méltatlanul mellőzött kategóriából.Annak ellenére, hogy már aktív idejében is volt kiállítása Pesten és Párizsban is, 1994–95-ben pedig legjobb képeit megutaztatták Stockholmba, Rotterdamba és Münchenbe is. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt II. kerületi szervezete is kiállította műveit.
Amelyek, mint tudjuk, kis híján ebek harmincadjára kerültek. Ha az ifjú építész, Gerlóczy Gedeon egy buliba tartván nem veszi észre a Fehérvári (ma Bartók Béla) utca egyik kapuján a feliratot, no és éppen akkoriban nem figyelmezteti az apja, hogy valamit kellene kezdenie az elértéktelenedő nagyapai örökséggel, hát akkor nincs most Magányos cédrus, és nincs sem Baalbek, sem Taormina. Nincs a Nagy Tarpatak, vélhetően nincs Csontváry sem. Mert a környék fuvarosai már jöttek a kocsiponyvának kiválóan alkalmas, olajfestékkel víztaszítóvá tett értékes belga vásznakért. Meg is akarták verni Gerlóczyt, aki szerintük túlságosan felhajtotta az árakat, így ők meg elestek a jó ponyváktól.
Pedig 1905-ben, 1908-ban és 1910-ben is volt nagyobb kiállítása Budapesten, 1907-ben pedig 40 képét állították ki Párizsban. A halála után, már Gerlóczy anyagából, 1930-ban az Ernst Múzeum rendezett nagyhatású, 70 képet felvonultató kiállítást, 1936-ban pedig 15, a gácsi patika padlásán talált, eddig ismeretlen képét állította ki egy fővárosi galéria. Ezután következik a sorban a kommunisták által szervezett kiállítás, amelyről a MAFIRT Krónika 1946 októberében tudósított. Ahol Szegi Pál, akkoriban ismert műkritikus mutatta be a Gerlóczy által megmentett képeket. A falakon jól azonosítható a Sétakocsikázás újholdkor Athénban, a Zarándoklat a cédrusokhoz Libanonban, a Jajcei vízesés, a Tengerparti sétalovaglás, a Vihar a Hortobágyon és a Marokkói tanító is.
PL