Nagyböjt és ramadán
Mivel korábbi cikkünkben már részletekbe menően olvashattak a keresztény nagyböjt mibenlétéről, most egy másik hasonló súlyú böjtöt, a ramadánt járjuk körül egy a Magyar Világhíradóban 1939 decemberében vetített tudósítás segítségével.
A muzulmánok, avagy muszlimok böjti időszaka éppen tíz nappal kurtább, mint a 40 napos keresztény nagyböjt. A ramadán tulajdonképpen az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja, ami jellegéből adódóan állandóan változtatja a helyét: évente általában 11 nappal tolódik el. Eredete 610 ramadán hó 27. napjához köthető, mikor is Allah átadta Mohamed prófétának a Koránt, az iszlám szent könyvét. Mohamed e megtiszteltetés hatása alatt rögtön el is ment a Híra hegyére böjtölni, innen hát az egy hónapos, napkeltétől napnyugtáig tartó muszlim önmegtartóztatás hagyománya. Eme hónapban az „igazhitűek” nappal a test sanyargatása (tartózkodás az evéstől, ivástól, dohányzástól és a nemi élettől) mellett le kell mondjanak az erőszakról, a dühről és a pletykálkodásról is. Mindezek után el kell menniük a mecsetbe, ahol ilyenkor tudós papjaik a Koránt magyarázzák nekik. E kötelezettségek alól csak a terhes anyák, a betegek, a harcoló katonák és a 14 év alattiak kapnak felmentést, de nekik is pótolni kell a későbbiekben a kiesett böjti napokat. Hogy mégse legyen annyira embert próbáló ez a hónap, napszállta után a hagyomány szerint nagy családi vacsorákat rendeznek, ahová meghívják a barátokat is. A ramadánhoz hozzá tartozik az adakozás is: a hagyomány szerint aki egynapi élelem felett rendelkezik, az már köteles valamit juttatni a rászorulóknak.
A kiválasztott híradó az 1924-ben alapított, és az olasz fasiszta propagandát szolgáló Giornale Luce a Magyar Film Irodával kötött megállapodása alapján került a magyar mozikba. Hogy mit kerestek a Luce operatőrei Afrika szarván, az egykori legendás Punt országában, arra Mussolini római birodalmas, megalomán tervei adnak magyarázatot. Etiópia 1936-os olasz gyarmatosítása után, Szomália déli része is Mussolini kezére került. Igaz, a stratégiailag fontos, a Vörös tenger és a Szuezi csatorna ellenőrzéséhez elengedhetetlen Ádeni öböl partvidéke, a tulajdonképpeni szarv brit fennhatóság alatt maradt. Ennek 1940-es olasz elfoglalása késztette arra az angolokat, hogy 1941-ben Szudánból olyan erejű támadást indítsanak, ami kivetette Mussolini katonáit nem csak Szomáliából, hanem Etiópiából is. Az Etiópiát és Szomáliát is magában foglaló Olasz Kelet-Afrikában ugyan még két évig harcolt hétezer olasz, de a gyarmat örökre elveszett az olaszok számára.
A „kis színes” kategóriába tartozó bejátszáson a szunnita Szomália egyik városában, talán Mogadishuban hagyományosan a böjt végét ünneplik a férfiak. A látványos felvonulásra az új urak, az olasz közigazgatás és hadsereg is kíváncsi volt, őket látjuk néhány másodpercre 00:20-nál, amint előkelő távolságtartással figyelik alattvalóik örömét.
PL