a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Hamvazkodjál hívő lélek
Milyen út vezet hamvazószerdától torkoscsütörtökig, legalábbis a keresztény „hívő lélek” számára?
Hamvazószerdán, a szentmiséken az alábbi, 17. századi népének csendül fel leggyakrabban. Ha figyelmesen végigolvassuk, megtaláljuk benne mindazt, amit a keresztény ember évszázadok óta gondol erről a napról. Aminek szigorú böjtjét – feltételezve, hogy a húshagyó kedd lehetőségeit alaposan kimerítette az ember – nem is annyira egyszerű abszolválni.
Hamvazkodjál hívő lélek,
mert porba tér ez az élet.
Akármennyit örvendeznél,
ne feledd, hogy porból lettél.
Hamvazkodjál, te dúsgazdag:
mert javaid cserben hagynak.
Évek szállnak, és maholnap
átadod mind földi pornak.
Hamvazkodjál, szegény ember,
viseld sorsod türelemmel:
Hamu hull a gyötrelemre
s irgalom a hű szívekre.
Örömeink mind elmúlnak,
könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
hamu szaván megindulnak.
Ó, ki tested meggyötörted
s a Golgotán összetörted.
Adj nekünk is töredelmet,
testünk ellen győzedelmet.
(Sótári Énektár, 1693)
Mert a nehéz ételektől és alkoholtól terhelt gyomorral való rövid alvás után egy olyan napra ébredünk, amikor – ha tartjuk magunkat a hagyományhoz – nem nagyon élhetünk az előző esti ivászat következményeinek mérsékléséhez használatos eszközeinkkel. Az egyház jelenlegi, meglehetősen engedékeny előírásait betartva ezen a napon csak háromszor étkezhetünk, és csak egyszer lakhatunk jól. Nem fogyaszthatjuk melegvérű állat húsát, ebből következően a halak, rákok, polipok és hasonló víz alatt élő egyedek kerülhetnek csak az asztalra. Ezek ugyan könnyű, gyomorbarát eledelek, de hát mi van azokkal, akik a macskajaj gyomorviharaira húsleves-kúrát szoktak bevetni? Hát azok most más megoldás után kell nézzenek, sőt, a hamvazószerdával induló negyven napos nagyböjt pénteki napjain sem fogyaszthatják azt a pompás eledelt, amit a néhai Schirilla György nemes egyszerűséggel csak hullateának nevezett. A „kutyaharapást szőrivel” módszerre esküdők pedig minimum bizonytalanságban vannak, hiszen az előírásokban ugyan nem szerepel tételesen a totális alkoholtilalom, valahol mégis csak az van, hogy hamvazószerdán és nagypénteken is leginkább vizet isznak az emberek.
A negyven nap onnan jön, hogy az Újszövetségben leírtak szerint Jézus, mielőtt belekezdett volna a tanításba, negyven napra elvonult a pusztába és böjtölt. De böjtölt a Jézus működését előkészítő Keresztelő Szent János is, akiről megint csak a Szentírásból tudjuk, hogy a pusztában szöcskéken és vadmézen élt. És természetesen bűnbánatot hirdetett, vízzel való keresztelése, ami gyakorlatban a meglehetősen sekély Jordán folyóba való belemerítkezést jelentett, szintén a bűnöktől való megtisztulást hivatott szimbolizálni. Mert az ember alapvetően bűnös teremtmény, az isteni és az emberi törvények maradéktalan betartására nyilvánvalóan képtelen. Viszont képes a bűneinek a megbánására, a megtisztulásra. Erre kiválóan alkalmas időtartamban is ez a negyven nap. Egy manapság divatos léböjtkúra ugyan általában csak egy hétig tart, de ott csak a szervezet tisztul, itt meg a lélek megtisztításán van a hangsúly, ami nem is annyira egyszerű dolog. Amúgy régebben szokásban volt a „negyvenelés”, ami már keményebb megpróbáltatásokat jelentett, hiszen az erre vállalkozók csak naponta egyszer, a ramadanhoz hasonlóan napszállta után vehettek magukhoz táplálékot. A negyvenes számnál maradva, a múlt században még elterjedt volt az is, hogy nagypéntektől indítva sokan negyven órán át nem vettek magukhoz semmilyen táplálékot.
A negyven napos böjti időintervallum amúgy Szent Anasztáznak, a későbbi pápának 339-ben, Alexandriába írt levelében fordul elő először. Nagyböjtben lilába öltöznek a papok és a ministránsok, nincs a szertartásokon alleluja és erre az időszakra esnek a lelki gyakorlatok is, amiket meghívott papok, előadók szoktak tartani. A hamvazkodás meglehetősen egyszerű szertartás, a szerdai szentmise végén (és újabban a rákövetkező vasárnapi misék után is) a hívek az oltár előtt sorakoznak, ahol a lelkipásztor az előző évi virágvasárnap megszentelt barkából nyert hamuval keresztet rajzol homlokukra, miközben mindenkinek elmondja, hogy „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és visszatérsz a porba”. Az elgondolkodtató mondat első fele a teremtéstörténetre utal, mert az Atya porból, pontosabban földből formálja meg Ádámot. A visszatérés a porba nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen az ember nagyon hamar szembesülni volt kénytelen „porhüvelyének” romlásával, pusztulásával.
Hogy aztán el ne szomorodjuk annyira ezeken a dolgokon, az emberek feltalálták a torkoscsütörtököt is (kövér-, zabáló-, vagy tobzódócsütörtöknek is szokták nevezni), amire néhány éve a vendéglátásban érdekelt vállalkozók is rárepültek, meglehetősen nagy kedvezményeket adva ezen a napon éttermeikben. Mi meg zabálunk is rendesen, ha kell, ha nem, mert megéri. Pedig valaha csak arról volt szó, hogy a farsangról megmaradt húseledeleket fogyasztották el, amik nem álltak volna el szombatig. Hát így (is) múlik el a világ dicsősége.
Pálffy Lajos