Le Tour
A túra. Csak így egyszerűen, és nem kétséges, szinte mindenki tudja, hogy miről van szó. A Tour de France ott van a világ tíz legismertebb
sportversenye között, sőt, talán még belefér az első ötbe is. Régi
történet ez, a múlt század elején indult. Szombaton indul 100. alkalommal.1903-ban egy Henri Desgrange nevezetű laptulajdonos találta ki autókról szóló magazinjának reklámozására. Hogy milyen megfontolásból jutott erre a furcsa döntésre, azt nem nagyon lehet tudni, lényeg az, hogy igencsak bejött a dolog, mert a július 1-től 19-ig tartó első verseny 60 résztvevője az idők folyamán gigantikus, 4500 embert számláló tömeggé duzzadt. Igaz, ebből csak 180-200 a biciklin ülő versenyző, de nem is ez a lényeg, hanem az országúti bicikliversenyt kísérő felhajtás, és a közvetítések, összefoglalók alatt méregdrágán mért reklámidő. Az is természetes ezek után, hogy más sportágakhoz hasonlóan itt is jellemző lett a szakadatlan teljesítményfokozás. Amit egy idő után már csak kemikáliákkal és sokszor egészségre ártalmas trükkökkel lehet biztosítani.
Az biztos, hogy már 1967-ben megtörténik a Touron az első, a mostaniakhoz képest még egészen egyszerű doppingellenőrzés, de úgy általában az is elmondható, hogy az egyre finomodó illegális teljesítményfokozó vegyületek és módszerek mindig előnyben lesznek a kiszűrésükre tett erőfeszítésekkel szemben. Az 1999 és 2005 között hétszeres győztes Lance Amstrong folyamatos vérdoppingjairól sem értesülhettünk volna, ha nincs az eredményeire féltékeny sporttárs. De volt, és Amstrong letaszíttatott trónjáról úgy, hogy közben mindenki tudja: e pótszerekre még úgy is szüksége volt a rákot is legyőző nagyszerű versenyzőnek, hogy vérének oxigénfelvevő képessége 83.8 millimol/kg/perc, ami jóval magasabb mint az átlagos ember 50 millimolja.
No de ne szaladjunk ennyire előre, a Magyar Világhíradó 1937. augusztusában a mozikba került, a France Actualités-től kapott tudósítása még nem a modern Tourról szól. Ezen a versenyen jelentek meg az első váltós biciklik – elég furcsa láncfeszítő megoldásokat mutatva. A rituálé, pontosabban a szabályzat és a lebonyolítás láthatóan nem sokban különbözött a maitól. A tudósítás egy városi látványos rajttal indul, amit vidéki életképek követnek az út mellé kiálló, népviseletbe öltözött lányokkal és egy tradícionális fapapucskészítő előtérnek történő felhasználásával. A képsorokon feltűnnek az autó tetejéről üzemeltetett kamera mellett a versenyzők közé vegyülő kísérőmotorok és a csapat többi tagját szállító autók is. A párizsi befutó előtt pedig egy rendőr határozott mozdulatokkal tereli el a stadionba való behajtást akadályozó, amúgy az intézkedésnek ellenszegülő bámészkodót. Végül megmutatják pár másodpercre a győztest, aki francia volt ebben az évben is.
Magyar versenyző háromszor indult a Touron. Az 1996-tól Franciaországban élő Bodrogi László 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben próbálkozott, két szakaszgyőzelemmel írta be magát a Tour történetébe.
PL