A szegény színház atyja

Sztanyiszlavszkij óta senki nem kutatta ennyire mélyen a játszás aktusát, a jelenséget és annak értelmét, mint Grotowski. „Ott kezdtem el a magam útját, ahol Sztanyiszlavszkij abbahagyta, mert meghalt” – mondja 1991-ben a Wrocławi Tudományegyetemen.

Grotowksi 1933. augusztus 11-én született a lengyelországi Rzeszówban.  Apja Marian Grotowski kalandos életű erdőmérnök és festőművész, anyja Emilia Kozłowska tanítónő volt. Felmenői között rengeteg német, francia és magyar is található. Hithű katolikus környezetben nőtt fel, egyik nagynénjének még látomásai is voltak. Családja kettészakadt a második világháborúban, édesanyjával és testvérével sikerült a nácik elől elszökniük nagybátyjához, egy Krakkó melletti farmra, ahol nagybátyja, aki püspök volt, bevezette a spirituális gondolkozásba. A fiatal Grotowskinál vesebajt diagnosztizáltak, az orvosok maximum harminc évet adtak neki. Ez arra ösztökélte, hogy hihetetlenül hevesen élje az életét, mindenbe belevetette magát.

A Grotowski-testvérek: Jerzy és Kazimierz

1955-ben színészi diplomát szerzett a krakkói Állami Színművészeti Főiskolán. Eközben öccse, Kazimierz atomfizikusnak tanult és mai napig elismert képviselője szakmájának. Egy évet tölött a moszkvai Lunacsarszkij Művészeti Akadémián. Leginkább Sztanyiszlavszkij inspirálta, de Mejerhold alkotásai is hatottak rá, annak ellenére, hogy utóbbi rendezéseit Sztanyiszlavszkij elítélte azok cirkuszi jellege miatt.

Ezután két hónapos közép-ázsiai utazást tesz, majd hazatért és a krakkói egyetemen tanársegédként rendezést tanított. Az óind Sakuntalából rendez hangjátékokat és a keleti gondolkozásról tart előadásokat a helyi egyetemista klubban. Politikai megmozdulásokban is részt vesz, többek között az Egyetemista Baloldal Politikai Központjának megalapításában, Krakkóban. 1959 májusában Opoléba költözik, ahol felajánlották neki a 13 Széksor Színházának vezetését. Ez a színház nem volt nagyobb, mint egy lakás, de 116 ülőhely volt benne. Közben Krakkóban is rendez, előadásai egyre sikeresebbek lesznek. Egyik kritikusa megjegyezte, hogy mindazt, amit eddig a színházról tudott, újra kell tanulnia.

Grotowski nyilatkozik

A társulat felveszi a Laboratórium Színház nevet, a tagok szigorú működési szabályzatot fektetnek le, amely úgy fogalmaz, hogy az intézmény célja „a színház művészi és technikai kérdéseinek gyakorlati-tapasztalati kutatása”, a társulat tagjai számára pedig kötelező a párttagság. Itt mutatják be első híres előadásukat, az Akropoliszt. 1965-ben Opoléban felszámolják a színházát, ezért társulatával együtt Wrocławba költözik. Ebben az évben mutatják be az Állhatatos herceg című Calderón-színművet, amelyben Grotowksi leghíresebb színésze, Ryszard Cieślak játssza a főszerepet. A következő évben elérkezett számukra a világhír: Jean-Louis Barrault meghívja Párizsba a Nemzetek Színházának Fesztiválra, amelyet számos más turné követ. A Laboratórium az akkori színházi eszményekhez viszonyítva rendkívül innovatív volt, de meghatározó benne Grotowski gondolkodásmódja. Ekkor jelenik meg könyve, A szegény színház felé (amelyet magyarra Pályi András fordított), először Dániában, majd Amerikában. 1968 júliusában bemutatják talán leghíresebb előadásukat, az Apocalypsis cum figurist, amelyben bibliai, Dosztojevszkij- és T.S. Eliot-idézeteket dolgozott össze. Az előadás minden mondata és cselekedete az istenkeresés útjairól szól. A rituális színházi gyökerekhez nyúlik vissza, szinte semmilyen díszletet vagy jelmezt nem használ.

