Történelmi tanévkezdés
Történelmi tanévkezdésről tudósított a Párt híradójának, az UMFI-nak a
kamerája. 1948 szeptemberében, az iskolák június 16-i államosítása után a
Fejér megyei Nagylángra, avagy Soponyára autóztak le, hogy felvegyék a
Vasas Szakszervezet segítségével felújított elemi iskola tanévnyitóját.A Székesfehérvártól 25 kilométerre fekvő Soponya a Zichy-család birtokainak egyik központja volt, vegyes katolikus és református lakossággal. Ideális hely az iskolák államosítása melletti kampányhoz, ami a magyarországi kommunisták egyik legfontosabb törekvései közé tartozott már 1919-ben is. A felekezeti többségű magyar iskolarendszer ugyanis szöges ellentétben állt érdekeikkel, amit az államosítást levezénylő, a kisgazdapárt soraiban kriptokommunistaként (1945-ös datálású MKP tagkönyvvel) tevékenykedő Ortutay Gyula is megfogalmazott: „...Az iskolaügy elsőrendű politikai és hatalmi ügy, az elemi oktatástól kezdve a felsőfokig, mert az elemi fokon is éppen úgy, mint az egyetemen arra tanítják a növendéket nyíltan vagy burkoltan, hogy az államhatalom különböző posztjain, a szellemi, gazdasági, politikai és egyéb irányító posztjain hogyan viselkedjék és vezesse a hatalom érdekében az ország népét...”
Az MKP a Pócsperti-ügyben egyszerre meglátta a lehetőséget a közvélemény által egyáltalán nem támogatott folyamat felgyorsítására, így már két nap múlva, 1948. június 5-én felekezeti iskolákban tanítók csoportja kereste fel Dinnyés Lajos miniszterelnököt, hogy munkahelyeik államosítását, fizetésemelést, az iskolák renoválását és a klerikális reakció demokráciaellenes politikájának leleplezését kérje. Az akciót még május végén az MKP államosítási bizottsága tervezte meg, a legtöbb felekezeti iskolát fenntartó katolikus egyház pedig VI. 7-én egy Mindszenty József hercegprímás által kiadott körlevélben reagált a támadásra. Ebben könyörgő misékkel és harangozásokkal próbálták befolyásolni a döntéshozókat, majd pedig egy püspökkari döntéssel kiközösítették az egyházból azokat a katolikus képviselőket, akik igennel szavaztak, vagy valami módon részt vettek a végrehajtásban. A reformátusok viszont június 14-15-én tartott budapesti zsinatukon lényegében beadták a derekukat, így kerülhetett sor másnap a szavazásra. Amin a 230 „igen” mellett csak 63 „nem” szavazat született, tehát a kisgazdák közül is jócskán a baloldallal szavaztak. (Az esemény utáni spontán Himnusz-éneklésben Schlachta Margit kivételével fegyelmezetten részt vett mindenki.)
A híradás főszereplője a gyermekek és szülők mellett az 1910-es születésű Mekis József esztergályos, itt még a Vasas Szakszervezet képviseletében. Mekis már 1945-ben a Hofher gyár párttitkára volt, majd az államosítások után már a Rimamurány-Salgótarjáni Vasművet vezérigazgatta. 1950 és 1953 között az államosított Csepelt irányította, közben bekerült az MDP Központi Vezetőségébe is. Ezekben az években kapta meg a Kossuth-díjat, és 1984-ben bekövetkező halálig az eszmét szolgálta különféle vezető pozíciókban.
PL