Finn katonák és a csárdás
Furcsa dolgokat produkál néha a történelem. Kevesen tudják, de úgy volt, hogy magyar katonák is harcolnak majd a finnek oldalán a második világháború elején, 1939 és 1940 hideg telén zajló orosz-finn háborúban.
A magyar önkénteseket végül nem vetették be, de három év múlva, mikor már honvédeink ott harcoltak a keleti fronton, lábadozó finn katonák vendégeskedtek a második bécsi döntéssel visszacsatolt Bánffyhunyadon.
Hogy miért éppen ott, arra nehéz lenne válaszolni. Az viszont biztos, hogy a finnugor elméletre alapozódó rokoni kapcsolatok mellett a kommunizmus elleni háború is olyannyira fontos volt a 1939-ben a Teleki-kormánynak, hogy december 16-án hirdetésben toboroztak önkénteseket a finnek megsegítésére. Végül 346 jelentkező felet meg a szigorú kritériumoknak, köztük többen korábban a Rongyos Gárdában harcoltak. (A háborúban 26 ország 11 ezer önkéntese harcolt a finnek mellett, legtöbben természetesen Skandináviából érkeztek.) Az egy zászlóaljnyi magyar különvonaton indult el Finnország felé, a vonat papírjain az utasok mint egy sítábor résztvevői szerepeltek. Az induló állomás Velence volt, aztán Torinó, Párizs, London következett. A vonat Bergen után Osló és Stockholm érintésével érkezett meg Finnországban. A csapatot Kémeri Nagy Imre főhadnagy vezette, aki már Székely Hadosztály harcaiban is kitüntette magát. Az önkéntesek között volt két magyar pilóta is, Békássy Vilmos zászlós és Pirity Mátyás hadnagy, aki Fiat vadászgépével 22 bevetést repült a háború alatt.
A magyar zászlóalj, avagy ha úgy tetszik sítábor mindenekelőtt síkiképzést kapott, mert síelni, mint kiderült, egyáltalán nem tudtak. Tényleges bevetésükre végül nem került sor, őrfeladatokat láttak el, és 1942 áprilisában a németek által megszállt Lengyelországon keresztül jutottak végül haza. 1943 júliusában, éppen amikor a németek a döntő csapást szenvedik el a nagy kurszki páncélos ütközetben, 20 finn tiszt érkezett magyar testvéreihez lábadozni. A sérülések nyomait viselő, félkarú, félszemű katonákat többek között a Kolozs megyei alispán is vendégül látta. A vendégség célja az lehetett, hogy a finnek a valóban látványos kalotaszegi lakodalmason keresztül ismerkedjenek meg a magyar kultúrával. A rokonokat díszkapuval várták Bánffyhunyadon, a népviseletbe öltözött szereplők mellett tiszteletükre kivonult a város magyar lakossága is. Valamelyik régi kalotaszegi banda pedig húzta rendesen a csárdást, a legényest, úgy, hogy a gatyás helybeliek mellett még a rokonok is táncra perdültek.
PL