Kispolgárok

Gorkij darabja a Katona József Színházban

Annak idején az a mondás járta, hogy az értelmiségnek két útja van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Zavarba ejtő előadás a Katona József Színház januári bemutatója. Az utóbbi években nem sok Gorkij-darabot láthattunk hazai színpadokon, s itt is eleinte egy Csehov-előadáson érezhetjük magunkat. A hiba csak részben van a mi készülékünkben, mivel Gorkij 110 évvel ezelőtt Moszkvában bemutatott első drámája jelentős mértékben magán viseli a mester színpadtechnikájának nyomait. Egy vidéki helyszínen játszódik az egész előadás, konkrétan egy házban, ahol a helyben lakó család tagjain kívül néhány albérlő, szolga, barát vitatkozik a nagybetűs életről és a kisbetűs mindennapok sivárságáról. Bár egymáshoz beszélnek, megérteni nem képesek a másikat, elbeszélnek egymás mellett, és jelentős részük elvágyódik a kisvárosból, ki akar törni a házból, de lényegében nem történik semmi. A család nevelt fia, Nyil mozdonyvezető az, aki kilóg a csehovi képből. Gorkij az ő figurájában a kiutat ábrázolta a (kis)polgári létből, ő a munkásosztály jeles képviselője, tetterős, dinamikus, abszolút pozitív hős. 1902 óta azonban történt egy s más a világtörténelemben a munkásosztállyal, ami rendkívüli módon megnehezíti a szerep színre vitelét. Az "átkosban" nem volt gond, pont beleillett a darab és főhősének hagyományos értelmezése a kultúrpolitikai irányvonalba, játszották is eleget (még Latinovits Zoltán is színre vitte Veszprémben, Cserhalmi Györggyel Nyil szerepében).

Zsámbéki Gábor rendezésében karikatúrát csinál Nyil figurájából, így Ötvös András szerepfelfogása, játékmódja elüt a többiekétől. Nyilván nem lehet pozitív hősként beállítani 2012-ben a lelkes mozdonyvezetőt, de – ha már ezt a darabot választották – mindenképpen kezdeni kellett volna valamit a főszereplővel. A lelkes mozdonyvezető ebben a rendezői koncepcióban egy jelentéktelen figura, semmiképpen sem pozitív hős, azonosulni sem lehet vele, így a drámának nem maradt egyetlen szimpatikus szereplője sem. Ennyit tehát a negatívumokról, mert minden más miatt csak dicsérni lehet az előadást.

Rezes Judit, Fullajtár Andrea, Kiss Eszter, Ötvös András

A társulat most is összeszokott csapatmunkát produkál, a színészek külön-külön is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Bezerédi Zoltán játssza a családapát, Besszemjonovot, aki próbál úgy viselkedni, mint egy ellentmondást nem tűrő családfő, de már csak állandó zsörtölődésre, veszekedésre futja erejéből. Talán a legjobb alakítást láthatjuk tőle az este folyamán, hangja betölti a teret, kétségbe esve próbálja megérteni, hogy gyerekei miért viselkednek másképp, mint ahogy ő eltervezte, de persze az érintettek álláspontját nem hallgatja meg. Arra a konklúzióra jut, hogy nem szabad hagyni, hogy a gyerek többre vigye az apjánál, kár volt őket kitaníttatni. Nem érti azt sem, hogy miért akar mindenki elmenni a házától, holott ő zavarja el többször családtagjait, bérlőit a nem túl udvarias "takarodjatok" felkiáltással. Ugyanakkor róla elmondható, hogy a hagyományos értelemben letett valamit az asztalra, felnevelt három gyereket, van háza, cselédje, kis vagyona, mintaszerű kispolgár.

