​Slachta Margit: az egyetlen férfi a nemzetgyűlésben

Nem járt messze az igazságtól Parragi György képviselő úr, amikor az egyházi iskolák államosításának megszavazása után azt találta mondani Slachta Margitról, hogy ő az egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben.

Bizony, a sok bátor jobboldali honatya, ha keservesen is, de Himnuszt énekelt, miközben tudhatta, hogy ezek után a lejtőn nincs megállás. Az elveiért kiálló Slachta Margit nem énekelt és ülve maradt. 1944-ben zsidó honfitársainkat bújtatta, de már egy év múlva korábbi üldözői, a nyilasok börtönkörülményeit javítandó emelte fel szavát.

Bizony, csinált érdekes dolgokat az első magyar parlamenti képviselőnő. 1919 tavaszán, amikor a forradalmi állapotok és a bizonytalanság miatt sok föld bevetetlen maradt, munkatársnőivel a tanácshatalom amúgy teljesen sikertelen termelőszövetkezeti próbálkozásait kihasználva megalakította a XI. számú téeszt, mert a természet parancsa az, hogy be kell vetni a földeket. És végső soron az sem volt kis teljesítmény, hogy a főváros legkonzervatívabb, I. kerületében 1920-ban ama Csilléry Andrással szemben nyert 51,17 százalékkal, aki a kor egyik erős emberének, Friedrich Istvánnak volt fontos munkatársa. Hát igen, mindehhez hatalmas lélek, erős hit és komoly akarat szükségeltetik, de mindez megvolt Slachta Margitban, aki a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatójának másodszülöttjeként (öt lánytestvére volt), a papa bukása és az Egyesült Államokba való távozása után nem kevés nehézség árán végezte el a kalocsai tanítóképzőt, tett olasz- és németországi, majd svájci utazásokat.

Slachta Margit (1884-1974)

Melyekről visszatérve, néhány év tanítás után 1908-tól már egészen a szociális munkának szenteli magát. Elhatározásában nagy szerepe volt Farkas Edit egy előadásának, amely után nem sokkal csatlakozik is a Szociális Missziótársulathoz. Itt igényes egyesületi lapot – Magyar Nő – szerkeszt, amelynek A keresztény feminizmus lapja alcímet adja, és aminek széles előfizetői tábora szerveződik. Rájuk is alapozva, még 1918 októberében, a háborús vereség és a monarchia összeomlásának káoszában hozza létre politikai pártját, a Keresztény Női Tábort (KNT). 1920 és 1922 között nemzetgyűlési képviselőként többek között a nők jogaival, az általános választójoggal és a földosztás kérdéseivel foglalkozik. Mivel elöjárói nem engedélyezik további politikai szerepvállalását, 1923-ban létrehozza a Szociális Testvérek Társaságát, követőivel együtt a missziósok kék fátyla helyett most már szürkével fedik fejüket. 1931-ben az állam és az egyház által eddig elhanyagolt területen, a munkásasszonyok körében kezdenek tevékenykedni. 1937-ben létrehozzák a Katolikus Női Szociális Képzőt, majd 1941-től a később a nyilasok áldozatává lett rendtárs, a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sára vezetésével a Katholikus Dolgozó Nők és Lányok Szövetségét.

A Szociális Testvérek Anyaháza emléktáblája, Budapest, XIV., Thököly út 69. (fotó: Csurla)

Ezek már a háborús évek, a szociális testvérek felemelik a hangjukat a zsidók jogfosztása, majd üldözése ellen is. Thököly úti rendházukban, de vidéki intézményeikben is üldözötteket bújtatnak, így ki vannak téve a nyilasok razziáinak. Ugyanakkor a keresztény konzervatív elveket valló Slachta következetesen köztársaság és Szovjetunió ellenes is, a Szent Istváni állameszmény híve és felhívja a figyelmet a kommunizmus terjedésének veszélyeire. Így nem is lehet igazán sikeres újabb képviselői ténykedése, 1945-ben még párton kívüliként, az 1947-es, a kékcédulás csalásokról elhíresült választásokon már a KNT színeiben kerül be a törvényhozásba. Ahol egy felszólalás miatt mindjárt 60 napra szüneteltetik is képviselőségét. 1948. június 16-án közbekiabálásoktól, hangos röhejtől zavart, az egyházi iskolák államosítása ellen érvelő felszólalása után pedig nem hajlandó a kommunisták által „spontán” kezdeményezett Himnusz-éneklésben részt venni, sőt, fel sem áll helyéről erre az időre.

A Szociális Testvérek Társasága

A tisztelt honatyák tehát 230:63 arányban megszavazták az 1948:XXXIII. törvénycikket a nem állami iskolák fenntartásának átvételéről, vagyontárgyaik állami tulajdonba vételéről, amellyel csak a katolikus egyház 3148 intézményét államosították. És még a Himnusz előtt meg is tapsolták magukat, Slachta Margit pedig példás büntetést kapott, már kétszer 60 napra zárták ki a törvényhozási munkából, a mentelmi jogát is elvették. A letartóztatástól tartva Ausztriába, majd az USÁ-ba menekült, ahol már korábban is működtek rendjének képviselői. Buffalóban, a szociális testvérek egyik otthonában halt meg 40 évvel ezelőtt.

1985-ben fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.01.06. 15:38 • Címke: történelem, évforduló