Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával

Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.

Amihez nyilván hozzájárult a téma sikamlóssága is, ugyanakkor már az elején le kell azt szögezni, hogy az Érosz a hadszíntéren – Az osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban alcímen futó kiállítás nem él vissza a téma adta lehetőséggel, nem az altesti élvezetek vizualitása áll a központban, ugyanakkor jogos a 16-os karika is. Mert azért van itt egy-két „vaskosabb” dolog is a vitrinekben, igaz talán egy kicsit fölöslegesen. Mert egy a katonák szabályozott nemi életéről szóló tárlaton nem tudom, mit keresnek például azok a gipszből, kőből készült falloszok, amiket állítólag bizonyos vidékeken a lakodalmak során adnak az ifjú menyecske kezébe. Ugyanígy fölöslegesnek tűnnek azok a „falloszállító bábuk” és obszcén boroskancsók is, ahol a kiöntőnyílásra koncentrált leginkább a fazekasmester. Talán a tárlat két végében elhelyezett installációk: egy gazdagon berendezett budoár, és puritánul felszerelt, tábori ággyal, mosdóval ellátott harctéri bordély is elég lett volna most a hangulatfestéshez.

A tábori kupi falán ott van egy 1916. október 14-én valamelyik alakulatnál iktatott nyomtatvány, amelyben arra hívják fel a legénység figyelmét, hogy a „bujakór”, tehát a szifilisz a gyógyulás, a tünetek megszűnte után is tud fertőzni. Ezért is rendszeresen ellenőrzésre kell járni, aki pedig ezt elmulasztja, börtönbe is kerülhet. A végső, és erre a korra jellemző érve a felhívásnak az, hogy a kontrollok elmulasztása miatt bekövetkező fertőzés „elviselhetetlen lelkifurdalást” okoz majd a kórság terjesztőjének. A Monarchia hadseregében szolgáló 9 millió férfi közül nyilván nem állt mindenki ilyen erkölcsi magaslatokon. A hadvezetés viszont már 1915 nyarára tisztában volt azzal, hogy a háború elhúzódása, és a helyiektől összeszedett nemi betegségek magas előfordulása (állítólag egyes szerb nők hazafias kötelességből fertőzték a bakáinkat) miatt eme szükségletek kielégítését is szabályozott mederbe kell terelni.

Így aztán hadosztályonként létrehozták ezeket a katonai sorszámmal ellátott műintézményeket, amik a front közelében, egy-egy elhagyott kastélyban, vagy házban, esetleg vasúti- és átalakított cirkuszi kocsikban működtek. Az egységet a civil igazgató vezette, mellette több tisztviselő, és a legtapasztaltabb hölgy, a madám dolgozott. Voltak külön tiszti és 1. vagy 2. osztályú legénységi örömlányok, és valamiért eme kategóriák között nem volt átjárás. Volt viszont norma, egy tiszti hölgynek napjában hatszor kellett rendelkezésre állania, a legénységi ennek dupláját teljesítette. Természetesen meg volt szabva a munkaidő is: egy bakára 15 perc jutott, a tábornokra pedig 120. Nem tettek különbséget viszont az előírásokban, előtte kötelező volt a bórvazelin, utána pedig a szappanos, melegvizes mosakodás. A hölgyek a munkahelyükön kívül az ápolónőkéhez hasonlatos csukaszürke egyenruhát viseltek, a karjukon előírtan 8 centiméteres fekete, gumírozott szélű karszalaggal. És ha már gumi, hát amellett sem mehetünk el, hogy csukaszürke színű, 14/15 mintájú Neosalversan típusú óvszer volt eme intézményekben rendszeresítve, melynek 20 filléres árát a katona fizette be a madámnak.

A tárlat legutóbb a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban volt látható

A hölgyek munkaruhájának a hadvezetés a Dr. Jäger rendszerű, „meghosszabbított hordási idejű” fehérneműt tartotta jónak, a tiszti lányok emellé fekete félselyem harisnyát, a legénységgel dolgozók vörös pamutharisnyát kaptak. Megtudhatjuk a fali tablókról azt is, hogy az elfoglalt Belgrádban egy tiszti és két legénységi bordélyt működtetett a Monarchia, de voltak „civil” intézmények is. Részletesen tájékozódhatunk a pesti és pestújhelyi GLORIA kötszer és braunsgyapot gyár termékeinek, a különféle, halhólyagból és gumiból készült kondomokból, gyógy- és segédeszközökből a vitrinekben is megmutatnak néhányat. És a tábori bordélyokban a közös hazát szolgáló hölgyeket is láthatunk a korabeli fényképeken, persze nem ruhátlanul. Jobbára erős felépítésűek voltak minden báj nélkül.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.09.30. 09:22