A nemzedéki ellentét másik pólusán a három gyerek, a legidősebb, Tatjána, Pjotr, a fiú, és Nyil, a nevelt fiú áll. Tatjána (Fullajtár Andrea) tanítónő, akit semmi más nem érdekel, csak hogy végre férjhez tudjon menni. Valóban műveltebb szüleinél, de szembenállása velük csak látszólagos, hiszen pontosan arra vágyik, amit ők is szeretnének tőle, hogy férjet találjon magának. Nem azért nem házasodik, mert annyira öntudatos szüfrazsett lenne, hanem mert nem kérik meg a kezét; még a részeges kántornak is odaadná magát, ha az nem bújna a díszlet alá előle. A darab egyetlen komolyabb történése is Tatjána nevéhez fűződik: amikor megtudja, hogy Nyil Polját, a cselédlányt veszi el, öngyilkosságba menekül. Azonban ez csak amolyan "nyolc napon belül gyógyuló" öngyilkosság, igazi cselekvésre ő is képtelen, ezzel sem tud kitörni a családi házból. A sav elfogyasztása után Fullajtár Andrea nagyszerűen játszik jellegzetes mély hangjával, reszelős, érdes megszólalása kiváló teljesítmény.

Pjotr (Kocsis Gergely) Moszkvában volt joghallgató, de ő is pórul járt, amikor egyszer véletlenül tett valamit, belesodródván valami politikai megmozdulásba, kicsapják az iskolából. Otthon állandóan ígérgeti, hogy visszamegy tanulni, de ezt talán maga sem hiszi el magának. Simán beleszédül a nyíltan rárajtoló, életvidám özvegy karjaiba, s tudjuk, hogy később átveszi majd apja boltját, s ugyanúgy fog élni, ahogy ő. Nemzedéki ellentét van közöttük, de fogalma sincs, hogyan kéne másképp élni, mint a szülei, csak szólamok szintjén lázad.


Kiss Eszter, Kocsis Gergely, Fullajtár Andrea, Rezes Judit, Kovács Lehel

A harmadik – nem vér szerinti – gyerekről, Nyilról már sok szó esett. Ő az egyetlen a dráma szerint, akinek sikerül kitörnie. Nevelőapjával való konfliktusában nem tudunk egyértelműen a pártjára állni, kifejezetten faragatlanul viselkedik vele, amikor közli, hogy az ő pénze is benne van ebben a házban, és így ő is gazdának számít. Sáros bakancsában felugrik a kanapéra, fizikailag is bántalmazza az öreget, bár ez a stilizált birkózás elég groteszkre sikeredett.

Az előadás egyik főszereplőjévé lépett elő a darab rezonőre, Tyetyerev kórista Máté Gábor alakításában. Annak idején az a mondás járta, hogy az értelmiségnek két útja van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Tyetyerev nem próbálkozik a járhatatlan úttal, de ő az egyetlen igazán éles eszű szereplője a műnek. Pontosan átlátja minden szereplő jellemét, indítékait, ráadásul el is mondja nekik a véleményét róluk. Tudja, kivel mi történt, sőt azt is, kivel mi fog történni. Szinte állandóan jelen van, igaz, időnként hortyogva alszik, de hát ennél több figyelmet nem érdemel tőle a társaság.


Szirtes Ági, Máté Gábor

Az ő figurájának ellenpontja Polja apja, az együgyű Percsihin (Bán János). Ő a másik oldalról jutott el az alkoholizmusig: nem a túl sok, hanem a túl kevés ész következtében. Ennek ellenére ő is pontosan látja a családban feszülő ellentéteket, kérdéseivel terhére is válik Besszemjonovnak. Percsihin fogalmazza meg, hogy a családban nincs élet, csak unalom van, élet a kocsmában található. Ez helytálló is, Pjotr és Tatjána sokat filozofálnak és ábrándoznak az életről, de életjelet csak a család környezetében élők mutatnak, Nyil, a fogadott gyerek, és Jelena, az albérlő (Rezes Judit). Ők el is érik a céljukat, míg a többiek csak forognak tovább a mókuskerékben.

Zsámbéki Gábor előadása nem aktualizálja erőszakoltan Gorkij drámáját, a szülők-gyerekek mindig érvényes nemzedéki ellentéte, és az értelmiségi lét társadalmi rendszerektől független lehetetlensége azonban nagyon is élővé teszik a művet. Zavarba ejtő előadás a Katona József Színház bemutatója, de egy este erejéig megéri zavarba esni.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.02.21. 12:42 • Címke: színház, kritika, ajánló