1940-re lefogyott a Kövér Berta
Ha már esett szó a Kövér Bertáról és a Nehéz Gusztávról, akkor illenék megemlíteni Karcsú (Schlanke) Bertát, a K5(E)-t is, már csak azért is, mert a Magyar Világhíradó két anyagában is szerepelt ez a német vasúti messzehordó ágyú. Amiből összesen 25 darab készült el és 62 kilométerre is el lehetett lőni velük.
Ugyan Angliának, Franciaországnak, de még az Egyesült Államoknak is voltak óriási méretű ágyúi, mégis valahogy a német monstrumok a legismertebbek. Talán azért is van ez, mert a Harmadik Birodalom háborús propagandája elrettentési célzattal több tudósítást is készíttetett ezekről a rettenetes eszközökről. S mivel a magyar-német együttműködés a híradók szintjén is működött, ezért a Magyar Világhíradóban három olyan tudósítást is találunk, amin hatalmas német ágyúkat mutatnak működés közben. Nehéz Gusztáv szevasztopoli bevetése mellett van egy nyúlfarknyi anyag 1940 áprilisából, amin majdnem bizonyos, hogy egy Karcsú Berta betöltésének néhány mozzanatát láthatjuk egy vasútállomáson felvéve.
A Karcsú Berta már „sorozatgyártott” fegyver volt, 1936-ra végeztek a fejlesztéssel és 1940-ben került ki a csapatokhoz. Összesen 25-öt építettek a 28 centiméteres kaliberű, 218 tonnás, 31 méter hosszú fegyverből. Aminek a kiszolgálásához 400 katona kellett, de ezek között voltak olyanok is, akik például a védelmére a vonatra épített légvédelmi gépágyúkat kezelték. A Leningrádnál és az olasz frontot bevetett ágyúval már nyolcat lehetett lőni egy óra alatt és a 62 kilométeres lőtávot úgy próbálták növelni, hogy a lövedékbe rakétahajtást építettek be.
A fegyver egyik példánya mindvégig Rügenwaldban maradt, ahol kiképzési célokat szolgált. Valószínűleg ezt lehet látni abban az 1940 augusztusi Ufatonwoche által készített anyagban, ami tulajdonképpen a Csatorna partjának megerősítéséről szól. Mert miután Hitler 1940 nyarán belátta, hogy nincs lehetősége az angliai partraszállásra, és hiába várja a Churchill békeajánlatát, már az orosz hadjáratra koncentrálva, megerősítette a Csatorna partját ott, ahová a partra szálló angolokat várni lehet. A viszonylag terjedelmes, majdnem két perces anyag elején olyan partvédő erődök kiépítését láthatjuk, amikben hatalmas messzehordó lövegeket helyeztek el. Mivel a Csatorna legszűkebb pontján, Calais-nél alig 36 kilométeres, ezért lőhették volna akár Angliát is, de inkább a partraszállásnál használt hajók ellen tervezték bevetni ezeket. (Mint ahogyan ez részben meg is valósult, bár 1944-ben a szövetségesek inkább olyan helyszíneket választottak, ahol gyengébb volt a part tüzérségi biztosítása.) A Karcsú Berta az anyag második részében tűnik fel. Jól megfigyelhető, hogy a hátrasiklás nélküli löveg egy-egy lövése után az egész, több száz tonnás szerelvény métereket mozog hátra a fellépő erőhatások miatt. Ugyancsak érdekes az utolsó snitteken látható toldalékcsöves kísérlet, amivel vélhetően a lövés pontosságát igyekeztek javítani a szakemberek.
Végül még csak annyit, hogy minden Karcsú Berta megsemmisült 1945 májusára, az amerikaiaknak az épen maradt alkatrészekből sikerült összerakniuk egyet, amelyet most egy Aberdeen melletti hadtörténeti múzeumban lehet látni.
PL