Részlet az Apocalypsis cum figuris című előadásból

De nem csak az előadás tükrözte a szegényszínházi gondolatmenetét, hanem a társulat élete is. 1970-ben Grotowski bejelenti, hogy nem rendez többet. Amerika és Európa számos egyetemén tanít, és számos egyetem doktori címmel tünteti ki. Bár ekkor már öregnek érezte magát, oktatói, a szó legmélyebb értelmében vett színházi tanítói munkája ekkor kezdődött el. „Holnap harminchat éves leszek, és belépek a harminchetedikbe. A fiatalság elmúlt. Ez nem baj. Mi változott bennem? Valószínűleg öregember és gyermek vagyok egyszerre. De most mint öreg azt mondom: a világ még jobban megváltozott. Lehet, megadatik nekem, hogy amikor eljön az idő, méltósággal hagyjam itt.”

Grotowksi újragondolta a színházat és annak kultúrán belül betöltött szerepét. Úgy vélte, hogy a színháznak a többi művészeti ággal szemben az az előnye, hogy egyszerre van jelen néző és előadó, és az előadói jelenlétnek kulcsfontossága van. Színházát azért nevezte szegénynek, mert – a XIX. századi egzotikus jelmez- és díszletőrülettel szembemenve – nem fektetett hangsúlyt a díszletre, jelmezre, egyéb vizuális megoldásokra. Ezeket csapdának gondolta, mert szerinte az igazi színházi tapasztalat másban van. „Szegény” alatt azt értette, hogy el kell hagyni minden felesleges elemet és csak a meztelen, sérülékeny színészt kell a színpadon hagyni. Ennek megfelelően Laboratóriumában csak fekete díszletet és jelmezt alkalmazott, ha ez másképp nem volt lehetséges, a próbák ideje alatt mindenképp. Színészeitől elvárta, hogy különböző fizikai gyakorlatok által tökéletes urai legyenek a testüknek. Grotowski szerint az a fontos, hogy a színész mit tud kezdeni a testével és a hangjával, és az, hogy mit tud kezdeni a néző ezzel a zsigeri tapasztalattal.

Tréning a Laboratóriumban

1985-ben az olaszországi Pontederában telepszik le. Megalapítja a Centro di Lavoro di Jerzy Grotowski és egy nemzetközi ösztöndíjas csoporttal kezdi el tanulmányozni a rituális művészeteket. 1999. január 14-én halt meg, leukémiában. Hamvait India felett szórták el.
Munkásságának és kutatásának eredményeit a nemzetközi Grotowski Intézet gondozza.

Nagyon sok színházi alkotóra hatott. Az egyik leghíresebb Eugenio Barba, az Odin Teatret alapítója, aki az ő hatására (miután nála töltött ösztöndíjjal fél évet) hozta létre saját kísérleti színházát, miután diploma híján egyetlen norvég színház sem alkalmazta. Később társulatával egy dán kisvárosba, Holsterbóba költöztek, ahol mai napig működik a színház. Híres levelezésük színházelméleti, filozófiai témákról szól, de sok szó esik benne a mindkettejük számára fontos indiai utazásukról is, amelyet nem együtt tettek meg (Grotowski az akkor hetven éves édesanyjával utazott Indiába), de rendkívüli kapcsot jelentett köztük.

Grotowski magyar színházi rendezőkre is hatott. 1967-ben Halász Péter az Universitasszal és Ruszt Józseffel részt vett a wrocławi színházi fesztiválon. Megnézték a Laboratórium egyik próbáját és előadását. Halász Grotowksi csuhájában című visszaemlékezésében azt írja, hogy Ruszt a látottak után félelmetesnek találta Grotowksi társulatának munkáját, eredményét. Halász Péter pedig így fogalmazott: „Szegény színház. Szegénység – függetlenség. Függetlenség a bürokráciától, a politikusoktól. Függetlenség a dekorációtól, függetlenség a tömegízléstől. Függetlenség a siker nyomásától. A szegény színház egyedül az alkotók szellemiségétől és felkészültségétől függ.”

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.08.11. 07:03 • Címke: színház, évforduló